ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-07-12 / 28. szám
jogával. A néppárt az, a mely a keresztény Magyarország legszentebb jogait megvédelmezi, fegyvere a kereszt és ezzel győzni fog. Majd kezébe ragadta a szónok a selyem zászlót, kibontotta és megigértette a néppel, bogy hű marad e zászlóhoz, se csellel, se erőszakkal el nem tántoríttatja magát mellőle. A lelkes, ezer hangú »megfogadjuk« után a gyűlés a határozati javaslatokat egyhangúlag elfogadta Ezután még felolvasták a beérkezett üdvözlő táviratokat, köztük a hercegprímásét, amely igy szól: >A pöstyéni gyűlés szives megemlékezését és üdvözletét köszönettel fogadom s mindnyájokra Isten áldását kérem. Vaszary Kolos biboros primás« és Zichy Nándor gróf következő távirata: »Isten segítse a lelkes népet hite törekvésében. « Végül Zmeskál Zoltán elnök zárszavában hűségre és kitartásra buzdította a népet és ezzel a gyűlés viharos éljenzéssel véget ért. A résztvevők a legnagyobb rendben, zeneszó mellett és a népártot éltetve hazavonultak. A gyűlés után közvacsorára gyűltek össze, amelyen a nap fényes sikerét számos lelkes felköszöntőben ünnepelték. — A kormánypárt és a kiegyezés. Figyelemreméltó a »Pester Lloyd«-nak vasárnapi vezércikke, a melyben ez a legfőbb félhivatalos bizonyos tekintetben a kormány ellen fordul. A cikk elégedetlenkedik a miatt, hogy az Ausztriával való kiegyezés kérdésében a kormány tájékozatlanul hagyja a közvéleményt és a sajtót, sőt a mi ennél is félszegebb, egyáltalán nem érintkezik e fontos kérdésben a kormánypárttal magával sem, pedig, úgymond, a kormány a liberális párttól sem követelhet vak bizalmat és meggondolás nélkül való követést. A kormánynak ez a titkolózása máris fatális helyz etet teremtett a kvóta-bizottságra nézve, a mely a kormánynyal a legcsekélyebb kontaktusban sincs és voltaképen nem tudhatni, a kvóta-bizottság álláspontja megegyezik-e kormányéval, vagy sem ? Végül foglalkozik azokkal a nehézségekkel, a melyekkel a kiegyezés parlamenti tárgyalása ugy nálunk, mint Ausztriában találkozni fog és ismétli azt a íigyelmeztetését, hogy a szabad diskusszió távolról sem lehet olyan káros, mint az a titkolózás, a melynek nyitja azután valamely kellemetlen meglepetés. — A nemzeti párt Keszthelyen. Nagy gyűlést tartottak Keszthelyen a nemzeti párt hivei, a melyen több száz választó vett részt. A gyűlésen a jövő választásra való tekintettel szervezkedtek és egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy újból a mostani képviselőt, Nedeczky Jenőt kandidálják. — Hivatalával visszaélő anyakönyvvezető. Mult hó 30-án örömnapja volt az udvardi állami anyakönyvvezetőnek. Az odavaló Sidó Ádám kálvinista rektor, ki egyszersmind postamester is, leányának mennyegzője játszódott le jegyesével. Paczolai (lyőző tanítóval az anyakönyvi irodában, az egybegyűlt vendégek, recipiált honíiak és a »jó katholikusok« jelenlétében a farmatringos jegyző és segéde közreműködése mellett. Ehhez méltó farmatringos esküvője volt mult év őszén egy recipiált honfinak, kinek megkülönböztető neve végig üres. Mindkét magyar honfinak menyasszonya fátyollal borítva és koszorúval feldíszítve mentek kísérőikkel az iroda felé. Az őszi menet gyalog történt, a nyári fogatokon. Mindkét menyasszonynak vőfélye vitte a »szerelem csokrát.« A polgári egybekelés x / 3 —*/ 2 óráig tartott. A visszamenet ugyanazon rendben, csak azzal az egy komédiás különbséggel, hogy most már a menyasszonyok oldalán a vőlegények szorongatták a szerelem csokrát. A zsidó menet előtt zsidó kölyök szaladt, a- kálvinista menet előtt pedig a lónak csikaja szaladgált s nagy örömmosolygások mellett ért mindkét pár templomaikhoz, elvégezni még, a már fölösleges ceremóniát. A zsidó templomba kevesebb volt az egybegyűlt intelligencia, de annál több a református templomban, hol 1 j A óráig »esküttette« az egyik tiszteletes egy asztalka előtt a már házasokat. A szónok, egybeadó, költőies beszédét arany gombokkal, szivárványnyal, csillagokkal kedveltette, fűszerezte és végül elrebegte a nagy kivánatot: »Az Isten ereje, a Szentlélek szeretete ezt a kettőt kisérje.