ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-06 / 36. szám

dése, azért 1613. decz. 28-ikán a következő le­velet intézte hozzá: »Nagyságos nékünk vitézlő szomszéd úr ba­rátunk 1 A mit Nagyságodnak megjelentsünk semmi egyéb, hanem az Nagyságod alatt való vitézlő rendnek iszonyú állhatatlan volta és a mostani békességnek zavarása. Én a szegénységnek egyik oltalmazója és a kereszténységnek egyik igaz tagja vagyok, s igyekezem is lenni; azért kivánom, hogy azért a bosszúságérti melyet ez ideig a sze­génységen cselekedtél emberségedet és vitézsége­det megpróbáljam. Ötszáz lovassal kimegyek bár­hová kivánja Nagyságod, annyi számú vitézével és nem többel jöjjön elő Nagyságod is. Magunk kettes lovon, vagy gyalog, kopjával, karddal, pálossal vagy akár micsodás fegyverrel próbáljuk meg egymást. Ha engemet meggyőztél, vagy én téged, annak utánna mutassák meg a körülettünk levő vitézek is emberségüket és vitézségüket. E dolgot szent György vitéz napjára, a szép időre halasztjuk, mely időre Nagyságod is készen le­gyen. Mostanáig a szegénységnek szántó barmai­val és egyéb marháival vitézkedtetek, mint be­csületes emberek hiteteket meg nem tartottátok és igy a két hatalmas császár között a szent bé­kességet felbontottátok, mely dolgot immár az én hatalmas császáromnak tudtára adtam. Hogy Nagyságod mondhassa, nem cselekedtem Ö Felsége hire nélkül, adja Nagyságod ís császárja tudtára, hogy nem mi, hanem ti vagytok a békesség fel­bontói, ti adtatok okot mindennek, nem mi. Ezek után vagy jősz, vitéz jó Barátom, vagy ha nem jösz, szakállodba igyekezünk pökni. Ha pedig a dol­got császárod hire nélkül meg mered próbálni, ne halaszd, hanem a megnevezett nap előtt vé­gezzük el e dolgot. En mindenkor kész vagyok, mint a szép leány a tánchoz. Mert sohasem érdem­lettem, hogy az én szegény jobbágzaimat igy ra­boljátok, foszszátok és égessétek ; kivántatik azért, hogy a szegények pártját fogjam. Ezután is bármi kívántatnék tőlem, mindenkor készen vagyok. Nagyságodtól választ várok, Isten velünk. Nagysá­godnak mindenkor szomszéd barátja Siegefried a Kolonits.« Erre az esztergomi bég tüstént felelt ezek­kel a szavakkal : »Hozzánk illendő szomszédság­nak kész voltát ajánlom, mint vitézlő Nagysá­gos szomszéd úr Barátomnak. Megadákaz Nagysá­god levelét, melyből megértettem, hogy Nagysá­god a faluk miatt nagy haragban vagyon. Azok ennek előtte is az hatalmas és győzhetetlen tö­rök császárnak jobbágyai voltának. Mikor ez levelet irta Nagyságod, akkor az eszed fejedből kiszökött, az nyílván való. De jó szomszéd úr barátom, az amit irt Nagyságod, ugy legyen. ­Mindazáltal nem illik, hogy Nagyságod a vitézek­nek alkalmatlankodjék ; mert ezek az én alatt való vitézeim, mint az egész világ tudja. Ök csá­szárom kenyerét eszik és vitéz* módra élnek. Nagyságod szent György napját határozta a baj­vivásra, és azt irja, hogy oly kész a bajvivásra, mint a szép leány a tánc járásra. De szomszéd úr Barátom, úgy vedd eszedbe magadat, hogy én is oly kész vagyok a bajvivásra, mint a kosok készek egymással ütközni. Ezzel Isten velünk. Költ Esz­tergomban anno 1613. Nagyságodnak szomszéd jó barátja Kara Ali bég az hatalmas s győzhe­tetlen török császárnak esztergomi helytartója.