ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-23 / 34. szám

Külföld. (cs.) Nagy események előre vetik árnyékukat. És Ausztriára nézve valóban nagy esemény lesz a legközelebbi birodalmi képviselőválasztás. Ennek idejét eddig senki sem tudja, még a legmagasabb körökben sem. Mert a dolgok rendes menete szerint csak a jövő év tavaszán ér véget az ülésszak. De ha a kiegyezési tárgyalások a jelen parlamenttel nem sikerülnek, ügy most ősszel lesz feloszlatva. A helyzet tehát hasonló a mienkhez. Az egyes választókerületekben rendkívüli élénkség uralkodik, mivel most egyszersmind a tartományi követek választása is küszöbön áll. Kétségtelen, hogy ezen választások a németliberálisok kárára fognak kiütni, erről maga a párt is meg van győződve. Nagyon jól tudják a német szabadelvűek, hogy a felvilágosított nép előtt minden hitelüket elvesztették és azért úgy tesznek, mint azok a bizonyos kivándorló galíciaiak : új nevet vesznek fel. megütik a reclam dobját és várnak a hiszékeny publikumra. Lapjaik, a Neue Freue Presse vezetése alatt rengeteg tintát fogyasztanak annak bizonyítására, hogy Ausztriára minden üdv kizárólag az újonnan alakult, ártatlan „haladó-párt" által fog jönni De a nép józanságán ki nem fognak, mely őket mindig igazi nevükön szólítja: zsidóliberálisoknak. És ez esetben a nép szava ismét eltalálja az igazságot. Ennek igazolására nem kisebb tanú állt elő, mint a brünni bárósitott nagyiparos és képviselőházi elnök : Chlumetzky, ki Plener politikai öngyilkossága után az egyesült német baloldal vezére lett. Chlumetzky ugyanis nemrég egy brünni újságíró előtt kedves őszintességgel bevallotta, hogy az uj pártalakitás célja nem más, mint a régi, elgyengült pártba áj erőket hozni, hogy igy aztán a szabadelvű elemek továbbra is urai tegyenek a helyzetnek Tehát az új »haladó-párt^ tulajdonképen csak »ujabb, megerősített* kiadása lenne a régi zsidó-liberális pártnak. Az öreg űr ezen óvatosság nélküli fecsegését nagyon rossz néven vették a szabadelvű lapok és mindenkép tagadják annak megtörténtét, de nem "'kerül nekik az igazságot elfedni. E j még érdekesebb leleplezést köszönünk ez ügyre vonatkozólag egy zsidónak. Sőt nemcsak érdekes, de egyszersmind nagyfontosságú azon körülménynél fogva, hogy a zsidók még jelenleg Ausztria és főleg a szabadelvű párt ügyeiben döntő befolyással birnak. Ugyanis nemrég az összes cseh pártok (ó-csehek, ifju-csehek. cseh-néppárt stb.) programmjukba vették az antisemitismust. mint közgazdasági és erkölcsi kérdést. Most azonban az ifjú-csehek élére egy bevándorolt zsidó fiú. dr. Stransky került, ki az ifju-cseh párt egy részét menesztett, melyben örömmel tudatja, hogy páratlanul nagyszerű párti van kilátásban. Oiyan, amilyenre ő még gondolni sem mert! A kedves testvér igen örült ennek, hanem Déry egy kis akadály volt, de . . . legyőzhető akadály. Mikor Ilon hazaérkezett, hogy az eljegyzést megtartsák, a fiatalember tisztelgett s mint bárkit, most igen vigan fogadta. Ez még jobban felbátorította az ifjút, hiszen szereti! Az édes, aranyos kis teremtés. Ilyen felesége sincs mindenkinek! Most már elhatározta, hogy gyakrabban látogat el, de végtelen csodálkozott azon, hogy son' sem voltak otthon, de még jobban elhűlt, mikor Gémbesné azzal lepi meg: — Képzelje, Déry űr, a leányom menyaszszony lett. — . . . (Majd elesett.) Rettenetes. Öt tehát ugratták . . . Még ilyesmi nem történt egy Déryn soha! A barátok nógatására, biztatására kihívta Báróczyt. Fegyvernem: pisztoly, hat lépés, háromszori golyóváltás. Maga a párbaj abban az erdőben, melynek szélén a két szerelmest látták a halászok. A véletlennek sokszor igen gonosz játékai vannak. Déry a közé a két fa közé került, hol először pihent kéz a kézben. A két ellenfélt a patak választotta el. — — Báróczy lőtt és nem talált, Déry lőtt és talált. Másnap X. város helyi lapja dőlt betűkkel hozta a szenzációs hirt, hogy Báróczy Lajos párbajban súlyosan megsebesült s mellette ifjú menyasszonya virraszt halványan és megtörten. Csak ő ápolja, senkit se bocsát melléje! Egy hét múlva új hir kelt szárnyra. Ilon hagymázba esett és egy nappal élte túl Lulut ... ügyesen az egyházgyülölő irányba terelte. Ez a Stransky a napokban.: beszélgetést folytatott egy előkelő »klerikális«-sal és magyarázta előtte, mily végzetes taktikai hiba a csehek részéről az antiszemitismust programmba venni most, midőn I a zsidók elhatározták, hogy csehek lesznek. Elmondta ugyanis, hogy Bécsben az összes ausztriai zsidók j képviselői értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy mivel az összes német pártok erősen I antiszemiták, a zsidók ezentúl megszűnnek németek lenni (>Los von dem Deutschen.«) És a zsidók ezentúl így fognak érezni. E határozat világosan mutatja a » zsidó hazafiasságot. .« Csak addig voltak ők jó osztrákok, mig ott kedvük szerint élhettek, de midőn érdei keiket veszélyeztetve látják, rögtön más haza fiai i lesznek, hol ujabb »profit« kilátása kecsegteti őket. Ezt mindenki tudta régen, de »taktikai hiba« j volt a zsidók részéről ilyent hivatalosan kimondani. Dr. Stransky még azt is fölemiitette, hogy azon esetre, ha mégis a németekkel a csehek is I antisemiták lesznek, úgy a zsidók semleges álláspontra helyezkednek. Vagyis ők főleg és mindenek előtt zsidók lesznek és oda hajolnak, ahonnét j érdekeikre a legnagyobb hasznot remélik. Ilyen pártviszonyok közt fog megtörténni I Ausztriában a legközelebbi országgyűlési és tartományi követek választása. A keresztény vezérek fáradhatlan buzgósága számtalan népgyűlésen kioktatta, kitűnő sajtója pedig folyton tájékoztatja a népet, hogy a hazug liberalismus el ne ámíthassa. Minden »fegyverfogható« résen áll, hogy kimondja az undok szabadelvüség halálos ítéletét. Szőlőtulajdonosaink érdekei. Esztergom, augusztus 21. Megmozdult az első levél. Az elemi csapások által sürün látogatott szőlőtulajdonosaink mult vasárnap tartották meg első értekezletüket s hiszszük, hogy ezen tanácskozás nem volt egyúttal az utolsó is. Most ugyan csupán a csinger borra kirótt fogyasztási illeték ügyében tárgyaltak, csakhogy vannak még ennél fontosabb dolgok és ügyek, melyekkel gazdáinknak foglalkozniuk kell, ha érdekeiket megvédeni s magokat a tönkrejutástól megmenteni akarják. Esztergom lakossága kizárólag szőlőművelésre van utalva, ez képezi keresetének s megélhetésének fő forrását. Ezt a művelési ágat föntartani, virágzóvá tenni első sorban kötelessége. A veszedelem, mely szőlőhegyeinket fenyegeti, állandó s alig szabadultunk ki az egyik bajból, már is nyakunkba szakad a másik, A mit nem pusztíthatott el a filoxera, elpusztítja a peronospora, a belső rothadás, sőt legújabban tortrix vagy conchiUis ambiguela nevezetű moly és annak nyüvei. Főkép az utóbbi oly veszedelmesen lép fel, hogy megakadályozása csakis kényszerrendszabályok utján érhető el, melyek a költséges és kötelező permetezésre vonatkoznak. Eme kötelező rendszabályoknak köteles magát alávetni minden szőlőtulajdonos, mert különben a többség fáradozása kárba vész. A conchillis elszaporodása oly mérvű, hogy ha az összes tulajdonosok permetezés utján kipusztítják petéit és csupán egy gondatlan és nemtörődöm tulajdonos nem, ugy a következő évben újra általános a csapás. Egyöntetű és szakszerű eljárásra okvetlenül nagy szükség vagyon. Meg van most már a szőlők rekonstrukciójára vonatkozó törvényjavaslat, lesz-e eredménye, az nagy kérdés. E törvény gondoskodik ugyan az újjáalakításról, de nem védi meg a gazda érdekeit. Módot nyújt arra, hogy kipusztított területét újra beültesse, de nem gondoskodik arról, hogy a drága pénzen szerzett termést a gazda jól értékesíthesse. Szóval módot nyújt a termés előállítására, de nem annak értékesítésére és nem menti meg a két lábu filoxeráktól, kik hektoliter számra gyártják a pincékben a bort és a szertelen importtal lenyomják az árakat. Igaz, hogy a fogyasztási adó nagy hasznot hajt az államnak, de nem a gazdának, és minél jobban emelik a fogyasztási illetéket, annál jobban nyomják a gazdát, mert az vagy lejebb száll az árral, vagy ha megtartja az árat, úgy kevesebb lesz a fogyasztás, kisebb a kereset, nagyobb a kínálat s igy