ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-13 / 37. szám

gondtalan és ép azért boldog évei gyorsan eltűnnek, a féríikor ereje az élet küzdelmeiben megtörik s öreg korában az ember többnyire éldegél csak. mint ősszel a leveleitől megfosztott fa. De a gyenge korban is él bennem az erős gyökereket vert ifjúkori emlék és most is mindig hálásan gondolok szülővárosomra, melynek nemcsak szép vidékét, tavát, hegyeit, rónáját, hanem főleg lakosait szivemből szeretem. Igaz, önzetlen és tiszta ez a szeretet, melyet magammal hoztam, kérem viszonozzák azt! A hosszas éljenzés után előlépett Nagy István városbíró s a küldöttség minden egyes tagját bemutatta a prímásnak, aki nyájas megszólítással tüntette ki valamennyit. Délután szándéka volt a hercegprímásnak a balatoni parkot és a parti sétányt meglátogatni, de e szándékáról a hirtelen esősre s hűvösre fordult idö következtében lemondott. — Hétfőn délelőtt meglátogatta dr, Kuncz Adolf csornai prépostot, majd vele a főgymnáziumot, melynek a tornacsarnokban egybegyűjtött ifjúsága üdvözlő énekkel fogadta, a melynek megtörténte után buzditó beszédet intézett az ifjúsághoz. Innen átment a restaurált templomba, mely láthatólag kellemesen lepte meg Ö Eminenciáját. Délután a vármegye törvényhatóságának 40 tagból álló üdvözlő küldöttségét fogadta, a melyet dr. Jankovics László gróf főispán vezetett. Ugyancsak hétfőn este Keszthely város közönsége a biboros hercegprímás iránt táplált hódoló s benső tisztelete jeléül oly fényes kivilágítást rendezett, a minőre Keszthelyen még nem emlékeztek. A fő-utca végig szines lampionokkal volt megrakva s ezek tarka szinvegyülete az ablakokból bőven kisugárzó fényben igazán megkapó látványt nyújtott. A diszes transzparentek pazarul emelkedtek ki. Így a városháza erkélyén zöld gályákkal övezett nagy fehér transzparent volt látható, a mely közepén: »Biboros főpap! Városunk szülöttje! Földieid imája kiséri lépteidet!« feliratot viselte, oldalain pedig a hercegprimás nevének kezdőbetűiből álló monogrammok voltak láthatók. A főgymnázium erkélyén hármas kivilágított feliratot láttunk, közepén nagy betűkkel: »Áldott, ki az Űr nevében jön,« a mellék feliratok : >Éljen a haza, Éljen a király.* A legfeltűnőbbek egyike volt a keszthelyi takarékpénztár transzparentje, a melyre a biboros főpap életnagyságú mellképe volt festve, bíbornoki talárban. Décsey arcképfestő munkája. E napon már Festetich Tassilo gróf, Hornig báró püspök is megérkeztek. Nemkülönben Esztergomból dr. Komlóssy Ferenc és Hetyey Samu kanonokok és dr. Walter Gyu.a titkár. Kedden volt a felszentelés. Fél 9 órakor érkezett meg a hercegprímás a templom elé. Előtte Takách Imre főszolgabíró fogata Nagy István városbiróval, azután következett .lankovich László főispán és Cserbán Károly alispán, majd gróf Festetich Tasziló diszfogata, utánna jött a hercegprimás diszhintaján. Erre kezdetét vette a szertartás, melyen következők asszisztáltak: Dr. Bita Dezső egyetemi tanár, Komlóssy Ferenc prépost-kanonok, Péller Pál murakereszturi, Ujváry Ferenc kaposvári apátok, dr. Kuncz Adolf csornai prépost, Hetyey Samu esztergomi apátkanonok, Balaton József zala-egerszegi apát, Modrovits János esperes, Kránitz Kálmán esperes, Király Elek, Ley József plébánosok, Kohl Medárd és dr. Walter Gyula. A szertartások után a hercegprímás csendes misét mondott, a szentbeszédet pedig Buschek győrnádorvárosi plébános tartotta. A szentmise után következett a katholikus legényegylet zászlójának felszentelése, melyet a hercegprímás teljesített. 