« Erre Kolonits így válaszolt: »Minden hoz­zánk illendő dolgunkban kész szomszédságot és barátságot ajánlunk és Istentől jó egészséget Nagyságodnak megadatni kívánunk. Levelét jó kedvvel vettem. A mi a fejünkből való eszünk kiszökését illeti, mikor Nagyságodnak ez előtt irtunk, s tuttuk mit irtunk és tudjuk is. Értjük, hogy Nagyságod olyan kész a bajvivásra, mint a kos kész másikával ütközni. Mint vitéz szomszéd, úr barátunkat kérjük Nagyságodat, ne halaszsza oly sokára, mint sz. György napja, mert hiszen Nagyságodnak már van szabadsága reá. Tehát, rövid és hová hamarább való napon végezzünk. Irja meg Nagyságod, mely napon, mely helyen, lovon e vagy gyalog akarja Nagyságod e dolgot végezni? Nagyságodtól választ várok. Isten ve­lünk. Bécsben, 1614. jan. 15-én Nagyságodnak kész szomszéd úr barátja Sigefried a Kolonits.« Válaszolt-e Kara ? ki lépett-e a sikra ? és ha igen, mint végződött a párbaj ? azt nem tud­juk ; csak az ismeretes, hogy Kolonits Sigfried életben maradt és mint vitéz harcfi sok hadi dicsőségbe részesült. 1625-től ő volt Érsekújvár parancsnoka. Karáról hallgat a krónika. Musztafa. Ennek kétszer volt kezében a hatalom Esztergomban. Harcias nyugtalan ember, félnek nevétől. Első utóda, kinek nevét nem is­merjük ép az ellenkezője, békét és kényelmet ked­velő, el is kellett helyéről távoznia, hogy ismét Musztafa kezébe adja a hatalmat. 1648. nov. 25. helyezte őt vissza főnöke, a budai basa, a magas porta parancsára. Ez ügyről Perina István szent benedeki kapitány igy ir az újbányái bírónak: »Tegnap este és hasonlókép ma reggel levelek érkeztek hozzám, melyeket a lévai kapitány kül­dött. Ezekben irja ő, hogy a budai vezér tete­mes sereggel biztosan Esztergomban érkezik. Mi­vel az a gonosz Musztafa bég szerdán (nov. hó 25-én) ismét esztergomi béggé helyeztetett be, félni lehet tőle, hogy minden félét megkísért.* Musztafa hivatalának elfoglalása után csak­hamarbe mutatta magát Esztergom vidékének. Már dec. 3-án igy ir róla Liptay György lévai kapitány Bartakovitsnak Bakabányára: Tudakoza Kegyel­med, mire való lövések voltának ez éjjeli lövé­sek. Éjfél után három órakor jöve egy hírmondó, hogy Kérnél sok török jön fel zászlókkal. Mire a hír­mondó ide jött, immár mintegy száz, vagy más­félszáz lovas török az úr majorjába volt. Ott a majort mind felverték. Hajtottak belőle hatodfél­száz juhot, azon kivül szarvas marhát is feleset. Az dandárja itt a báthi útnál állott két seregben. Több volt háromszáznál a török. A hajdúság ele­get lövöldözött rájuk a szőlő gyöpütől, de nem mertek a mezőre kimenni, minthogy feles volt a török, csak eltiporta volna. Kegyelmed is azért vigyázásba legyen, mert Musztafa bég nem nyug­szik annyit, mint a másik bég«. Bizonyára Musztafa unszuló parancsára tör­tént 1649. febr. havában ama pusztítás, a melyet a törökök Szálkán véghez vittek és melynél csú­nya kudarcot vallottak. Eme esetről Sz.-13enedeki Ferenc, Garam-Sz.-Benedekről igy ir a körmöc­belieknek feb. hó 12-én. »Miféle csatázás történt Szálkánál a múltkori pusztítás után, kétségen kivül ismeretes Uraságtok előtt. Ott a párkányi agát fiávat együtt elfogták sok nem csekélyebb tekintélyű törökkel és őket fogva Érsekújvárra vitték. 