ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-16 / 33. szám

— A hercegprímás pásztorleyele. Vaszary Kolos biboros hercegprímás a Szűz Mária tiszte­letéről országos jelentőséggel biró körlevelet inté­zett a főmegye papságához, melyben a Mária tisz­telet fejlesztésére gazdag dogmatikai és történeti fejtegetéssel hivja föl Magyarország katholikusait. A tanulságos, a Mária tisztelettől s a hazafias ér­zelemtől szárnyaló körlevelet a hercegprímás azzal a jellemző fohászszal fejezi be, hogy látván a dol­gok fordulatát, Felhív bennünket atyáink örökének megtartására, nyomdokainak követésére. És mig a világ Aeskuláp oltárainál keres a socializmus tit­kos és nyilt veszélyeinek áradata ellen orvosságot, a magyar nép csak Máriához, mint örökségéhez menekülhet, a kitől a béke helyreállításában párt­fogását remélheti és a ki lángra szítja hazánk­ban a szeretet és jóság tűzét, mely ba nem is aludt ki teljesen a vénülő romlott században, de már nagyon lelohadt. — Főhercegi üdvözlet az ettyeki népgyű­lésnek. A mult vasárnap lefolyt etyeki népgyűlés­hez József és József Ágost főherceg viszonozva a gyűlés hódoló üdvözletét köszönő táviratot intéztek a gyűléshez : József főherceg távirata igy hangzik : Gróf Apponyi Géza Eltyek. Fogadják legőszintébb hálánkat szives, jó üdvkivánataikért. József fő­herceg. — József Ágost főherceg távirata pedig igy szól: Gróf Apponyi Géza Ettyek. Méltóztassék ré­szemről a népgyűlésnek legbensőbb köszönetemet — úgy üdvözletükért, mint imájukért — tolmá­csolni. Imáim kérik a Mindenhatót, hogy áraszsza bőségesen áldását a népre és vezérelje minden lép­tükön. József Ágost főherceg. — A hercegprímás a kongruáról. A kon­grnaügyre vonatkozólag a mult hó végén memorandu­mot nyújtott be a bibornok-hercegprimás ő Eminen­ciájának a vácegyházmegyei papság. Bár szokatlan az eset, a memorandum szerzője. Kazaly Imre dr. felhí­vást nyert ő Eminenciájától: jelenjen meg előtte, né­hány paptársával.hogy élőszóval kaphassanak választ az emlékiratra. A magas felhivás következtében, aug. 13-án Kazaly Imre dr., Arndorfer Alajos címzetes kanonok, vecsési plébános, Matejka Vilmos ecseri esperes-plébános és Mócza Imre tápió-szecsői plé­bánosokkal Budán megjelent a hercegprímásnál. 0 Eminenciája a memorandumban előadott aggályokra tüzetes s oly nyilatkozatokat adott, a melyek teljesen kielégítették és megnyugtatták a tisztelgöket. Meg­értették, hogy ő Eminenciája ritka eszélyességgel és bölcsességgel, bámulatos körültekintéssel járt el a kongruaügyben, s hogy kellőleg gondoskodott az egyház érdekében igényelt garanciák megszzrzésé­ről. A primás nem barátja azon tervnek, bogy a lelkészkedő papság is megadóztassák. — Néppárti gyűlések. A néppárt négy he­lyen tart gyűlést augusztus 23-án, melyeknek meg­hívója és programmja a következőképen hangzik: hogy a vallást és hazát védő néppárt háromszínű lobogója Zólyómmegyében is lengedez, és hogy annak elvei ott is meghódították már a sziveket, mi sem bizonyitja fényesebben, mint azon körül­mény, hogy Garam-Sz.-Miklóson (Dubován) 1896. augusztus 23-án, vasárnapon d. u. 3 órakor nagy néppárti gyűlést tartunk, melynek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó. Tartja magya­rul: Zichy Nándor gróf, aranygyapjas vitéz. 2. Ezt tolmácsolja tótul: Martincsek József űr. 3. A szabadelvüség és hazafiság. Tartja dr. Markovich Gyula orvos. 4. Az »uj rend« és a néppárt. Tartja Hawlicsek Vince úr. 5. A kisipar és kisgazdaság. Krupecz Bezső, földbirtokos. 6. A néppártról. Tartja Martincsek József úr. 7. Elnöki zárszó. A kulpini országos képviselőválasztó-kerület lelkes polgárai, elragadtatva a néppárt eszméinek hó­dító varázsától, elhatározták, hogy Petrovácon, 1896. augusztus 23-án, vasárnapon, délután fél 3-kor nagy néppárti gyűlést tartanak, a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja ma­gyarul és németül: Apponyi Gréza gróf. 2. A nép­pártról. Tartja magyarul: Petrovácz József igazgató. 