50 fehérruhás leány állta körül a zászlót, a melybe először a hercegprímás helyezte el az első szeget, utána verte be a szeget báró Hornig püspök, Festetich Tasziló, Hamilton hercegné, ki a zászlóanya tisztét viselte és a kit az ünnepélyen férje helyettesitett. Délután 1 órakor a veszprémi egyházmegye itt lévő papsága tisztelgett báró Hornig püspöknél. Ezután a püspök vezette a hercegprímás elé a papságot s tolmácsolta ama hódolatot és tiszteletet, melylyel Magyarország klérusa iránta viseltetik. A hercegprímás meghatottan válaszolt. Délután 2 órakor a város társasebédje volt, melyen nemcsak a helybeliek, de a vidék notabilitásai is részt vettek. Felköszöntők mondattak a királyra, a hercegprímásra, a püspökökre stb. A hercegprímásra dr. Komlóssy Ferenc mondotta az ünnepi felköszöntőt. Abból indult ki, hogy Keszthely eddig is történeti híresség volt, de most annálinkább az, mert egy szülőház fogja lekötni. Magyarország nemzedékét, a hercegprímás szülőháza, azé a férfiúé, aki Keszthelyt Betlehemmé, a kenyér házává avatta fel. Mióta Vaszary Kolos hercegprímás, Keszthely és Esztergom testvéri viszonyba lépett, Keszthelyen ringott bölcsője, Esztergomban emelkedik trónja. Keszthelynek született, Esztergomnak választott díszpolgára, amott szűkebb családját tiszteli, emitt híveinek százezreit kormányozza, élteti azért mindnyájuk nevében a biboros főpapot Keszthely és Esztergom javára. Ugyanéin időberu gr. ^eszteties Tasziló palotájában 16 terítékű villásreggeli volt, a melyen a primás környezetéből Hetyey Samu apátkanonok, dr. Walter Gyula és dr. Kohl Medárd titkárok voltak jelen. Kinézer képviselő-jelöltek. — Korkép Khinából. — Mialatt pár hétig Közép-Európa abban a sarkában barangoltam, hol a civilizációt készítik, másodízben hozott össze a szerencse Li-HungCsang ö Excellenciájával. Mikor feléje közeledtem, mint régi ismerősének, eleve integetett, copfját szivélyessége jeléül előre rántotta, gombos kupakját pedig sétapálcájával kétszer megérintette. E nem remélt fogadtatástól, mint az egyszeri polgármester megválasztásakor, meghatva kérdezősködtem Ő Excellenciája hogylétéről s európai, különösen angliai missziójának sikeréről. Úgy láttam azonban, kérdésem nem jó helyen találta, mert hatszor pillantott laposakat szemeivel, és háromszor rázta meg bugyogóját, miközben kegyes volt ülésre leparancsolni. — Ha Európa nem hallgat Kínára, ám lássa. Amerikában azt hiszem szerencsésebb eredménynyel fogok küldetésemben eljárni, ott fel tudják használni a jó tanácsot, azért járnak túl már Európa eszén is. — Ha szabad tudnom, Excellenciád tulajdonképpen miféle küldetésben kegyeskedett^ hozzánk átereszkedni ? — Ja, a közéleti erkölcstan kultusza nálunk Kínában borzasztóan meglazult, mondhatni lejárta magát. Oly botrányosan elfajult politikai s alkotmányos szabadságunk, oly annyira felbomlott az ország belső békéje, hogy a csöpp Japán ugyancsak kiporolta a bugyogóinkat. — De hisz Kina hatalmas, alkotmányos jogállam rendszerével Európát megelőzte . . . mondottam megindulva. — A selymen az igaz jogállam, alkotmányos gyönyörűség vagyunk, de a gyakorlat, ha látná milyen, megcsömörlenék tőle. Nálunk tudja minden kaputos ember, ha valami kis ösztövér tudomány ; van a fejében, az mind szerepelni, országos celebritás, s legkevesebb képviselő akar lenni, a mi már mandarin ranggal jár. — És a magas mennyei kormány győzi az importálást? — Persze, hogy nem győzi, ha háromszor annyi képviselő kellenék is a házba, mint a mennyit j a törvény előír. De hát kell azt a sok strébert altatni, biztatni, másképpen kik lennének a szandsákokban a kormány mellett, kik tüntetnének mellette, s szavaznának neki bizalmat. — És mióta van kegyelmes uram e mandarin, akarom mondani képviselőségi mánia annyira kiforrva. — Ja, hát a mióta a képviselők, ha még oly szamárlétrára valók is, hol hivatalt, hol vicinálist, hol főispánságot (III. osztályú mandarin, sárga bő bugyogóval, gombos kupak, vízipuska és vasvilla jelvénynyel), hol bank-igazgatósági tagságot, hol kormánybiztosságot kapnak a kormány párturalmának fentartása