ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-06 / 36. szám

szó, Magyarországon nem a néppárt veszélyezteti, hanem az, ha néppárt nincs ; mert akkor nem lesz egy párt sem, a mely a kereszténységet védelmezné, ugy mint eddig sem volt. Azzal pedig hiába hitegetnek minket, hogy az egyházpolitika be van fejezve ; ez a befejezés legfölebb addig tart, mig a liberális boa constrictor megemészti a most fölfalt kövér falatokat. A mint ezzel készen lesz, biztosak lehetünk, hogy uj falatok után fog óhajtozni. A kúriai biráskodásról szóló javaslatban már is megtalálta a göllis port, a mely az emésztést elősegíti. Ne higyjünk a liberalizmus ígéreteinek, mert csak addig nem fog minket újra bántani, mig kedvező alkalom nem kínálkozik ; amint az megjön, újult erővel fog ránk csapni. És ki fog minket akkor védelmezni'? A mostani pártok közül egyik sem, mert az már mind kibékült a liberalizmussal. Csakis a néppárt. Vannak ugyan minden párton egyes buzgó keresztények, de eltekintve attól, hogy kevesen vannak s mint párt sohasem léphetnek föl, még az is lehetséges, hogy pártkérdéssé teszik a liberális reformok föntartását. Hogy pedig ez mit jelent, azt már tudjuk. Védelmet az egyház érdekei csak a néppárttól várhatnak ; a »jó« katholikusoktól pedig.és a velők szövetséges többi liberálisoktól csak ujabb megaláztatást. A néppárt ennélfogva a mi védelmünk s nem veszedelmünk. — Üdv a nyitrai papoknak. Meggyalázni lehet, de megtörni képtelenek a liberális hadfiak Magyarország kath. papságát. A nyitrai gremiális és vidéki papság megundorodva ama sok gazságtól, melynek szemtanúja volt és amelyek a liberális tábor szabadságszeretetét és jogtiszteletét igazolták, nem hajtott térdet a liberális főmufti, Perczel előtt, kinek a hivatalos élj énekből bőven jutott és kinél méltóbb képviselőt a kormány nem is küldhetett volna Nyitrára. Tarnóczy, Szulyovszky és Turóczy urak működésének színterében méltó helyet foglal el Perczel miniszter ur. Ezen urak mernek oda állani a nép elé és a szabadságról beszélni, ezek merik az alkotmány szeretetét hirdetni. Nyitrának nem volt milléniumi emlékműre szüksége. Emelt ő magának örökös emléket, a két lefolyt választásnál, amelynek élő emléke a nyitrai Bottyán János, Janics képviselő ur. A nyitrai papság megmutatta, hogy önérzet van benne és a testvérein ejtett gyalázatot nem feledi el egyhamar. Tessék igazsággal és nem bitorlással kormányozni és akkor ünnepelt volna a nyitrai, ősidőktől fogva hazafias klérus is. Sehol nem gyalázták meg ez ország kath. papságát ügy, mint Nyitrán. hol zsiványok módjára báncak és bánnak vele. És e papság tudatában lévén becsületének és kötelességének, állásához méltón cselekedett, midőn nem bókolt az erőszak képviselőinek és visszavonulva a nyilvános ünnepségektől, imádkozott a hazáért, melynek szabadságra szüksége van. de nem olyan nyitrai szabadosságra. A példa, melyet ez alkalommal nyújtott, örökké emlékezetes marad, mert mutatja, hogy van ez országban olyan papság is, melynek egy szive és lelke vagyon, és hogy soraiban a Júdás szó ismeretlen. Üdv az egyház törhetlen harcosainak, kiket sem az erőszak, sem a hízelgés és a rágalom nem képes megtörni. A nyitraiak példája gyújtson szövétneket más megyék papságának is. — Népgyűlés a kiegyezés ellen. Léván, a szomszéd Barsmegyében, szept. 