3. A néppártról. Tartja tótul Zelenyák János dr., országgyűlési képviselő. 4. A néppártról. Tartja szerb nyelven Karanovics György úr. 6. Elnöki zárszó. — Sopronmegye, melynek Istenhez, ki­rályhoz és hazához ragaszkodó népe teljesen át van hatva a néppártnak ugyanazon hármas eszméért küzdő törekvéseitől, mindeddig hallgatott, de most már ő is élénk hangot ad, a mennyiben Kapu­várott, 1895. augusztus hó 13-án, vasárnapon, délután 3 órakor nagy politikiai népgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja ifj. Zichy János gróf. 2. Az »uj rend« és e néppárt. Tartja dr. Prohászka Ottokár tanár. 3. A kisipar és közgazdaság. Tartja Bakovszky István, cs. és kir. kamarás. 4. A néppártról. Tartja Major Ferenc dr. 5. Elnöki zárszó. Azon nemes és bámulatotkeltő küzdelemben, melyet a néppárt, a vallás, a haza s a népjog megvédéseért folytat, szent Gellért ős egffcázmegyéje és az ugyanoly régi Csanád-vármegye is résztvenni kívánván, a battonyai országos képviselő-választó-kerület Mező­Kovácsházán, 1896. augusztus hó 23-án, vasárna­pon, d. e. 11 órakor nagy politikai népgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Eszterházy Miklós Móric gróf. 2. A kisgazdák és kisipar- érdekei. Tartja Bakonyi Elek dr. ügyvéd. 3. Az »uj rend« s a néppárt. Tartja Barta István úr. 4. Szabadság, egyenlőség és testvériség. Tartja Kálmán K. úr. 5. Elnöki zárszó. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A csikós. Szép nyári alkony borul a délibábos >Ilonka puszta« sima rónájára, bárány felhöcskék temet­keznek a nyugovó nap rózsapirjába. Oly közel látszik lenni az ég és föld egymáshoz; mintha összeölelkezni akarnának. Virágillattal terhelt lan­gyos esti szellő nyargal keresztül a végtelen pusz­tán, hogy megfürödjék a tikkasztó hőség után az esti harmatgyöngyökben. Itt-ott kigyúltak már a pásztor-tüzek, messze hallatszik egyik-másik kutgém csikorgása, amint lefekvés előtt itatóra hajtják a pásztorok nyájai­kat. Majd egyszer csak megszűnik az ostorcsat­togás, elhal a gulyák kolompjának hangja a szilaj ménesek nyerítése, a pásztorok az »alias« bejá­ratánál lepihennek, s a messze futó rónát beta­karja a csillagos ég csendes éjszakájával. Barna Gyurka a szép fiatal csikósbojtár is megitatta már ménesét, be is terelte a karámba, csendesen feküsznek a szép csikók csoportonkint megszokott helyeiken. Maga a kútágosra fölakasztva cifra szűrét, melléje helyezve fényes baltáját és ostorát, leült az itató egyik végére. Apró, ragyogófényű csillagok gyúlnak ki az égen, ő azonban ezeket nem igen nézi, messze­messzejárnak gondolatai, ott a puszta másik végén, ott az urasági kastélykert tőszomszédságában levő kis nádfecleles házban, honnét a kis falusi mécs gyenge világossága mint valami Sz. János bo­gárka fénye ragyog feléje a messze távolságban. Kedves neki e ház, mert ott lakik apósa a nyugalomba helyezett öreg csikós-számadó Juliska leányával, az ő kedves egyetlen kis feleségével, a vidék legszebb menyecskéjével, kiért husz évig barangolta e pusztát, mig eltudta szolgálni. Nem is adná oda a világ összes kincséért sem. Most bizonynyal főzi neki a jó vacsorát, nem sokára el is hozza ide a pusztára. Szive, lelke megtelik boldogsággal azon gondolatnál, hogy egy hosszú nap után ismét szivére ölelheti. Majd, hogy álom ne jöjjön szemeire előveszi furulyáját és elfújja legszebb nótáit, melyekkel még tavai is csalogatta kis feleségét; a szép estén bizonnyal most is ráismer furulyája hangjára, mely már édes dal­lamban futja be a méla csendes pusztát. De már megunta a hosszú várakozást. Kialvó félben vannak mindenfelé a pusztán a pásztor-tüzek, nagyot haladt fölfelé az ég kék azúrján, a göncölszekere s ölében nyugszik han­gos furulyája. Már-már álom jő szemére, midőn egy nem várt gondolat újra elűzi az álmot szeméről. Ür Isten ! nincs-e valami baj otthon ? Most történt először, hogy kis felesége megfeledkezik róla, s nem hozza el vacsoráját. Megkell néznem őket. Addig csak nem jő valami lókötő, különben is ismerik már Barna Gyurka sárgáját, hamar utol érné az nem csak a lókötőt, de meg a ferge­teget is. — A nemzeti párt Somorján. Cs.