ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-30 / 35. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. augusztus 30. 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Eólfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos : KEMÉNYFY KÍLMÁN DANIEL. Főmunkatárs: Dr. PKOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33, szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 39 krajcár. Az országgyűlés megnyitása előtt. Esztergom, aug. 29. O Majdnem egyidejűleg azzal, hogy e soraink napvilágot látnak, megnyílik az országgyűlésnek utolsó időszaka és a honatyák a kerületekben egész nyáron át folytatott korteskedést átviszik magába az országházba. Mert a minő volt ez az országgyűlés kezdettől fogva, olyan lesz bizonyára végvonaglásának utolsó perczeiben is. A nemzet által más alapon megválasztva, egészen más irányban folytatta működését. A Csáky-féle rendelet által fölkavart vallási szenvedélyek, előre sejtették az egyházpolitikai viharokat, a melyek az országgyűlésen uralkodni fognak; a vallását féltő nép legtöbb helyen előre is kérdést intézett választandó képviselőihez, mily álláspontot szándékoznak elfoglalni az egyházpolitikai kérdésekkel szemben; a jelöltek megígérték, sokan becsületszavukra, s némelyek még Írásban is lekötelezték magukat, hogy ellene lesznek az egyházpolitikának, különösen pedig a polgári házasságnak. Utóbb láttuk, hogy a képviselők legtöbbjében bizni nem lehet. Minden embert kötelez az adott szó és Ígéret, csak a képviselőket nem. Uj theoriát eszeltek ki, eljárásuk igazolására. Amit az előbbi országgyűléseken becsületbe vágó dolognak néztek, azt a mostani országgyűlésen teljesen korrektnek nyilvánították. A választók elé más programmal léptek, ott az országházban más programmot képviseltek. Mesterségesen szított pártforradalom segitségével megbuktatták Szapáry gróf miniszterelnököt, kinek kegyéből nyerték mandátumaikat s megcsinálták az egyházpolitikát, a mely alaposan fölforgatta az ország nyugalmát. Ily országgyűléstől, melynek tagjai folyton változtatják elveiket, mint a chamaeleon a színeit, működésének hátralévő ideje alatt sem várhatunk semmi jót. Nem gondol az már másra, mint a veszélyeztetett mandátumok megmentésére. Az Ausztriával szemben függő fontos kiegyezési kérdéseket is, ebből a szempontból itéli majd meg. A kvóta, vámszerződés s általában az egész kiegyezés mögött ott lappang a mandátum. A nyári szünidő alatt a képviselőház pártjainak minden gondja erre irányult. Nem a nép hangulatát tanulmánjozák, hogy ne kelljen észrevenniök az egyházpolitika elleni elkeseredést, hanem a néppárt gyalázása és rágalmazása által iparkodtak kerületüket biztosítani ; pedig hiába, a népet már nem lehet többé ámítani. A legsajnálatraméltóbb szerepet játszotta a nyári szünidő alatt Ugrón Gábor az ö pártjával. A legnemesebb küzdelmet folytatva az egyházpolitikai törvények ellen, most egyszerre Kossuth Ferenc karjaiba borait s megtagadja azt, amit addig ö maga is sürgetett. Egész élete és működése a revízió volt; az ország alaptörvényeinek a revíziója. És ez az ember most egyszerre azzal áll elő, hogy miután az egyházpolitikai törvények már szentesítve vannak, le kell mondani a revízióról. Nekünk úgy látszik, hogy Ugrón Gábornak kelleténél többet hittek a néppárt vezető férfiai, pedig, ha másból nem, ismerhették volna erdélyi szerepléséből. Egyébként is összes nyári körútjai alatt, mindenütt inkább a néppárt ellen, mint. a mellett nyilatkozott. Apponyi gróf somorjai beszédjében egészen kitért az egyházpolitika elöl. Rábízta a dolgot régi hű szövetségesére, az öreg Saághyra, a ki legalább annyiban megkorrigálta Apponyinak mult évi kassai beszédjét, hogy az élet szükségleteire utalta a revíziót. S mint-, hogy nem kételkedünk, hogy Saághy e nyilatkozatot a pártvezérnek tudtával és beleegyezésével tette, azt kell gondolnunk, hogy a nemzeti párt a revíziót nyilt kérdésnek kivánja tekinteni. Jól is teszi, mert különben még jobban megritkulnának az amúgy is ritka sorai. A nemsokára megnyitandó törvényhozási tárgyalásoknak súlypontja különben a főrendiházban lesz. Az országházban keresztül hajszolt javaslat a kúriai bíráskodásról ott várja már a főrendeket. Soha annál gonoszabb törvényjavaslat nem feküdt a főrendek asztalán. E javaslatnak hivatása lett volna biztosítani a választások tisztaságát és a helyett a törvényesség jellegével ruházza föl a vesztegetéseket, itatás, etetés és fuvar alakjában. A sokat hangoztatott szabadság korszakában törvény alakjában behozza a kémkedést s annak helyéül kijelöli a legszentebb helyett, a templomot. Eddig csak a lebujokba és játékbarlangokba jártak kémkedni és oda is rendörök; ha pedig ez a javaslat törvénynyé válik, minden liberális siheder lesz a kormánynak kémje s nem lesz vége a denunciálásoknak és meghurcoltatásoknak. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A főispán menesztése. Nem a szokásos szamárlétrán emelkedett fel főispáni rangra, hanem becsületes munkásságának és eszének köszönhette Meggyesy Alfréd, hogy főispán lett belőle. Megvolt benne azon kellék, mely a legtöbb, a pártfogás és a rokoni klikk által felszinre emelt tisztviselőben hiányzik, t. i. az önálló itélő képesség, de meg egy kis észtehetség is. Nem volt ő olyan csinált nagyság, de komoly, munkabíró fiatal ember, ki csupán szorgalmának és tehetségének köszönhette, hogy megyei alispán, sőt a kegyelmes urak jóvoltából és kegyességéből főispán lett. Egy ritka példány volt ő, kire minden független ember ujjal mutatott, mondván »ez egyike azoknak, kinek nem volt szamárlétrára szüksége«, és megemelte előtte a kalapját, ha még oly véres szájú függetlenségi is volt. Megyei főjegyző korában házasodott, s nőül vette a becsületes és humánus, de szegény sorsú dr. Muzslay Nándor, kerületi orvos szép leányát Ilonkát. Hivatalában pontos igazi közigazgatási tisztviselő, otthonában pedig a legboldogabb családapa volt, ki sohasem törekedett magasra. Hogy főispán lett, az nem igen kellemesen érintette őt. Sem adósság csinálására, sem pedig fából készült vashidak építtetésére nem érzett magában sem hajlamot, sem kedvet. Kormánypárti volt ugyan, de csupán »tisztviselői* meggyőződésből, anélkül, hogy korteskedéssel a mameluk csoportok érdekét egy lépéssel is előbbre vitte volna. A főispáni állásba is csupán a megye rothadt közigazgatási állapotai vitték bele. Volt idő, midőn néhány évvel ezelőtt az állások részére keresték az embereket és nem az emberek részére az állásokat; Maros megyében pedig égető szükség volt oly emberre, ki vasmarokkal vezesse a cimboráskodás által széttágult közigazgatási gyeplőket és rendet teremtsen. Akadt még oly »bolond« gondolkozású miniszter, aki azt hitte, hogy nálunk korrupció nélkül is lehet kormányozni, s így lett Meggyesy Alfrédből főispán. Három esztendő alatt rendbe szedte a megyei ügyeket, megrendszabályozta a tisztviselőket, nem ugyan herkulesi erővel, de tevékeny munkásságával, rendszeretetével és lelkiismeretességével. Működésével a polgárság megvolt elégedve, csupán az »új« földbirtokosok, szeszgyárosok, nagykereskedők eresztettek meg ellene egy kis kőzáport a dobutcai zsornálokban. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, jött annál még nagyobb csapás is. Felütötte a fejét Meggyesy főispán úr megyéjében a rettegett »középkorra emlékeztető« néppárt is, sőt annyira ment vakmerőségében, hogy Aranyos-Dolnára mert néppárti gyűlést hirdetni. A titkos megyei detektívek rögtön jelentést tettek a miniszter úrnak, hogy baj van, s az ős idők óta kormánypárti aranyos-dolnai mandátumot veszély fenyegeti, ha a gyűlést megtartják. A válasz nem késett soká, sőt hogy az irott betűnek nyoma sem maradjon, maga Endrey Kálmán mini szteri tanácsos leutazott Dolnára és megvitte a kegyelmes úr üzeneteit. A gyűlést minden áron meg kell akadályozni, sőt ha kell, lövetni is szabad a nép közé, mert a kormány veszedelme egy a haza veszedelmével, s ha a főispán úr nem hallgat az aranyos tanácsra, úgy mehet. Meggy esyék háza szomorú képet mutatott. A becsületes munkás férfi ránézett szenvedő nejére és kis gyermekeire. Mi lesz ezekből, ha menesztenek ? Nyugdíjra még nincs igényem, mit tegyek ? Áldott jó szivű neje könnyei még inkább fokozták bánatát. Nem tartozott azok közé, kikből a tisztesség és jogérzet kiveszett. Ama ideális gondolkodású lelkek egyike volt, kik azt hiszik, hogy a szabadság meg a jog, a polgárokat egyformán illetik meg. Liberális volt gondolkozása-