19-nek pedig fejét leütötték. Igen sok lovat fogtak el, melyek jól felszerelve és gazdagon dí­szítve valának. Ezt bizonyosan rövid idő múlva szándékoznak megboszulni«. Sok portyázása, sok emberébe is kerülhetett, e vérszomjas embernek, azért ő maga ment le fő­nökéhez Budára, hogy onnan gyarapítsa a várőr­séget. Tatárokat adtak rendelkezésére. Erről Hucza István 1652. nov. 25-én ily jelentést tett Hellen­bach Jeremiásnak, a körmöci cs. kir. kamara szám­vevő mesterének. »Egy jóakaró uram irja. Eszter­gomból megjött emberei beszélik, hogy Musztafa bég csütörtökön jött meg Budáról és alkalmas tatárt hozott magával. Azt is elmondták, hogy mikor Musztafa bég megjött Budáról nagy lövöldözést tettek elébe. A török igen patkoltatta lovait, min­den órában készül rabiam.* Tanügy. A segélyalap központi bizottságának ülése. Budapesten, a magyarországi latin és gö­rög szertartású róm. kath. tanitók segélyalapja központi bizottságának 1896. évi augusztus hó 18-án a központi papnevelő-intézet nagy könyv­tár helyiségében tartott 12-ik közgyűléséről kö­vetkező jegyzőkönyvi kivonatot vettük, melyet az Esztergom egyházmegyén kivül álló segélyzet­tek névsorának elhagyásával, a következőkben közlünk. 1. Minthogy a gyűlés ideje Ő Felsége szüle­tése napjával összeesett, az egyetemi templom­ban 9 órakor »Te Deum«-mal összekötött ünne­pélyes szent mise tartatott, melyen a bizottság tagjai testületileg vettek részt. VII. Elnök örömmel jelenti, miszerint az Esztergom főegyházmegyébe kebelezett »Érsekújvár vidéki róm. kath. népne­velők egyesülete* a létesítendő országos kath. tanitói árvaház alapjának gyarapítására nemes áldozatkészséggel 200, azaz kétszáz o. é. forintot adományozott, oly kikötéssel, hogy ezen összeg »Érsekújvár vidéki róm. kath. népnevelők egye­sületének milléniumi emléke* cimén kezeltessék. A mélt. egri fökáptalan 1895. évi dec. 2-án 1301. sz. a. értesiti az elnököt, hogy ezen alapítványi tőkét kezelés alá vette s tőkésítés végett elhe­' lyezte. Jelenti továbbá, hogy a zombori kir. tvszék 1896. márc. 18-án 3095. sz. a. hivatalos értesítést küldött hozzá, mely szerint 1894. évi február 6-án Zomborban elhalt Bartl György, volt bresztováci lakos az egyesületnek 20 o. é. forintot hagyomá­nyozott. Az egri fökáptalan mélt. képviselője je­lenti, hogy az összeg szabályszerűen elhelyezte­tett. Az egyesület azáltal fejezi ki háláját, hogy a hagyományozó lelke üdvösségeért egy szent misét szolgáltat, melynek elvégzésére szives készség­gel az elnök vállalkozott. VIII. Elnök a mult évben kezeihez jutta­tott pénzösszegekről a következőkben számol be : a) évközbeni segélyezésre nála maradt (m. é. jkönyv VII. pontja szerint) 6898 frt 24 kr. Ezen célra, nyomtatványok és postára kiadott 550 frt 98 krt. Maradt 147 frt 26 kr. b) Ösztöndijakra megszavaztatott (m. é. jkv. XI. p.) 1800 frt. Ki­fizetett 1325 frt. Maradt 475 frt. c) Segély és gyámolitásra folyósittatott (m. é. jkv. XI. p.) 2200 frt. Kifizetett 2200 frt. Ekképen jelenleg az elnök­nél rendelkezésre áll összesen 622 frt 26 kr., mely összegben két egyéves önkéntesnek 100 fo­rintnyi ösztöndija is benfoglaltatik. Miután az itt kitüntetett bevételi és kiadási tételek a való­ságnak megfelelnek, s okmányokkal kellően iga­zolva rendben találtattak, az elnöknek a fel­mentvény megadatik. A fennebbi 622 frt 26 krnyi összeg időközben beállható sürgős segélyezések utalványozhatására az elnök rendelkezésére bo­csáttatik. Az egyéves önkéntesek ösztöndija csak akkor fizettetik ki, ha a tiszti vizsga sikeres le­tételét igazolják. IX. Az elnök bemutatj ala­pító- és pártoló tagsági oklevelek kiállítása céljá­ból nyomatott űrlapokat, (m. é. jk. IX. p.) X. Szőke Ferenc nyug. szelevényi tanitó 1896. évi jun. 6-án kelt felterjesztésében — minthogy az egyesület részérói eddig semminemű