érdekében. Tudja, nálunk a képviselőnek nemcsak a szalon, hanem a börze is megnyílik, ott kenyerezik le azok, a kiknek érdekükben áll a törvényhozást markaikban tartani. — Ó ó . . . — Legújabban is egy feltolt kisvárosi latenier ember jár a kormány nyakára, s erővel I képviselő akar lenni ott, a hol a kormány se akar erőszakoskodni, s még miniszter-mandarint se mer leküldeni. — Hol, Kínában? . . . — Hát hol ? hisz hazámról beszélek. Nem hallott valamit Unkcs-Buk-Luk kapaszkodásban utazó kinézerről ? — Nem olvasok kinézer újságot. — No elhiszem, de hát annyira megszoktam itt maguk között, hogy azt hiszem Ázsiában, illetve Kínában vagyok. — Hát tudja nálunk csaknem minden városkában, igy Pekingtől nem messze egyik városj ban, szintén van olyan széltoló nagyság, mint a faluban a falu szája, a ki pózoló beszédmodorával, hű-hó természetével, nagy szóló ambíciójával, nagy feneket készítő szónoklataival, zavarosban halászó rafinériájával az orruknál tovább nem gondolkozók előtt tekintély, előcsahos mindenütt, hol saját érdekeit tolhatja előtérbe, szereti a konkolyt elhinteni, hogy ezáltal az ő »szabadító« jellegű uralmát népszerűsítse. — Excellenciád Kínáról beszél ? — No természetesen, de kérem ne csudálkozzék annyira, hisz még nem tudja mit akarok elmondani. — Hallgatom Kegyelmes Uram kérem egész átosággal . . . — Hát tudja abban a Pekingtől nem messze eső városkában is van többek közt olyan speciális kinézer-matador. Egy pár év előtt még igen szépen viselte magát, törődött városkája kultuI ralis s társadalmi ügyeivel, sőt a papi kaszttal olyan jó viszonyban volt, hogy tisztelt és keresett alak volt még a mandarin papi házaknál is, szerepelt a vallás-társadalmi ünnepélyeknél, tollát is vallásos ihletébe mártotta, szentül megvoltak róla győződve, hogy még egy főpap mandarin se lehet nagyobb híve egyházának mint ő. Azonban fordult az idő kereke. Egy új szellem csapott le Kinára. Érezték, hogy Japánnal nagy háborúnk lesz, foglalkoztatni kell az embereket valamivel, nehogy a japánokkal való kudarc elkeserítse a nemzeti közszellemet. Behozták Kínába, mint talán hallotta uraságod is, az úgynevezett polgári házasságot, szóval a liberális egyházpolitikát. A mint ennek még csak hire is ment, menten megalakult Kínában a »Liberalis Egyházpolitika«-hoz címzett politikai erkölcsöt és meggyőződést megfertőző társulat s úton-útszélen, különösen a városokban építette fel gyárait. E gyárak sok, eddig odúban rejlő gondolatot és szellemet hoztak létre, sok eddig alig ismert nagyságnak nevet adtak, a kik, változván a légnyomás, teli tüdővel adtak élet-jelt magukról; nemcsak a »homunculus novissimus'-ok támadtak gomba módra, hanem még a kiket hithű embereknek ismert a közvéI lemény, még azok közül is sokan megtántorodtak I és elbuktak. Ezek közé tartozott a mi említett kinézerünk is. Mint a méhek rajzása, úgy ömlött a stréberkedő szellem Kina közéleti levegőjére. Rabja lett a mi emberünk is. Egy, a tatár-alföldön fekvő város átiratát tágyalták abban a kis városban is, a mely Pekingtől nem esik olyan messze, és ez az átirat a liberális egyházpolitika érdekében bizalmat kivánt szavaztatni a Nyek-Vek-Lenes kormánynak a birodalom összes kerületeiből. Az átirat tárgyalása közben föláll Unkcs-Buk-Lok, s pózoló, hithüségét meghazudtoló beszédet tartott az átirat mellett. Nagyban hangoztatta a liberális egyházpolitikának nemzeti szellemét, helyeselte annak tendenciáit, s frappirozva volt az egész város, hogy Unkcs-Buk-Lok milyen frontváltozást csinált. Kérdezték, hogy honnan e változás? 0 a magyar faj elmaradottságát és saját nemzeti érzelmeit tolta előtérbe, s a magyar fajra életszükségnek mondotta ki a polgári há-zasságjogot. Az aposztata Juliánnak is ilyenek voltak elvei: »minden ember legyen ember és hellen.« Unkcs-Buk-Lok e szereplésével rálépett