6-án népgyűlést tartanak Ausztria és Magyarország közötti gazdasági kiegyezés káros voltának megbeszélése céljából. A népgyűlésen Ugrón Gábor, Bartha Miklós és Polónyi Géza képviselők is jelen lesznek. A lévaiakban megvan a függetlenséki érzék, mint a magyar elemben egyáltalán s mégis — az idő jeleként — most kormánypárti képviselő, Konkoly Sándor, a Janits-választás bizottsági előadója, ül nevökben az országházban. Ne legyen a népgyűlés mülelkesedés, hanem az ellenzéki szellem hatalmas s a jövőre is kiható akciója. — A 1 liberális szócsövek. Becipiált honfilaptársaink mindenkor keresnek a kat. papság körében olyan, állásukról megfeledkezett stréber egyéneket, kik szájuk ize szerint tudnak beszélni. Az ilyen liberális fakirokat előléptetik főpapoknak és garral hirdetik az ö nyilatkozataikat, melyekben a néppártot legyalázzák. Az ily liberális papi nyilatkozatok éppen olyan szilárd alapon nyugosznak, mint az egész liberális morál. Céljuk a közönséget tévútra vezetni és önmaguknak dicsőséget szerezni. Tetszelegnek önmaguknak az ilyen alvó fakirok, ha azt olvassák, hogy ők >tekintélyes főpapi ferfiak«. Célzataikkal már régóta tisztában van mindenki, fölfelé törtetnek minden tudomány és erény nélkül, azt hivén, ily módon talán sikerül. Legtöbbször azonban maguk a recipiált tudósító urak gyártják az ily fontos nyilatkozatokat, rákenik azokat valamely püspöki város egyik tekintélyes főpapjára, mint minap tette a »Pesti Hírlap* állítólagos esztergomi főpapjával. Hogy ilyen »tekintelyes fopapok« akadhatnak itt-ott a papok sorában, lehetséges, a mennyiben Li-HungCsang kinai alkirály ő felsége is kiküldött tudósítónknak azon kérdésére, miért nem tekinti meg a milléniumi kállitást, azt felelte: »Uram, utaztam a hajón három magyarországi liberális pappal, és látván azok viselkedését és erkölcseit, elhatároztam, hogy inkább Amerikába megyek a nagynevű Barn um alkotásait megszemlélni, mint az önök házáját.« — Néppárti gyűlés. Ma, szeptember 6-án délután 2 órakor Drávavásárhelyen néppárti gyűlés lesz, a következő programmal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Nándor gróf. 2. A kisipar és a kisgazda. Tartja: Major Ferenc dr. 3. Ugyanezt magyarázza horvátul: Peterka Tódor. 4. A revízió szükségessége. Tartja: Jurák Zvonimir ur. 5. A nép helyzetéről. Tartja: Varga János ur. 6. A vallás befolyásáról egyesekre, családokra és a társadalomra. Tartja: Gosporlin Mihály 7. Elnöki zárszó. Liberális katholikusok. Ledér, feleségeiket megunt, tönk szélén álló stéberkedö, hivatalt vadászó és zsidók zsebében uszó emberek kifeszített mellel jelentik ki, hogy ők : liberális katholikusok. Van-e ilyen 1 Mi azt mondjuk : nincsenek. Krisztus nem a liberálismust, hanem a hitet és szeretet, az igazságot és szabadságot hozta a földre. Lehetnek liberális mozgalmak, liberális reformok, liberális egyéniségek, liberális programmok, liberális ábrándok, de liberális katholikusok nem lehetnek. Miért'? Mert a liberalizmus elválasztó szó, elválasztó eszme, mely az embereket két ellentétes táborba osztja. Mi ma a liberalizmus'? Elméletileg bizonyos hamis elvek vagy eszmék foglalatja, gyakorlatilag pedig a hamis eszmék vagy elvek következménye. Különféle hivatalos és nem hivatalos merényletek a katholikus egyház, annak szabadsága ellen ; a romlottságnak és a tévelynek hatósági engedélyezése a szószéken, sajtóban, iskolában, a nyilvános mulatságok- és szokásokban ; az egyéni, politikai, társadalmi utódok pazarlására, fényűzésére és a másod-unokák .... nyomorára, akik rongyosan elzarándokolnak a romokban heverő mauzóleumhoz és azt mondják: »Nézd ősünk! itt vagyunk utódaid, — add ide legalább azokat a selyem rongyokat, a melyek még el nem rothadtak melletted!« Érdemes ezért kincset gyűjteni, hogy abból mások dőzsöljenek? De csúnya »valutarendezés« a gazdag halála, valóságos krach! mert legtöbbször a testtel a lélek is megroskad, midőn egész munkáját áttekintve, csak azt az egyet látja ki belőle : »vagyonom csak kínzott engemet és csak másoknak szerzend örömet és későbbi utódaim kétszeresen érzendik a szegénység súlyát.