segélyben nem részesült, — 10 frt befizetett tagsági diját visszaköveteli. A bizottság a kellőképen felsze­relt és indokolt folyamodást a lehetőséghez ké­pest mindig figyelembe veszi, s hogy a kérelmező eddig segélyben nem részesült, annak okát ne másban keresse. Az általa követett modort csak rosszalni, de helyeselni nem lehet. Elvileg azon­ban kijelenti, hogy a befizetett tagsági dijak vissza nem fizettetnek. XII. Következik az ösztöndijak megszavazása. Régi ösztöndíjas volt 36. Ösztön­diját fel nem vette 8. Meghalt 1. Papnövendék lett 1. Tanulmányait befejezte 5. Elmaradt összesen 15. Eszerint régi ösztöndíjas lesz 21, kiknek 50 írtjá­val jár 1050 frt. Betöltendő 14 hely k 50 frt = 700 I frt. a így a XI. pont alatti összeg 1750 frt kime­rittetik. Ösztöndiját fel nem vette : Árvay János, I Bakai László, Bazsó István, Juhász István, Zselez­nyák Győző, Major Gyula, Homer Imre és Cser Gyula (félévi részt). Meghalt: Gál Ádám, II. é. jogász; egyike a legkitűnőbb tanulóknak, Pap­növendék lett: Murgas Kálmán. Tanulmányait befejezte : (iálóczy Bezső, Kelecsényi Matild, Szabó Ferenc képezdészek; Major Ödön jogász és Dvo­rak Emil bölcsész. Régi ösztöndijasok névsora: Hannig István, Horvátovich János, Hakker Réla, Luka István, Román József. Szabó Kálmán, Ko­j csis Gyula, Gajdosik Erzsébet, Machay István, I Horváth Imre, Krizs Árpád, Steiler Ignác, Jurascsik I János, Névelős Gyula, Mészáros Aladár, Tót Béla, Molnár Gyula, Sóbányi Pál, Szabó Elemér, ' Szabó István és Szvoboda Jenő. A 14 új helyre folyamodott: 52. Az alap­szabályok szerint elutasittatott 21. Ösztöndijasok lettek a következők : Bartek Vince, I. éves képez­dész, Esztergom főegyhm. Lacsny István, I. é. kép. Esztergom főegyhm. Geyer Irén, I. é. kép. Pécs egyhm. Jakab Béla, egyetemi hallgató, Pécs egyhm. Búzás Iván, I. é. joghallgató, Eger főegyhm. Mikulka Béla, II. é. egyetemi hallgató, j Eger főegyhm. Prékopp Etelka. IV 7 . polg. isk. oszt. Nyitra egyh. Kerner Angyalka, I. é. kép. Szombat­hely egyhm. Miller Béla, VI. gymn. oszt. Szat­már egyhm. Tódor Béla, VI. gymn. oszt. Erdély egyhm. Bakos Ede, V. gymn. oszt. Nagyvárad gör. szert, egyhm. Miucsik Antal, II. é. kép. Eper­jes egyhm. Ujváry Ede, II. é. egyetemi hallgató, Veszprém egyhm. Mihályi Béla, II. é. kép. Kassa egyhm. A most megszavazott ösztöndíj első része a jövő 1896/97. iskolai év első félévének, a má­sodik része a második félévének sikeres befeje­zése után válik esedékessé. A pénz rendes bélyeg­zett nyugtára a bizottság elnökénél Esztergomban vehető fel. Mellékelni kell a nyert bizonyítvány hiteles másolatát. »A kik ösztöndijukat augusztus hó 15-ig fel nem veszik, elvesztik jogigényüket, s az ösztöndijasok sorából törültetnek.* XIII. Tárgyalás alá vétettek a segélyezés iránti folya­modványok. Beérkezett összesen 195. Kifogásol­tatott 52. Maradt jogosult folyamodó: 143. Egyen­kint 20 frtnyi segélyben részesül 112 folyamodó, s ekképen a XI. pontban kiutalt 2240 frt kime­ri ttetett. A segélykiosztásnál a kellőleg fel nem sze­relt s az egyházmegyei hatóság utján vagy a ki­tűzött határidőn túl beérkező folyamodványok figyelembe nem vétettek. A segélyezettek név­szerint a következők : Esztergom főegyhm. : Búzna János korossi, özv. Dualszky Károlyné nahácsi, Farnady István darnói, Feigler Lipót galgóczi, Kanka Endre tardosi, Mozsáry János aranyos-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents