ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-20 / 38. szám

A gazdák mozgalma. Régóta keresték a gazdák az alkalmat, hogy főkép a jelen fontos történeti esztendőben összejővén, meghányják, megvessék a föld gazdáinak sanyarú helyzetét, annak okait és a módokat, melyekkel a bajokat orvosolni lehetne. Az ország fővárosában jönnek össze nemcsak hazánk, de a külföld gazdái is. A helyzet komikumának nevezhetjük azon körülményt, hogy éppen hazánkban jönnek össze a béke-kongresszus tagjai, hogy meghallgassák azokat, kik éppen minálunk dúlták fel a békét, összejönnek a gazdák abban az országban, a hol éppen legtöbbet szenved a gazda az uralkodó liberális rendszer nyomása alatt. Ezen nemzetközi gazdasági kongresszuson nem látják többé a régi földbirtokos osztályt, a dzsentrit, mely az igazi gazdásznak typikus képviselője volt, az kipusztult már, és ha a hitbizományok és egyéb lekötött földbirtokok nem léteznének, úgy hazánk keresztény földbirtokos osztályát könnyen összeszámlálhatnók. A földbirtokos osztály sorsát nem kerüli el a kis gazda sem. Pusztulása, anyagi tönkrejutása oly biztos, mint kétszer kettő az négy, és nem segit rajta semmiféle kongresszus, ha rendszerváltozás nem áll be. A liberalizmus rendszere, tekintve az alapot, a melyen épült, önmagában véve képtelen a gazda helyzetének javitását eszközölni, mert a jelen válságos gazdasági viszonyoknak forrása, sehol másutt, mint éppen a liberalizmusban keresendő. A túlprodukcióról és az olcsó közlekedésről szóló meséket, melyekkel a föld jövedelmének csökkenését takargatták akkor, midőn a földre nehezedő terheket folyton szaporították, ma már semmiféle okos ember nem hiszi. Oly találmányok azok, melyeket köpenyegül használtak, hogy a föld jövedelmét lejebb srófolják, és a gazdát pedig egyik válságból a másikba sodorják. Az önvédelemre szoruló gazdaközönség belátván szorult helyzetét, tömörülni kezd, kongreszszusokat, gyűléseket tart, szövetkezeteket alkot, hogy igy egyesült erővel távolitsa el ama rendszert, mely öt a válságba sodorta. Mindenütt, a hol a gazdák megalkották szövetkezeteiket, egyleteiket, hol a kongresszusokon elfogadták a gazdák érdekeit védő határozatokat, megkezdődött a harc a liberális uralom ellen. Németországban a liberalizmus a gazdasági téren teljesen lejárta magát, az agráriusok eszméi győztek, egyik gazdasági reform éri a másikat, és az új törvények, melyek a mily mértékben a terményeknek börzei üzelmeit korlátozzák, olyan mértékben a gazda érdekeit, jólétét, földjének jövedelmét növelik, — mind azt mutatják, hogy a merkantil és börze rendszer védelmében oly sokat fáradott liberalizmus veszendőben van. Ausztriában az »ultramontan«-nak nevezett, agrárius Ledebur gróf a földművelésügyi minister, a ki az egyik agrár javaslatot a másik után terjeszti be az országgyűlés elé és a hatás már is mutatkozik. Lajtán túl a liberalizmusnak már csenditenek. Ezt igazolta a mult vasárnapon Bécsbe egybehívott »paraszt gyűlés*, melyen részt vett 15 ezer alsó-ausztriai kis gazda. Igazi gazdasági kongresszus volt ez, miként határozatai mutatják, melyek a liberális lapokat teljesen kihozták sodrukból, úgy hogy ősi szokásuk szerint köpködnek. A gyűlés ünnepélyén tiltakozás volt az uralkodó liberalizmus ellen, mely a gazdát az üzérnek és a börziánernek szolgájává aljasitotca. Ezen anti-liberális monstre gyűlés, jelenti Ausztria agráriusainak, illetve a keresztény-szociális elveknek jövendő diadalát, győzelmét és a liberalizmus bukását. Mily eredménye és egyátalán lesz-e eredménye minálunk a nemzetgazdasági kongresszusnak, nem tudjuk. Azt is reméljük, hogy fontos számot tevő agrár határozatok is kerülnek tárgyalásra, örömmel fogadja majd a gazdaközönség a kongresszuson