-So­morján augusztus hó 23-án tartja beszámolóját Sághy Gyula, a kit újból kikiáltanak a kerület képviselőjelöltjévé. A somorjai beszámoló főkép azért lészen nagy politikai jelentőségű, mert meg­jelenik ott Apponyi Albert gróf is és millenáris hallgatásának csöndjét itt fogja megtörni egy hosz­szabb beszéddel, a melyben nyilatkozni fog a nem­zeti párt jövő magatartására nézvést. Kíváncsian várja mindenki az érdemes pártvezér felszólalását, mely sok kombinációnak és szemfényvesztésnek, mit a kormánypárt Apponyi hallgatásával űzött, fogja alapos cáfolatát adni. A beszámolón a nem­zeti párt több képviselője is fog megjelenni. — A honti ellenzék. Ivánka Zsigmond zászlóbontása óta az ellenzékiek soraiban élénk mozgalom indult meg Hontban, mint onnan írják. A nemzeti-párt vezérférfiai Ivánka Zsigmondot kérték fel az ipolysági kerületi képviselő-jelöltsé­gére. Ugyancsak a megyében lép fel gr. Zichy Jenő is a hontmegyei ellenzék támogatásával. — A „gyiige'* főispánok. Hogy a Bánífy kor­mány mennyire erőlködik a választásokra és mennyire űzi a közéleti erkölcstan magasabb kultu­szát, ujabban azon manővere bizonyitja, hogy mind­azon főispánokat, akik gyöngének bizonyulnak az ellenzék elnyomására, akik becsületes politikai jel­lemüknél fogva nem hajlandók törvénytelenségekre, jogtiprásokra, vérlázitó erőszakosságokra a la Szalavszky, Beiszig, azokat szépén kiüti a főispáni székből, s ha nem öregek megteszi őket képvise­lőnek, mint ilyennek legalább a szavazásnál veszi hasznukat. Ujabban Kardos Kálmán baranyai fő­ispán fölött van kimondva az elbocsátási parancs, s mivel nagyon igazságos, fölléptetik Baranya egyik falusi kerületében honatyának. Őt követik majd Tallián békési, Pécsy abauji, Pálffy mosonyi, Lo­novits csanádi, Jankovits zalai (pedig most nevez­ték ki, de nem igen válik bej, Almássy j ász-kun ­szolnoki, Molnár zempléni, Kürtliy liptói, Hámos gömöri főispánok. A választásokig sommás lesz az ilyen főispánok száma. Kobek beszámolója. A köbölkúti néppárti gyűlés megtörte a ke­rület liberális képviselőjének némaságát. Eddig ugy hallgatott mint a hal a vizben, csak akkor lehe­tett róla hallani, midőn a kormány kívánságára Egyet csettent ujjával. Nyomban ott terem az »alias« bejáratánál egy szép sárga csikó. Gyurkának már barna tenyerébe van szo­rítva fényes baltája, egy pillanat alatt fölszökik szilaj paripájára. Már neki vágott az éjnek, sebes vágtatva halad a harmatos rónán, egyenesen abba az irányba, hol a kis nádfedeles ház áll, honnét még mindig feléje ragyog a mécs halavány fénye. Már ott van a nádfedeles ház hátsó sarkánál. Éppen a paripáját akarja megakasztani egy lombos akácfa törzséhez, midőn hirtelen elalszik a mécs övéi házánál. De nyomban szép fehér ruhás karcsú termetű nő lépi át a küszöböt, és sebes léptekkel rohan át a szomszédos urasági kertbe, hol egy árnyas bokor mellett meghúzza magát. — Ah ! hisz ez Juliska volt — sóhajt ma­gában a szegény bojtár kinos meglepetésében, s neki dűlve a fatörzsének, erősen szorítva kezében fényes baltáját. Azonban hamar magához jött, mert egy pillanat alatt, mintha megakarná lopni az éjet, felhasználva az uszó felegek által épp e percben a holdfényére vetett homályt, kezeit oda­szorítva sebzett szivére, hogy elfojtsa ennek lázos dobogását, egész nesztelenül kúszik a földön fe­lesége után. Váljon mit keres ez itt ily késő éjszakán ? ; kérdezi önmagától a bojtár elfojtott lélegzettel. Nem sokáig kellett várakozni. A teli hold éppen kibujt a felhőfoszlányok alul s teljes világításban ragyogott.

Next

/
Thumbnails
Contents