ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-08-02 / 31. szám

került napirendre s mondhatjuk, az autonómia mozgató kerekét az egyházi vagyon mellett a fökegyúrság mikénti gyakorlata képezi. A parlamentáris kormány-rendszer, midőn a fökegyúrság gyakorlását befolyásolja, sőt abban részt is vesz, arra hivatkozik, hogy e jog állami joga a fejedelemnek s miután ma alkotmányosan uralkodik a fejedelem, tehát e jogát is átruházhatja, illetve megoszthatja az alkotmányos kormányzat tényezőivel. Csakhogy ez semmi ok által nem igazolható jogbitotiás. Hogy lehet az állami jog, mi előbb megvolt, mintsem a magyar állam meg lett volna ? A magyar állam, mint ilyen, a magyar egyház megalapítása után született. Sz. István előbb a fökegyúrságot adományozó bullát kapta meg, s csak azután jelent meg a magyar király. A főkegyúri jognak jellege, természete eredetét az egyházban birja, tehát egyházi jog. Hogy sz. István az egyház engedménye s nem felségjogánál birta a kegyúrságot, maga bevallja pL a bakonybéli vagy pécsváradi oklevélben. A magyar jogászvilág ősapja, Verböczy István Tripartitumában a magyar király főkegyúri jogát négy jogcímből vezeti le, de egyikben sem fordul elő felségjog, sőt kiemeli, hogy a jog sz. István kiváló apostoli s bőkezű buzgalmának köszönhető, melyet a konstanci zsinat csak megerősített. Ahol királyaink intézkednek egyházi ügyekben, világosan történik hivatkozás a legfőbb kegyúri jogra, soha azonban a felségire. E felfogás oly erős volt a magyar közjogban s közvéleményben, hogy mikor Kollár Ádám a mult században a felségjogból kezdte, persze Kaunitz kancellár rendeletére, a fökegyúrságot származtatni, az országgyűlés e felfogást a magyar nemzeti alkotmány ellen intézett merényletnek minősítette. Továbbá, hogy mennyire nem állami jellegű, hanem személyes és egyházi jog a fökegyúrság, bizonyitja az, hogy a király csak e kath. egyház iránt birja s gyakorolja a főkegyúri jogot. Az államnak felségjogai, pláne napjainkban, mindenütt egyformák, a magyar királyt megillető főkegyúri joggal azonban egy más államfő se dicsekedhetik, jeléül, hogy ez állami jognak nem imputálható. Hogy a fökegyúrság személyes, másra át nem ruházható joga a felségnek, kitűnik végre onnan is, hogy midőn a nádor a távollévő király állami jogait gyakorolta, a főkegyúri jogot nem gyakorolhatta. A magyar királyban a fökegyúrság más eredettel bir, mint a király többi jogai, tehát e jog természete és gyakorlata se eshetik ugyanazon elbírálás alá, mint a felség többi jogai. Midőn az egyház ezen jogot adta, azért önállóságáról nem mondott le, sőt ott .is, hol jogai valamelyikét átruházta a fejedelemre, a pápai megerősítéssel és szentesítéssel függetlenségét még annyiban is megőrizte, hogy inkább az egyház mint állam elvei voltak döntök. Az oltárt és trónt kívánta elválaszthatlan szövetségbe hozni, mikor oly páratlan jogokat adott a magyar királynak. — Püspöki konferencia. Vaszary Kolos biboros hercegprímás konferenciára hivta össze Magyarország róm. és gör. katholikus püspöki karát. A konferencia augusztus második felében lesz, még szent István ünnepe előtt, a melyen a püspöki kar úgyis teljes számmal fog megjelenni, valószínűleg augusztus 18-án vagy 19-én a hercegprimás budavári palotájában. Napirenden a kongruarendezés és a katholikus autonómia ügye lesz és igy a konferencia, tekintve e két ügy jelen stádiumát, nagyfontosságűnak ígérkezik. — A vágujhelyi népgyűlés. A ma egy hete tartott vágujhelyi népgyűlés impozáns lefolyású volt nemcsak a 10,000 ember miatt,. de mert ezen a gyűlésen a protestánsok nyiltan a néppárttal tartottak, bebizonyítva azt, hogy nem adnak hitelt a liberálisok ama gálád hazugságainak, hogy a néppárt nemzetiségi s kizárólag katholikus párt. A gyűlést d. u.