ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-13 / 37. szám

mint vendég. Hogy milyen boldog megye Nógrád, Nagy Mihály tb. megyei főjegyző tudná ezt csak megmondani, akinek a vállain ez idők szorint nem kevesebb teendő nyugszik, mint a főispáni, alispáni, főjegyzői és I. aljegyzői teendők. Hja, mert az alispán úrnak is sok ám a dolga a megyében : — oda van vakációzni és — korteskedni. A főjegyzői állás betöltetlen s igy nehezedik a teher egy férfi vállára, a ki az összegyűlt anyag elintézését egymaga képtelenség, hogy végezze. ! A megyei főorvosi állás még most sincs —• több mint fél év után — betöltve, holott arra pályáztak többen s a pályázat már 3 hónapja le is járt. A nyugoti járás-orvosi állásról dr. Feledi Ferenc már rég leköszönt, nyugdíjaztatta magát, de azért teljesíteni kell ma is, ennél is kötelességét, úgyszintén a megyei főorvosi teendőket, mint helyettes. — Képviselőjelölés. A szálkai választókerület szabadelvű pártja e hó 5-én Zubovics Fedor cs. és kir. honvédhuszár kapitányt jelölte Vámos-Mikolán tartott értekezletén Ivánka Oszkár, a kerület nemzeti párti képviselője ellenében. Horánszky beszámolója. Esztergom, szeptember 11. O Ha Horánszky Nándor nem lett volna két cykluson keresztül városunk képviselője, legutóbb tartott beszámolójával most nem foglalkoznánk. Városunk hithű katholikusai iránt azonban tartozunk annyi tekintettel lenni, hogy a beszámolónak az egyházpolitikai törvényekre vonatkozó részével foglalkozzunk, mert a nemzeti párt városunkban különösen Horánszkynak első megválasztatása alkalmával az irányadó katholikus körök segítségével vívta ki a győzelmet. E győzelem nélkül pedig sem ő másodízben nem győzött, sem a nemzeti pártnak győzelmét továbbra nem biztosította volna. E bevezetés után sietünk konstatálni, hogy Horánszky sem az egyházpolitikáról, sem a nép- I pártról ujat nem mondott, hanem csak más szavakban megismételte azt, amit Apponyi Kassán megkezdett és a különféle országgyűlési pártok liberális elemei más és más variációban utána daloltak. A különbség csak az, hogy Horánszky mint nagyműveltségű. íinom modorú és sima politikus, mindezt finomabbul mondotta el, mint a kormánypárt dühöncei, vagy pedig Herman Ottó, a szélsőbalnak vörös radikális tagja. És épen ebben fekszik Horánszkynak szerencséje. A dühöngő iiberálisok beszédjeiből ugy rí ki a vak gyűlölet minden iránt

; a mi katholikus, mint a vérszag a tigris szájából. Horánszky mindezt szelid, tetszetős alakban adja be, mint ugyancsak bőven kezdi locsolgatni a Nagysám arcát, s valóban nagyon megijedt, midőn látta, hogy az mindig és mindig halaványabb lesz. A sápadság oka azonban csakhamar nyilvánvaló lett, mert jogászunk keze, midőn egyszer-kétszer (most szabad volt), végig símitá az arcot és homlokot — piros lett, mert letörlé a — festéket. Még tudja Isten mi minden nen történik, ha be nem lép a mama. — Kérem tessék orvost hivatni, mert itt komolyabb a baj, mintsem gondoltam volna. A kisaszszony már egy órája, hogy elájult, s nem bírom felébreszteni. A háziaszony megijedt, a kisasszonyt gyorsan a másik szobába vitték, hol azonal lefektették. Az orvos komoly arcot vágott — és szivgörcsöt konstatált. A látszat kedvéért két napig ágyban fekvő beteg volt a Nagysám — azután egy hétig lábadozó. Nagy részvétet várt a jogász részéről — de csodálatos, ezt az embert mintha kicserélték vola. Az előbbihez hasonló nyájaskodására egykét szót felelt, azt is foghegyen ; társalgása untatott volt, s iparkodott szabadulni a Nagysámnak még — közeléből is. A viszony feszültebb lett — s végre jogászunk egy este felmondá a lakást. Igen vizes a szoba, reumát kaptam, s nem birom tovább . . . A mama csodálkozott, a Nagysám még jobban, s még ketten sem tudták kisütni, hogy a valódi ok: a »bájos kisasszony* volt. Vig-Csenk. az orvos a keserű orvosságot cukros pilulában. Vakmerően állit nagyokat, a nagy közönség pedig azt hiszi, hogy annak igaznak kell lennie — mert oly ember mondja, mint Horánszky. Ilyen például mindjárt az első nagy mondás, hogy a polgári hásasságról szóló törvény »semmi olyant nem parancsol, amit a katholikus egyház tanai tiltanak, és semmi olyant nem tilt, amire az egyház tanai köteleznek.