alacsonyabb az ár. Figyelemre méltó dolgok ezek és beható tanácskozás tárgyát képezhetik főkép az esztergomi gazdák részére. Teljesen igazuk van Haller Ferencnek és társainak, kik július 16-ára értekezletet hivtak össze, azon célból, hogy közösen forduljanak a j miniszterhez azzal a kérelemmel, miszerint az úgynevezett »esinger« bor után fizetendő illeték ; nekik elengedtessék, mert ez már csak a föld, művelőre nehezedő adóprésnek lelketlensége, hogy I még azon savanykás víz után, mely mindennek csak szeszes italnak nem nevezhető, óriási fogyasztási adót fizessen. Fizetett adót a szőlőterület után, a bortermés után, egy rókáról két bőrt, : ezenkívül még egy harmadikat 'is nyúzni akarni ez már egy kicsit sok a jóból. Gazdáink egyöntetüleg elhatározták, hogy ez ügyben felkeresik a minisztert, azon célból, hogy < nekik a csinger után fizetendő fogyasztási illeték I engedtessék el. Örvendetes tudomásul szolgál azon körülmény, hogy eme fontos ügynek élén ismét Í csak Frey Ferenc országgyűlési képviselőnket találjuk, a ki mindenkor szives örömest tesz és Í elkövet mindent Esztergom gazdáinak érdekében. Ő fogja a tiz tagból álló küldöttséget vezetni, és a miniszternek figyelmét ez ügyre felhívni. Hogy pedig igazságos és jogos kérelmüknek minél biztosabb sikert biztosítsanak, úgy ha a miniszter úr nem volna hajlandó az elengedésbe belemenni, ajánljuk a bizottság tagjainak, vigye: nek magukkal egynéhány üveggel a szőlőmunkálkodásoknál fontos szerepet játszó kapás borból I és kínálják meg vele a kegyelmes miniszter urat, ! s akkor talán savanyu arca édesre változik. Kiállítási levél. Budapest; augusztus 20. Messzenyulö, nagyterjedelmű homlokzatával, feltörekvő karcsú tornyaival áll előttünk a közlekedésügyi csarnok, mely egyike a legimpozánsabb épületeknek. Leginkább leköti érdeklődésünket a hatalmas szobor-csoportozat, mely a j csarnokon a közlekedés remek allegóriáit mutatja. A csarnok állandó épületnek készült és hű képét j adja a hazai forgalomnak. Ki vannak állítva a vasutak engedélyezésére vonatkozó okmányok, az ország vasúti hálóI zatának térképe, földmunkák, hidak, viaduktok, alagutak fényképekben és tervrajzokban ; régi és uj állomások, érdekesebb pályaudvarok alaprajzai. Táviró állomások, harangmüvek, váltó bódé, váltó állitó torony természetben vannak fölállítva és sokszor működésüket is bemutatják. Itt látható a műhely berendezése, egy teljes személy és tehervonat, különböző kocsik, kerekek, szerszámok. Festői képet nyújtanak a szolgálati ruhákat viselő életnagyságú emberalakok. Szóval mindennel megismerkedhetünk itt egy helyen és rövid idő alatt, mit máskor csak hosszú és fáradtságos utazások és minden iránt érdeklődő tanulmányozás árán láthatunk. Ha elődeink koporsóikból kiszállnának, se hossza se vége nem volna álmélkodásuknak. Mire is vetemedtek fiaik, hogy I faképnél hagyva minden patriarchális szokást, dróttal vonták be e szép hazát, hogy végigszáguldjanak rajta, mintha legalább is józan eszüket veszítették volna. Az ő idejökben legfeljebb a söprűn nyargalászó boszorkányok haladtak ily gyorsasággal, tisztességes keresztény ember még gondolni sem mert erre. Még a század első felében is azt hitte a jámbor gyorsfuvaros, hogy, mert jó lovai vannak, már nem tesz ki rajta senki fia. Hát mikor még eltudtak várni egy hónapig is arra a levélre, melylyel messze földön élő katonafiú vigasztalta elhagyott szomorkodó anyját, mi meg két napot is soknak tartunk, ha egy kedvelt kéz irását lessük. Még ez sem elég nekünk, minek várassuk jó emberünket csak két napig is, elmegyünk mint valamikor a falusi kis lány kántor uramhoz, ahhoz a telegráfos bácsihoz és az hűen belekopogtatja abba a hosszú drótba legmelegebb érzelmeinket is, a mi kedves rokonunk pedig abban a minutában megtudja, öröm vagy baj van-e házunkban. Tudunk mi ennél is nagyobb boszorkányságot. Csak oda állok valami csilingelő ördögi kis masinához és elbeszélgetek akár Bécsbe is. Jól kiveszem a sógor édes hangját és ha ő épen zsiros terjedelemmel bir, még szuszogását is megértem. Édes ükapám mikor még legény