« Mily merész, fantáziált szerencsekivánat. A parádés, komédiás polgári házasságnak, hogy kik a »védői«, naprólnapra bizonyítják az eltagadhatlan tények, melyeket az »irigység« hoz létre a kath. egyház szentségének gyalázásra. A szomorú, szerencsétlen tapasztalatok bizonyítják, hogy amely emberben, gyülekezetben, társaságban nincs igaz hit, onnan csak a rosszakarat sugárzik az igaz ember, fensőbb szervezet és minden jó intézmény ellen. Jön majd ismét idő, mikor a gonosz fondorlatok meghiúsulnak, elvesznek az és igaz törekvés fényes győzelemre jut. — Néppárti gyűlések. Ma, július hó 12-én a következő helyeken lesznek néppárti gyűlések: Tapolcán a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy János gróf. 2. Miért alakult a néppárt? Tartja: Orbán János. 3. A kisgazdák és a néppárt. Tartja Bakonyi Elek székesfővárosi ügyvéd. 4. Az »uj rend*. Tartja: Kálmán Károly. 5. Elnöki zárszó. — Hódságban (Bácsmegye) délután 3 órakor, melynek tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Zichy Aladár gr. 2. Az uj rend és a néppárt. Tartja magyarul: dr. Zelenyák János orsz. képviselő. 3. Az uj rend és a néppárt. Tartja németül: dr. Zelenyák János orsz. képviselő. 4. A kisgazdák helyzete. Tartja németül: Marsovszky Endre ur. 5. Az uj rend és a néppárt. Tartja bunyevác nyelven: Neumayer Dezső ur. 6. A néppárt hasznai. Tartja bunyevác nyelven: Karanovics György. 7. Elnöki zárszó. — Várnán, melynek tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Apponyi Géza gr. 2. Alkotmányos jogaink. Tartja: Zmeskál Zoltán nagybirtokos. 3. A kisgazdák a felvidéken. Tartja: dr. Kubicza János ügyvéd. 4. Elnöki zárszó. — Legújabb liberális manőver. A legutóbbi vasvári néppárti gyűlésen megmutatta a zsidókból és hivatalnokokból álló sereg, mennyire tiszteli a szólásszabadságot. Midőn gróf Eszterházy megnyitotta a vasvári néppárti nagygyűlést, az egybegyűlt liberális polgárok, kiknek jó része olyanokból állott, a kik a recepciót félremagyarázzák, s azt hiszik, hogy a recepció bizonyos importált fajnak föltétlen zsarnoki uralmát jelenti, óriási lármát kezdtek csapni és bődüléseikből »Obcog, moszkha, klerikhal« szavakat lehetett kivenni. Gatt wie fein und talentvoll! A szolgabíró úr pedig a helyett, hogy a szabadszónak eme tiprőit nyakon csipte volna, inkább betiltotta a gyűlést. Ez az a hires liberális szabadságszeretet. De aztán liberális uraim ne csodálkozzanak olyan gyetvai eseteken, mert, hisz a nép türelmének is meg van a maga határa. A vasvári eset pedig csak igazolja azon tényt, hogy mily veszettül állhat ama pártnak ügye, mely nem röstel ily aljas eszközökhöz folyamodni. Szavazatirtás a köbölkúti kerületben. Azt tudtuk eddig is, hogy a hivatalos Esztergomvármegye »tiszta vizű« liberális; a mi magyarul annyit jelent, hogy a jövendő választásoknál a hivatalos apparatus semmi fáradságot nem fog kímélni, hogy a választókat szabadelvűén hangolja. De ehhez már hozzá vagyunk szokva. Mindamellett azt tartottuk, hogy Esztergomvármegye Magyarországnak, a mai viszonyok közt még elég pártatlanul administrált szandáksága. Legújabb azonban ez a jó véleményünk némileg csappant, midőn azt tapasztaltuk, hogy a csupa kormánypárti elemekből összeállított központi választmány az országgyűlési képviselő választók összeiró bizottságaiból a független elemeket mind kirekesztette és helyüket falusi jegyzőkkel — a kormány e szánalmas helótiáival —• töltötte be. akiknek a magas belügyminisztérium munkát elesem jő felém. Végre