fölvetett egyik-másik agrár eszmét, de hogy tényleges eredménye is volna a kongresszusnak, abban Tamások vagyunk. Talán egy egészséges mozgalom kiindulási pontját fogja képezni azon körülmény, .ha gazdáink a nyugat agráriusaival találkoznak s eszméikkel megösmerkednek, de ezen mozgalom sikerét a közel jövőben alig várhatjuk, mert minálunk a liberalizmus szent és sérthetetlen és a liberalizmus despotizmusa mellett, nincs politikai szabadság. Agrár eszmék pedig csupán olyan országokban hódithatnak tért, melyekben oly polgárok laknak, kiknek polgári jogaik és szabadságaik tiszteletben tartatnak. Erről pedig minálunk beszélni ugyan szoktak, de a tények ellenkezőt bizonyítanak. A lorettói zarándoklat. A lorettói zarándokok, kik Gaibl Sándor garamkövesdi esperes-plébános vezetése alatt, szeptember 3-án Budapestről elindultak, szeptember 12-én szerencsésen Budapestre megérkeztek. A zarándoklat lefolyásáról a vezető, Gaibl Sándor esperes úrtól a következő tudósítást kaptuk : 340 zarándok vett részt és oda-visszajövet senkinek semmi baja sem lett, szárazföldön, tengeren a legszebb idő kedvezett. Feltűnést keltett a magyar zarándoklat áhítatos és komoly magatartása által Fiumében és ez úton legbensőbb hálámat fejezem ki a város amaz előzékenységeért, hogy a városház két nagy termét átengedte a zarándokoknak Jaek Márton fiumei hittanár közbenjárása folytán. Terzattóban Ferenczy György szálkai plébános megható szentbeszédet mondott, megnéztük a í Frangepán kastély romjait, gyönyörködtünk a baI rátok kertjéből a remek kilátásban. Fiúméban Scharz Lipót »Villám* nevű hajójára szálltunk; a villamos fény a hajón, Hario Ghersich hajós; kapitány szeretetreméltósága, a barátságos, nvuI godt sötétkék Adria, a fel-felszökkenő delfinek, a szent énekek a hajón, —. ez mind felejthetetI lenné teszi e rövid tengeri utazást! Loretto ! szent hely! Nem tudom leirni, mit éreztem a szent falak között. A szent család ott lakott, — ott nevelkedett az isten Fia, ott megfordultak szentek, pápák, nagy férfiak! Jó volt ott lennünk és szivesen ismét visszatérnénk ! A templomkincstár leírásával nem untatom a szives olvasót, ezt már többször olvashatta élénkebb útleírásokban. Zarándoklatunknak állandó emléke is van. Pénzt gyűjtöttem egy mise-alápitványra és'a befolyt ezernégyszáz lírát letettem a lorettói általános püspöki helynök kezéhez alapitványképen, a kamatokból 20—20 mise mondatik évenkint »ut regnum hoc (Hungáriáé) semper remaneat in fide catholica sub speciali tutela B. M. Virginis lauretanae.« Négy okmány lett kiállítva, kettő a lorettói püspöki levéltárban őriztetik, kettő pedig felterjesztetett az esztergomi egyházi főhatósághoz. 180 forint még fenmaradt, ehhez még gyűjtünk pénzt és veszünk egy zászlót, mely a lorettói bazilikában fog őriztetni, hogy e zászló alatt a magyar zarándokok bevonulhassanak. Anconában megnéztük szent Cyriakus ősrégi templomát, kriptáját, szent Cyriakus remek kivitelű márványkoporsójával. A zarándoklatban résztvettek az egyháziak közül Ferenczy György szálkai plébános, Kudora Ödön győr-egyházmegyei diaconus, akik a rendezés fáradalmaiban feláldozólag segédkeztek a bicskei osztálytanítóval, Vaszary Kálmánnal, mező-petriek Kurucz Miklós tanítóval, erdélyiek, Szabadkáról hetvenen, székesfehérváriak, nagymarosiak, kövesdiek, Esztergom I is képviselve volt, — egész édes hazánk. Ezek j mind készülnek jövőre ezen szép, lélekemelő zarándoklatot megismételni, ez alkalommal elviszszük a lorettói Szűz Máriának szánt zászlót, de akkor még célszerűbben lesz rendezve a zarándoklat. Szép emléket hagyott hátra a lorettói bazilika kivilágítása az ünnep előestéjén, a jól sikerült tűzijáték, térzene stb. Sok szépet láttunk, sötétkék tengert — ezüstszínű