« De jó, hogy nem vagyok — pénzes ember, hanem csak gazdag szegény! Debitor. A csizmák. (Vége.) Imre kocsisunk estenden eldőzsölvén, nem is számított a mai korai kelésre, még javában aludt, alig tudta fölkelteni az érte küldött pincér. De mint afféle jó kocsis ember, engedve a parancsnak, fél óra múlva mégis betámogatta lovait s elölj árt. Mi kezünkben tartva már előre táskáinkat, csakhamar kifutva fölültünk a hátulsó ülésre s hogy senki meg ne lássa, elrejtettük piros harisnyás csizmátlan lábainkat a kocsi derekába. — Mehetünk — mondám — hazafelé. Dacára a gyorsaságnak, melylyel fölültünk, Imre kocsisunk figyelmét még sem kerülhette ki félmezitlábos minőségünk. Hátra-hátra néz, utóbb nem állhatván meg szó nélkül: — Az urak nem felejtették ott csizmáikat ? — Nem Imre — mondám neki; hogy elfelejtse a kérdezősködést, biztattam, hogy ő meg biztassa lovait a futásra. Egy jó félóráig ismét ügetett. Majd ismét hátra nézve — ugyancsak hűs reggelünk van, — mondja, szinte szokatlan igy nyáron, talán jó lenne, ha az urak felhúznák csizmáikat, mert azt tapasztalásból mondhatom, hogy az ember leginkább a lábairól szokott meghűlni. — Mi nem fázunk Imre — mondám, szinte jól esik ez a fris levegő, oly jó ülésben vagyunk, hogy most meg sem kívánunk mozdulni, akár hazáig le sem szállunk. Pár óráig elhallgatott, de ugy látszik még sem nyugodott bele a dologba, nem elégedvén meg válaszunkkal, egyszer csak körül tekintett. — Aligha eső nem lész urak — mondja, az én tyúkszemem megszokta érezni az időt, ez pedig egész éjjel nagyon fájt, s én amint láttam, erősen felhőzik is az idő — ebben igaza volt — tán jő lenne még most mig időben vagyunk egy kissé megállani, hogy az urak felhúzhatnák csizmáikat, hogy utóbb evvel ne kelljen vesződni, mert esőben bajos az öltözködés, ide meg még ugyan messze van ám a gyöngyösi csárda, úgy hirtelen nem juthatunk szárazra. Mi mit sem szóltunk Imre figyelmeztetésére, de magunk is láttuk, hogy fejünk fölött erősen gyülekeznek a felhők. Imre jóslata csakugyan beteljesedett. Fél óra múlva mi szakadó esőben döcögtünk hazafelé, nem is gondoltunk többé a szégyenre, hogy le kell szállanunk, alig vártuk, hogy elérjük a gyöngyösi csárdát, hová nagy keservesen, pár órai hideg fürdő után csakugyan mégis eljutottunk. A félszer alá jutva leugráltunk a kocsiról s berohantunk az ivószobába. Hallottuk, mikor Imre utánunk morogta fogai közül, hogy furcsák ezek az urak, más szegény ember jó időben jár mezítláb, ezek meg rossz időben. Bizonyosan ezt a divatot a fürdőn tanulták, ej csak ez a bolond módi veszne ki már egyszer, akkor legalább a feleségemnek sem kellene olyan magas sarkú cipőt csináltatnom. — »Bon Xsur« üdvözöl bennünket a küszöbnél egy merev magatartású pincér, ki mintha nyársat nyelt volna, alig tudta még fejét is megmozdítani; erősen vasalt inggallérjai között, harisnyás viseletünk után nyilván franciáknak nézett bennünket. Elhordott magadat, vagy nyiss számunkra szobát, rivalt reá boszúsan Pali barátom, gúnynak vévén ennek franciás üdvözletét. A pincér el is ment s egy perc alatt szobát is nyitott, hanem mentében tudtunkra adta, hogy ö ily bánásmódhoz nincs szokva, pedig nálunknál nagyobb urakat is szolgált pár évvel ezelőtt Parisban a francia kiállításon. Az est beköszöntött, az eső még mindegyre szakadt, mi megbarátkozva a kényszerhelyzettel, elhatároztuk, hogy meghálunk. Már szundikálni kezdtünk, midőn valaki erősen dörömböl ajtónkon.