ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-13 / 37. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. szeptember 13. 37. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Liberális katholikusok. ii. Két ellentétes tant összeegyeztetni nem lehet. Vagy egyiknek, vagy másiknak kell a lényegesről lemondani. A liberális katholikusok ezen összeegyeztetést úgy vélik megoldhatónak, hogy az államot magát, mint ilyet, vallásnélkülinek jelentik ki, a polgár aztán, mint magán ember kövesse Krisztus kinyilatkoztatását. Vagyis : a magánember lehet vallásos, a nyilvánosságé azonban már nem. Ámde az észt két ellentétes lelkiismeret törvényének nem lehet alárendelni. A lelkiismeret csak egy. Az embernek oly megkülönböztetése, hogy mint magánember is, mint polgár is más-más elvet kövessen, hogy istentagadó is legyen, meg nem is ; a józan logika ellenállhatlan törvénye előtt meg nem állhat. Kétféle meggyőződést lehetetlen követni, az ember gondolkodását elvei követésében ketté vágni, erkölcsileg abszurdum. Mert ha valaki pl. liberális, mint honpolgár, annak okvetlen befolyása van az o magán, az ö családi életére, — elvének először is otthon akar példát faragni. Viszont, ha valaki katholikus jogrend alapján áll, mint honpolgár, nem lehet magán vagy családi életében elveinek judása. Csak szóval hajtogatják a liberálisok e kiegyezést. A köztapasztalat erősen bizonyitja, hogy a liberálisan gondolkodók családi élete is rendszerint megfelel elvüknek. Liberális családapánál soha se találunk katholikus házi életet. Ha a vallástanitásban részesitteti is gyermekét, csak azért teszi, mert eddig a törvény még rászoritja. Hozzanak csak törvényt, mely a vallást kiküszöböli az iskolából, s házi oktatásra szorítja, a telivér liberális teljesen mellőzi gyermekei vallásoktatását. A kiegyezést különben azért hangoztatják a liberálisok, mert a katholikus alkotásokat csakis anyagi hasznuk s jelentőségük miatt becsülve, egy sorba állítják azokat a tévely alkotásaival, ha az esetleg hasonló anyagi előnyöket tud felmutatni. A vallási jelentőség'? . . . az előttük nem számit. Ebből is kitűnik, hogy liberális katholikusok rendesen azon katholikusok szoktak lenni, akik a vallásban fokról-fokra sülyednek. Kétfélék : elméletiek és gyakorlatiak. Elméletiek pl. bölcsészek, tanárok, képviselők, különfajta irók, ügyvédek, hivatalnokok, kik a liberális tanokat tanszékükről, beszédjeikben s könyveikben hivatalos és nem hivatalos működésükben terjesztik és tanítják-* A gyakorlati liberálisok az úgynevezett b/rkanyájat képezik. Emberek, akik vakon vesznek be mindent, mit hallanak, s h| nem is hiszik, vagy nem is értik, mégis követik, mert divat, koreszme* Ha megismernék a tanok hamisságát s felforgató irányát, talán ott is hagynák, de az elméleti mesterek rájuk vetik magukat, s igy az elbódított középosztály egy tömege képezi a kovászt, mely működik, az ad az elvnek életet, nélkülök a liberalizmus az akadémiákba zárkózhatnék. Az a megtévesztett tömeg pártolja aztán a liberális sajtót, szavaz gépiesen a liberális képviselőkre, támogatja a liberális vállalatokat, ünnepli jubileumait, pártvezéreit, s ha templomba el is jár, fiát még papnak is adja, azért vallásszabadságot, népfölséget, polgári házasságot hirdető liberális képviselőre szavaz, . . . azokkal köt intim barátságot . . . mert hiába a korral haladni kell, ez a haladás pedig »dogma«. Miért oly ingerlő e haladási mánia ? Mert az ördög nagy mester a félrevezetésben. Valamint a többi szakaclárságok és eretnekségeknél első dolga volt összezavarni a szavak jelentését és értelmét, úgy a liberalismus tévtanánál is nagyon jól tudja az eszmezavart előidézni, hogy ily módon sok embert elvakítson és tévútra vezessen. Nem új dolog, hogy a »überaus« jelző ártatlannak látszik, mert minden eretnekség, szakadárság szójátékkal kezdődött, s a leggyászosabb felforgató harccal folytatódott. Sz. Pál apostol előre látta e jövendőt, midőn Timotheust figyelmeztette, hogy ne csak a tudomány hamisságai, hanem a hiába való szóujitások ellen is résen legyen. A szavak ugyanis az eszmék fizonómiáját képezik, s valamely ügyre nézve, sok függ attól, jó vagy rosz-e a fizonómiája. Ha a szavaknak nem lenne kellő fontossága, akkor a liberálisok nem iparkoíInának a katholikusokat, holmi gúnyszavakkal pl. fanatizmus, reactio, obscurantizmus stb. travesztálni, s viszont önmagukra se aggatnák a vozóbbnál-vonzóbb kifejezések koszoníját. A liberalismus sok követője ma már érzi, hogy hamis köpenybe van burkolva, hogy az eszme, melyért lelkesedik, elöpostája a korrupciónak és a társadalmi elfajulásnak, hogy gyümölcse keserű s megrontja a rendes emésztést . . . de hát, gondolja kicsinyhitüleg, már benne van, ereje megzsibAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A kelet gyöngye. — Karcolat. — Az Andrássy-úton volt kedves papájának két szép háza is, s az egyiknek első emeletét lakta a mi szép Révész Esztikénknek édes papája, Révész Arnold úr, az első magyar nadrággombgyár részvénytársaság első igazgatója, a börze-tanács állandó tagja, a párisi és berlini börzéknek kizárt és külföldre kikebelezett nyugdíjazott főigazgató tanácsosa. A művész hazája a nagyvilág. Ezt a jelmondatot mélyen véste egykoron a kis Dreifuss Ábrahám szivébe édes papája a sánta Dreifuss Jakab.* tarnopoli bőrnagykereskedő, oly annyira, hogy mig az öreg Jakab elhagyva szűkebb hazáját a bájos Galíciát, Bécsben, mint a német nemzeti pártnak egyik oszlopa, prém raktárt és kereskedést nyitott, addig fia Ábrahám, kiterjesztette üzleti összeköttetéseit a külföldre is, úgy, hogy »Dreifuss Herman« gabonaszállító nagyvállalata, mint bejegyzett cég szerepelt nemcsak a berlini és bécsi, hanem a párizsi és londoni piacokon is. Édes papája Ábrahámnak metéltette körül, a virágzó üzlet pedig Hermant csinált az élelmes Abrisból. Művész volt ő a szó szoros értelmében, igazi pénz-operatőr, s azért nyitva volt előtte az egész világ, sőt a Dreifuss név Párizsban is tekintélyes névvé lett. Lakását Párizsba tette át, hol mint a revans-politikának egyik legvéresebb szájú szónoka nemcsak nevet, de tekintélyt is vívott ki magának. Politikai és kereskedelmi főtényezövé nőtte ki magát, mig végre a Panama részvény-társaság bukásával napfényre kerülvén művészi operációi, kénytelen volt elhagyni új hazáját és a revans-politikát, s külföldön új otthont keresni. Mint az Allianz-Isradit tagja, ismerte a zsidóság Eldorádőját, Magyarországot, a hova gyorsan fölkapván sátorfáját, elzónázott. Itt a szabadság földjén feltűnt Ábris úr csillaga is. Jócskán összeszedett vagyona megnyitotta előtte a kegyelmes urak termeinek ajtait s Ábris úrból rövid idő alatt a kegyelmes urak jó barátja lett. 0 finanszírozta az országos vállalatokat és az ország bámulta Révész Arnold zsenialitását. Hazafias érzelmeinek bizonyságául áldozatot hozott 50 kr. erejéig, s a rosszul hangzó Dreifuss Herman nevet a szép csengésű Révész Arnolddal cserélte fel. Pénzügyi kapacitás lévén, vállalatai pompásan sikerültek, azok ugyanis buktak, Révész úr pedig gazdagodott. Nyilt házat vitt és estélyein megjelent a főváros szellemi és anyagi intelligenciája. Államférfiak, művészek, irók, képviselők, sőt tarkitás céljából a nagyszivű háziasszony körül egy-két fővárosi liberális papocska is terjeszkedett. Esztike, Révész úr bájos leánya volt nemcsak édes papájának, hanem az egész társaságnak szemefénye, ő körülötte forgott az egész világ, már t. i. mely beférkőzhetett Révész úr szalonjaiba. Mindenféle miniszteri és igazgatósági fogalmazók, segédtitkárok, képviselőjelöltek, földbirtokos urak, mind epedve emelgették szemeiket Esztikére, kit méltán neveztek a »szép bankárleánynak«, s várták tőle a boldogító igent. Legjobb kilátásai voltak azonban nagyfalusi Kovács Ernőnek, miniszteri titkárnak, ki Esztikének is kegyeltje volt; és a házban meglehetősen jól érezte magát, sőt barátai előtt becsületszavára erősítgette, hogy halálig szerelmes Esztikébe. Ámde a sors, illetve Esztikének kedves papája máskép akarta. Szép kilátások nyíltak, új vállalatok, csupán az a baj, hogy a szerencse ez egyszer Deutschék és nem Révészék felé mosolygott. A rebach óriási, Deutsch Soma úr elvállalja Révész urat társ-vállalkozónak, de kiköti magának