habokkal, táncoló delphineket, — olasz nyomorúságot — abyssziniai hősöket! I , ';. - ' J;: V HIREK. * A hercegprímás Esztergomban. Vaszary Kolos Biboros-Hercegprimás Ő Eminenciája szombaton délelőtt dr. Kohl Medárd titkár kíséretében Budapestről Esztergomba érkezett. A városban nagy az öröm, hogy a Biboros Főpásztort falai között üdvözölheti. * Személyi hirek. Boltizár József püspök, dr. Walter Gyula primási titkár kíséretében a bérmálás szentségének kiosztására Hontmegyébe utazott. — Dr. Klinda Teofil az ezredéves ünnepségekre Zimonyba utazott. — Heya Tivadar helybeli ügyvédnek a közügy terén szerzett érdemei elismeréséül 0 Felsége a kir. tanácsosi cimet : adományozta. — Frey Ferenc országgyűlési képviselő s dr. Fehér Gyula plébános a kiállítás megtekintésére leránduló olvasóköri tagokkal ma reggel Budapestre utaznak. * Apponyi gróf Esztergomban. Hétfőn meglátszott a városon, hogy vendéget vár, az ellenzéki férfiak tanácskozva álldogáltak itt-ott, a kormánypártiak súgtak-búgtak, kíváncsiskodtak. Végső reményök az volt, hát ha Apponyi kimondja, hogy revizionista képviselő nem kell pártjának? Beh jó lett volna az esztergomi kormánypártnak! De hát Apponyi nem elég liberális, mert szabadságot enged párttársainak a lelkiismeret kérdéseiben. E szavakkal köszöntött be a nemzeti párt vezére Esztergomba, hova hétfőn délben, Frey Ferenc országgyűlési képviselő látogatására érkezett s kinek házánál három órát töltött. Frey képviselő házánál megjelentek az ellenzéki választók közül sokan. Az ebédnél részt vettek: Maszlaghy F. prépost-kanonok, Palkoinch K., Wimmer F., dr. Fehér I Gy., b. Guienus A., Dóczy F., Szabó Sz., Brutsy J., Magurányi J., Szenttamásy B. és Maiina poli gármester, nem ugyan mint ellenzéki ember, hanem csupán Apponyi, a nagy szónok és a nagy hazafi iránti tiszteletből, melyet a kormánypárton levő tisztességes korifeusok sem tagadhatnak meg Apponyitól. Az ebéd alatt több felköszöntő hangzott fel, melyekben az illusztris vendéget ünnepelték s Apponyi rövid beszédje visszhangja volt azon elveknek, melyeket Ipolyságon hangoztatott s melyeket megéljeneztek nemcsak az étkezők, hanem a fekete kávéra egybegyűlt ellenzéki férfiak is, tekintet nélkül a frakkra és reverendára s miért? mert politikai tisztességet s vallás-erkölcsi szabadságot hirdetett, amit a liberális párt nem mondhat magáról. Ebéd után Apponyinak sorban bemutatta a kedves háziasszony az akkor már vagy hatvanra felszaporodott párttagokat, ki még egy óra hoszszat társalogván velők, a párttagok kíséretében Nánára hajtatott. Apponyival egy kocsiban ült Maszlaghy Ferenc prépost-kanonok, a hírneves iró, s utánok tiz kocsiban követték a nemzeti párti polgárok. Hogy Apponyi esztergomi és ipolysági szereplése felől miként vélekednek a helybeli kormánypárti korifeusok, azt nem tudjuk, de nem is vagyunk rá kíváncsiak, de hogy az ellenzéki választókat Apponyi ezen szereplése még jobban I megerősítette eddigi pártállásukban és meggyőződésükben, az bizonyos. * Egyházi zene. Szeptember hó 20-án, vasárnap a bazilikában tartandó isteni tisztelet alkalmával a főszékesegyházi ének és zenekar következő egyházi énekeket adja elő: Seyler Károly 22-ik számú miséje. Graduale: Stabat mater dolorosa, Schönwälder Kálmántól. Oífertorium : Recordare Virgo mater Dei, Bröer Ernőtől. * A szakolcai árvízkárosultaknak Ö Emja kegyelmes főpásztorunk 50 frtnyi kegyadományt utalványozott ki, hasonlóképen dr. Csernoch János és dr. Mally János esztergomi kanonokok, kiknek ez uton is hivei forró köszönetét tolmácsolja Mezey Ferenc szakolcai prépost-plébános. * A főegyházmegye személyzetéből. Zubriczky Aladár nagyszombati főgymnáziumi h. tanár Esztergom-Vízivárosba kápláni minőségben áthelyeztetett.