* Hát ebben az első látszatra igaza van, mert az állam azoknak, akik nem akarnak házasodni, csakugyan semmit sem parancsol, amit a kath. egyház tanai tiltanak és semmi olyat nem tilt, a mire az egyház tanai köteleznek. Máskép áll azonban a dolog azokra nézve, akik házasodni akarnak. Azoknak az egyház azt mondja, hogy h ázassa sukat az illetékes plébános előtt kell megkötniök, de az állam az ellenkezőjét parancsolja, azt rendelvén el, hogy nem az illetékes plébános, hanem az anyakönyvvezető előtt kössék meg házasságukat, olyannyira, hogy ha nem ott kötik meg, azt az állam egyszerűen érvénytelennek tekinti. Tehát már maga a törvények alapelve ellenkezőjét parancsolja annak, amit az egyház parancsol ! Az állam törvénye egyszerűen eltörli a házasság szentségi és vallásos jellegét, eltörli az egész keresztény rendet s erre azt mondja a katholikus Horánszky. hogy nem sérti a katholikus egyházat. Csodáljuk, hogy épen Horánszky folyamodik ilyen soiismához, a ki különben büszkén veri a mellét és a múltban minden közösséget megtagad az egyházpolitikával. Avagy csakugyan aranyhidat épit magának a kormánypártra ? De akkor legyen benne, valamint a pártjában is annyi őszinteség és vallja be nyiltan, mire törekszik. További okoskodása is csupa ellenmondás. Mert ha a kötelező polgári házasságnak behozatala nem volt szükséges, ha azt a liberális párt csak hatalmának föntartása céljából erőszakolta ki, ha az a községekre nagy terheket ró, akkor nem az következik logikailag, hogy nem kell revízió, hanem igenis az, hogy szükség van a revízióra. Ezt olyan okos embernek, mint a minő Horánszky, lehetetlen be nem látni. De neki ezt nem szabad belátnia, mert e belátásból szükségszerüleg következnék az, hogy a revizió szükséges, ha pedig szükséges a revizió, akkor szükséges a néppárt is. Igen ám, csakhogy akkor Horánszky nem ítélhetné el a néppártot; hogy tehát a néppártnak jogosultságát tagadhassa, tagadja a revizió szükségességét. A törvényekről elismeri, hogy radikálisak, nem voltak szükségesek, túl mentek a kellő határon, megterhelik a községeket, földúlták az ország békéjét — de azért maradjanak, a revizió fölösleges, a néppárt veszélyes. Ha itt nem áll tótágast a logika, akkor sehol. Mindez tudjuk, a néppárt miatt történik. Ez az a kisértet, a melylyel az országot ijesztgetik. A néppárt miatt lábbal tapodják az ország törvényeit; ráfognak hazafiatlanságot, izgatást s mindezt akkor, a mikor ők maguk forgatták föl az ország békéjét. A béke és nyugalomnak helyreállítása izgatás, annak földúlása pacifikáció! A liberális tábor szemére veti Apponyinak, hogy mint pártvezér eddig el nem ítélte a néppártot; most már megvan ez az elégtétele is. A mit a pártvezér meg nem tett, azt magára vállalta a pártelnök; elitélőleg nyilatkozott a néppártról s ily módon elhárította a legnagyobb akadályt, a mely a fúziónak útjában állott. Kívánjuk neki, hogy sikerüljön, de biztos lehet róla, hogy igy hamarább lejárja magát, mint a nyilt, őszinte és komoly ellenzéken. A néppárt azonban terjedni fog, amint napról-napra terjed a nemzeti párt kerületeiben is, különösen azokban, a melyekben a képviselőknek nincs annyi bátorságuk, hogy a revíziót programmjukba fölvegyék. Hiába erőlködik ugyanis Horánszky és a vele egy gyékényen árulók. Magyarország választó közönsége már látja, hogy az egyházpolitikai törvények rosszak, fölöslegesek és a községeket nagy mértékben megterhelők. Már maga az a basáskodás, a melyet az anyakönyvvezetők a közönséggel szemben magoknak megengednek, fölnyitotta a választó polgárok szemeit, s megutáltatta velők az egész