unalmamban elálmosodva, keresztbe fordítottam a börtönpadot, s végig nyújtózkodva rajta, elaludtam. Álmomban mintha káplár Körmös rágta volna le az orromat, metélte volna füleimet s verte volna rövidvasba kezeimet és lábaimat. Ugy tizenegy óra tájban erős robaj ébresztett föl; majd nyilik a börtön ajtaja s ugy belöknek valakit rajta, hogy esésében nekem fut, földönt a paddal együtt, melyen feküdtem. Mire magamhoz jöttem, már az ajtó be volt zárva, de azt mindjárt gyanítottam, hogy magamforma embert szállásoltak be hozzám. Kérdezősködtem is mindjárt, hogy kicsoda ? s mi bűnt követett el ? Ő mint bajtárs egyszerre közlékeny lett: Csak azért hozott ide — úgymond — káplár Körmös ... — Kicsoda ? — Káplár Körmös — folytatá — mert egy rossz nadrágot találtam az udvaron és azt bevittem a magamé helyett. — Mit? Bossz nadrágot? — Igen ? — S hol van ez a rossz nadrág? — Bajtam. Én azonnal gyufát gyújtok s megismerem az uj vendégen szépen kimosott nadrágomat. Nekem sem kellett több. Elfutott a méreg. Te tolvaj, zsivány, rabló, hisz ez az én. nadrágom — mondám — s miattad nekem itt kell szenvednem. Keserűségemben neki esem, megradom a nyakát s erősen fojtogatom. Az nem enged, birokra kerülünk, lármát ütünk; majd én teperem le azt", majd ő engem. Hol egyikünk, hol másikunk dönti föl a sötétségben a börtön-padot. Lett nagy lárma s dörömbölés. Egyszerre kívülről egy erős hang hallatszott: — Csend legyen! — De utána nyomban kinyilik ajtónk. Erős katona-alak lép be; látszik rajta a méreg és düh, s mint egy alvó helyéből kizavart oroszlán rohan közibénk. Leteszi először a kezében tartott lámpát, azután mindkettőnket a sötét cellában agybafőbe ver. majd összefogva a folyosóra ránt, onnét pedig az udvarra taszigál, utánunk hajítván tarisznyáinkat és csutoráinkat, de utoljára a börtönpaddal is betakart bennünket. — Eltakarodjatok ! Nekem senki sem jelentett be benneteket, hogy itt vagytok a börtönben. Mi rimánkodtunk mindketten. — Csak a csutoráinkat össze ne törje, mert akkor még nagyobb lesz a bajunk ! Különben is tele van az enyém -— mondám -—• jó törkölicével, tegnap este hoztam a gyalogos Banyár testvérnek. — Mi ? Tele van a csutorátok ? — Igen, az enyém — mondám esdeklőleg. — No hozd ide, ha tele van — mondja az egyszerre megszelídült — szinte gondoltam. — Nyomban szájára is veszi, hogy igaz-e s megkóstolja. Látszott arcán, hogy nagyon örvend s jól is esik neki. — Hát tulaj donképen miért is voltak bezárva ? — Kérdi még nyájasabban. — Elpanaszkodtam; hogy a sors egy rossz nadrággal vert meg, melylyel igy és igy jártam . . . — Hm, hm. — Tán még van abban a csutorában ? — Igen is ! Majd elmondottam, mily szigorü volt hozzám káplár Körmös. Társam hasonlóan elpanaszkodott a nélkül, hogy kérdezték volna, tán félt a veréstől, s ezért önként bevallotta bűnét. — No most már tudok mindent, — mondja a profosz — tehát csak menjetek haza Isten hírével és mondjátok meg káplár Körmösnek, hogy azt izeni neki az őrmester prófosz, névszerint Domonkos Kribáricsek, hogy én bocsátottalak el benneteket; hogy a nadrágok állapotát, az azokon levő zsinórzat mikénti voltát most már ne feszegesse és körmeivel ne is fejtegesse, mert ha mégis megteszi, akkor ha mégegyszer a »straig« utáni künn-maradásért büntetve hozzám kerül, majd szabok én neki olyan nadrágot, hogy meg nem köszöni, különösen ha még vörös zsinórt is találok körmölni az arcára a nadrágja helyett. — Értettétek? — Igenis. — Mehettek. — Tán még innék egyet csutorámból vitéz profosz őrmester uram? — No ha muszáj ! Klip, klap, klip, klap .. . Mi haza siettünk az izenettél, mondhatom, hogy használt, mert káplár Körmös ezután másokat körmölt meg mérgében még akkor is, ha mi voltunk a bűnösök, de hát mi ezt már a magunk szempontjából könnyebben tűrtük. Nemes Antal.