*2 óra után nyitotta meg Zichy Nándor gróf, mintegy 10—12 ezer ember jelenlétében. Kíséretében a többek között voltak : Odescalchy Livió és Hohenlohe hercegek, Pongrácz Adolf, Károly, Ágoston és Ede grófok, Chvalobukovszky lovag, Ocskay nagybirtokos, a vidék intellingenciájának tekintélyes része, s számos község lelkészei a környékből. Zichy Nándor gróf folytonos éljenzéssel kisért beszédében kifejtette a néppárt álláspontját arra nézve, hogy az nem tisztán katholikus, hanem keresztény párt. A beszédnek ezen része a következőkép hangzik: A mi programmunk, a néppárt programmja, az mindig ugyanaz marad és mégis, mint igazságot örökké szem előtt kell tartani, hogy jól megértsük. (Helyeslés.) Tartsa szem előtt a római katholikus és tartsa szem előtt minden protestáns is, mert mi nemcsak a katholicizmus és nemcsak a reformata egyháznak, hanem általában a kereszténység érdekében emeljük a zászlót. Azért ez a párt nem katholikus párt. hanem keresztény párt. Azért a lutheránus is épen olyan párthíve a néppártnak, ha ragaszkodik hitéhez, mint a katholikus, akármely protestáns, vagy minden más keresztény. És miért az? Mert az irány, a mely ellen mi küzdünk, minden keresztény hitfelekezetet egyenlően károsít, megtámad és veszélyeztet. Zichy Nándor gróf beszéde minden részét lelkes éljenzés követte s mikor elvégezte azt, az éljenzés alig akart szűnni. Az éljenzés megszűnte után dr. Markovics Gyula orvos nagyszerű beszédben óriási hatással világította meg az egyházpolitikai törvényeket, kifejtve, hogy az minden keresztény vallásjogát sérti. »Én, a ki nem szoktam — mondja beszédében — politikába elegyedni, a ki életemet ama magasztos célnak szentelem, hogy az orvosi tudomány segélyével a nép nyomorán és baján enyhítsek, ime ez órában, mint politikai szónok állok előttetek eme emelvényen, itt állok, mint politikai zászlóvivő s a néppártnak harcosa Nem tehetek máskép, mert keresztény családfő vagyok.« Óriási tetszéssel fogadta a több ezerre rugó tömeg a beszédet, annál is inkább, mert maga a szónok is evangélikus és most lépett fel először a politikai téren, tiszta meggyőződésből, mint a néppárt harcosa. Ezt követte Bieliczky Jusztin beszéde a tiszta választásokról és a kanzelparagrafről. Bieliczky első, ki a kanzelparagrafről népgyűlésen beszélt, s hatása az élénk verv és népies hang mellett rendkívüli volt. Micsura György a közgazdasági programmról, Schwertner Gyula ügyvéd a liberális egyenjogúságról és dr. Zelenyák János orsz. képviselő az új rendről és a néppártról beszéltek nagy hatással. A gyűlés bezártakor felolvasták a gyűléshez érkezett táviratokat, többek között a bibornokhercegprimásét is, mely igy hangzik : Dalaton-Füred. »Szives üdvözletüket őszinte köszönettel fogadva, mindnyájukra Isten áldását kérem. Vaszary Kolos, bibornok hercegprímás.* A gyűlés teljes rendben oszlott szét. — Kormánypárti mozgalom Esztergomban. A kilátásba helyezett őszi választásokra az esztergomi kormánypárti társaság erősen készül. A jelölt természetesen dr. Földváry István városi ügyész. Nem szeretnék, ha a Bántfynak önként ajánlkozó 160 recipiált polgártársunk közül jönne nál ül, és valami szafttal leöntött poharakba gyömöszölt megreszelt jeget kanalaz ; ez is csak talján gyomornak való. Az asztalok közt lármás elárusítók járnak és árulnak minden gondolható dolgot a fényképektől és legyezőktől kezdve a főtt tengeri pókig. A gondolások majd lehúzzák az embert lábáról, pláne, ha látják, hogy idegen: Gondola, Signore, Gondola! Próbáltam velük gorombáskodni németül, franciául, nem mentem semmire ; végre is az okosabb enged: megszöktem előlük, be a hotelba. Tizenegyen már jóval túl járt az idő, mikor én hamarabb megunva a mulatságot, mint Velence népe, becsuktam az ablakot, de még akkor javában fénylett a Lidó, kiabált lenn a tömeg és hallatszott be a tengerről a zene hangjainál: Venite all'agile barchetta mia. Santa Lucia, Santa Lucia! s. Viola. — Igaz történet. — Irta: Szatkay Berthold. Árvaságra jutott. Heptikás atyja nem birta már tovább. A láthatatlan vékony szál, mely száraz, kopott tüdejét az élettel összekötő, elszakadt; napsugaras márciusi délután, amint öblös karosszékében ülve megtört, homályos szemeivel, a mosolygó égbolton kószált, elszenderült . . . örökre. És halálával elszakadt az a szál is, mely a rokonokat hozzájuk fűzte. Anyját ki nem állhatták s azzal rágalmazták mindig, hogy férje nagy vagyonát ő pocsékolta el, a szorgalmáról híres embert ő juttatta a tönk szélére. Dehogy. Elpusztította őt az, mi sok embert néhány esztendő alatt: rossz termés, alacsony gabona-ár. Legjavát hagyta magnak s csak felényi termett belőle, mint a mások rozsdás búzájából. Marha-állományát a száj és körömfájás pusztította. Termését lábon verte el a jég, asztagja meggyulladt s az egész szérű leégett. Nem is volt szem az esztendőben még a magtár fenekén sem. Csökkent napról-napra tőkéje, vagyona. A jó barátok, kik azelőtt oly sűrűn látogattak el hozzájuk, lassacskán elmaradoztak ; fogyott a szép asszony rajongóinak száma is

; már nem jöttek el annyian a sima, cementes lavn-tennis pályán csodálni bájos, lenge termetét, amint hófehér flanel ruhájában, s bolyhó gombos sapkájában oly igézően ugrált, futkosott, hamvas arcbőrét s kreol nyakát üde pir borította be . . . Adós már nem volt egy sem, de hitelező annál több . . . több, mig végre igen megnőtt a fajzat, s kezdődött a hajsza, szívtelen exequálás. Remőy Ivánékat egy tavaszi reggelen a könnyű homokfutó röpítette az állomáshoz. Nem volt más a kísérőjük, mint a bánat, nem volt más a vagyonuk, mint remény. Kiköltöztették őket a pompás kastélyból, melynek toronyszobájából véges távolságot futhatott be az érdeklő szem, csak alacsony dombocska vagy folyó-tükör szakítva meg egy pillanatra mohó pályáját. Ezután valami piszkos udvar szürke fala állítja meg a révedező tekintetet. A sors oly futár, mely igen ritkán szokott megálmi. Bármerre irányozza a lépteit, ha ugy tetszik szárnyával akár fel, akár lefelé csapkodja a léget, igyekszik folyton-folyvást. Néha szeszélyből megállapodik és elszendereg. Akit visz, abba a tévedésbe juttatja, hogy tovább nem megy, pedig hogy amit: felugrik és veszett dühvel ragadja tovább áldozatját. Felemeli, hogy a pompától majd leszédül, porba sújtja, hogy nem tud talpra állni. Remőyék sokkal mélyebbre jutottak, mintsem a zakatoló, prüszkölő vonaton is gondolták volna. Arra számítottak, hogy a derék s becsületes féríiu valamely jövedelmező állást foglalhat ismeretsége révén, s a fizetésből kis leánykájuk számára is félretehetnek, időközönként egy keveset. Az emberek mindannyija többé-kevésbbé jó memóriával bir, addig mig szívességet nem kívánsz tőle. Akkor a szamár zseni hozzá képest. Nem emlékszik semmire. Ha van merészséged a te kegyességedet felemlíteni, ugy térdet hajt és a legalázatosabb arccal köszöni ujolag, de hogy annak egy kimondhatatlanul parányi részét viszonozza, távol van tőle. Remőy óriás nagy ismeretsége jobbadán hivatalnokokból állott, előkelő magas állású férfiakból. Mily részvevőleg nyomkodta mindannyi veresre a szemét, amikor súlyos csapását elpanaszolta. Az asszonyok egymás nyakába borultak s ugy sirtak keservesen. Fájdalmuk nagyságát, hogy megmutassák, meghívták Remöyéket uzsonnára, ebédre, vacsorára. S ez volt minden.