egyházpolitikát. Azt a jogát pedig a választó közönségnek, hogy a meglévő rossz törvények megváltoztatására törekedjék, senki el nem vitathatja, mert addig mig parlament és parlamenti pártok lesznek, mindig- fognak törvényeket változtatni, az pedig a ki ellene van a revizió elvének, ellene van a parlamentarizmusnak, mely ezen elven is alapszik. Sajnáljuk, hogy Horánszky csak múltjának megtagadásával vél boldogulni. A hercegprímás Keszthelyen. Vaszary Kolos biboros hercegprímás a primási méltóságra történt emeltetése óta első izben látogatta meg szülővárosát. Utoljára, még mint pannonhalmi főapát időzött Keszthely falai között. Elképzelhető tehát, hogy Keszthely város közönsége lelkes ovációval fogadta. Szombaton már a kora reggeli órákban zászlódiszben úszott a város. A nemzeti tricolor mellett sokhelyütt ott lengett a kék-fehér hercegprimási zászló, igy a templomon, a premontreiek I társházán, a plébánia épületén, a főgymnáziumon s még több helyen. A fő-utca ünnepi díszt öltött, három helyen nemzeti színű oszlopok emelkedtek, nemzeti szinü és kék-fehér zászlókkal dekorálva s egy-egy diadalívet alkotva. A város szélén pedig a gazdasági tanintézet majorja előtt, zöld gályákból s zászlókból alkotott diadalkapu várta az érkező egyházfejedelmet. Reggel 9 óra után a bandérium s a kocsik hosszú sora indult meg s a

/

4 10-kor ért a keszthelyi »Kilátó«-hoz. A hercegprímás négyfogatú zárt hintóján reggel fél 7 órakor indult Balaton-Füredről s Tapolcán keresztül érkezett 11 óra felé. Amint a hercegprímást meglátta a nép, dörgő éljen hangzott fel, mire Nagy István városbíró üdvözölte néhány szóval, mire rövid köszönettel fejezte ki érzelmeit. Majd dr. Dunst Ferenc apát, dr. Burány Gergely főgymnáziumi igazgató fejezI ték ki előtte rövidesen üdvözletüket, mire a menet megindult. A menetet a diszbandérium nyitotta meg, élén Csirke Iván városi jegyzővel, majd az első kocsin Takách I. fbiró. Nagy I. vbiró, utánuk dr. Dunst Ferenc apát és Kránicz Kálmán I esperes fogata következett. A harmadik kocsi volt Vaszary Kolos hercegprímás négyes fogata, dr. Kohl Medárd titkárral oldalán, mig utánuk közI vétlenül jött Götz Ferenc járásbiró, dr. Burány Gergely főgymn. igazgató és dr. Csanády Gusztáv gazd. int. igazg. kocsija, és mintegy 50 kocsiból álló hosszú kocsisor, melyen a város összes hivatalainak, tanintézeteinek s egyesületeinek képviselői foglaltak helyet. A főgymnázium előtt a kath. legényegylet állott sorfalat, a városháza előtt pedig az ipartestület tagjai, a grófi kastély előtt pedig a főgymnázium, az állami polgári leányiskola s a népiskolák tanítványai helyezkedtek el szép rendben. A menet a grófi kastély előtt példás rendben oszlott fel; a bandérium tagjai hirtelen sorfalat képeztek, az első 4 kocsi a kastélyhoz hajtatott, a hova a hercegprímás, Festetics Tasziló gróf vendége gyanánt szállott meg. A hercegprímás érkezésének első napján, dr. Kohl Medárd titkár kíséretében a Szent-Miklós temetőbe hajtatott s ott szülei sirját kereste fel. Visszatérőben meglátogatta az apáca-zárdát, a premontreiek társházát s dr. Dunst Ferenc apátplebánost. — Vasárnap reggel sétát tett a grófi parkban, délelőtt pedig Keszthely küldöttségét fogadta. A küldöttség a dús aranyozású, barokstilü, nagy elfogadó teremben félkör alakban foglalt helyet s alig helyezkedett el, megnyílt az oldalajtó, s bibor talárban, mellén a Szent-István-rend s a Ferenc-József-rend nagy keresztjeivel, megI jelent a biboros hercegprímás, kit szívből jövő, riadó »éljen« fogadott. Majd előállt Lénárd Ernő kir. közjegyző, a küldöttség szónoka, a ki tartalmas, szívhez szóló beszéddel üdvözlé a bibornok hercegprímást. Az üdvözlő beszédet követő éljenzés lecsillapulta után az egyházfejedelem körülbelül a következőképen válaszolt: Mélyen tisztelt Földijeim! Mélyen meghatva mondok köszönetet szives megjelenésük és üdvözletükért. Igaz! az ifjúkor