ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-07-05 / 27. szám

A szövetségesek. O Attól a pillanattól kezdve, a mióta az elméletek magaslatáról leszállottunk a gyakorlat terére s mozogni kezdünk a kerületekben: minden párt ellenünk fordul. Addig mig a liberalizmussal csak hirlapi polémiát folytattunk, addig mig közbe-közbe katholikus nagygyűléseket tartottunk és hoztunk határozatokat, a miket senki végre nem hajtott: nem igen törődtek velünk. Addig mig csak sopánkodtunk és jajgattunk, hogy külön pártot kell alakitanunk, egy oly konzervatív pártot, mely küzdeni fog a keresztény eszmék diadaláért az egész vonalon — ügyet sem vetettek reánk. Mióta azonban a néppárt diadalmasan körülhordozza zászlaját az országban, egyik néppárti gyűlés a másikat éri, azóta mind rátörnek a néppártban nyilatkozó keresztény mozgalomra. Ezóta különösen a legellentétesebb politikai irányzatok is szövetkeznek a néppárt megrontására. Különösen a liberális kormánypárt és a magát negyvennyolcasnak és függetlenséginek nevező Kossuth-Justh frakció, még a politikai tisztesség és szemérem álarcát is levetették s nyiltan, eddig vallott politikai elveik megtagadásával, küzdenek mint hű szövetségesek, a néppárt ellen. E párt, eltekintve országgyűlési szereplésétől, a hol úgy az egyházpolitikai törvények megszavazásánál, mint legutóbb is a papság ellen intézett törvényjavaslat tárgyalása alkalmából sietett a kormány segítségére és megmentésére, most már mint nyílt és bevallott szövetséges együtt működik a kormánynyal és a Jcormány vele. A kinek e tekintetben még a legkisebb kételye volna, nézze csak komárommegyei szereplésöket. Szomszédaink Guta mezővárosában nagyszerű néppárti gyűlést tartottak. Megjelent azon a nagy mezővárosnak egész lakossága és sok ezernyi sokaság a Csallóközből. A hatás leírhatatlan. A kormánypárti függetlenségieknek napja egyszerre leáldozott. Hogy megmentsék azt, a mi még talán menthető, a kerületnek eddigi Kossuth-Justh párti képviselője, Pogrányi is eljött beszámolót tartani. És mit látunk? Előtte való nap kimegy a kerületbe Komárommegye főispánj a, a kormány politikájának képviselője és bizalmasa hangulatot csinálni a szélsőbali képviselő mellett. Magával a képviselővel jön a megye főjegyzője más megyei tisztviselőkkel, a kik otthon kormánypártiak, de itt a szélsőbal mellett korteskednek. Kell-e ennél világosabb bizonyíték, hogy a kormány, miként az öreg Kossuth irta a polgári házasságot ajánló levelében, még az ördöggel is szövetkezik — a mint akkor az ő pártja csakugyan szövetkezett a kormánynyal — csakhogy céljait elérje ? Az udvar előtt esküszik a 67-es kiegyezésre, itthon pedig nyilt szövetségre lép ennek a kiegyezésnek legnagyobb ellenségeivel. Mindez természetesen csak azért van, hogy megtörje u néppárt erejét, a melylyel szemben minden szabad. Az országgyűlésen látszólag kemény vitákat folytatnak egymás ellen a kiegyezésről, az önálló magyar bankról, a külön vámterületről, hogy port hintsenek választóik szemébe; ott künn a kerületekben azonban ismét szövetkeznek, hogy keresztre feszíthessék a néppártot. Épen úgy tesznek, mint Heródes és Pilátus, a kik akkor békültek ki, mikor keresztre kellett feszíteni Krisztust. Amennyire azonban minálunk a politikai jellemtelenség terjed, még különb dolgokra is el lehetünk készülve. A kormány egyházpolitikáját támogató szélsőbaliak, ha a szükség úgy hozza magával, még olyanokkal is fognak szövetkezni, a kik különben ellenségei az egyházpolitikának, csak néppártiak ne legyenek; mert a néppárt az a vörös posztó, a melynek láttára mindnyájan megvadulnak. Az ilyenek azután naivságukban azt fogják gondolni, hogy a szélsőbaliak részéről tapasztalt jóakaratot és lelkesedést saját személyüknek vagy egyéb politikai elveiknek köszönhetik ; pedig a barátságnak nincsen egyéb alapja, mint az ellenséges indulat, melylyel mindketten a néppárt iránt viseltetnek. Egész programmjukban semmi közös vonás, semmi közös érintkezési pont sincs, azt az egyet kivéve, hogy egyiknek sem kell a néppárt. Igy találkoznak majd a szövetségesek. A kik eddig egymás ellen harcoltak, kiknek nézetei semmiben sem egyetértők, ezek egymással egyetértve fognak működni a néppárt ellen. Minket azonban az ily jelenségek mindinkább meggyőznek a néppárt szükségességéről. Véget kell már egyszer vetni annak a politikai kufárkodásnak, mely úgy változtatja politikai megyőződését és elveit, mint a chamaeleon a színeit. A néppártnak politikailag is meg kell tisztítania a levegőt; vissza kell helyeznie a parlamentarizmust az ő eredeti, tiszta alapjaira s száműzni az országházból a politikai kufárokat, a kik máskép beszélnek és máskép cselekesznek; mást beszélnek a népnek, mást az országgyűlésen, s nem egyebek a liberális kormány szövetségeseinél. Városi közgyűlés. Esztergom, július 2. A városi képviselő testület július 2-án délelőtt közgyűlést tartott. Maiina Lajos polgármester 9 órakor nyitotta meg a gyűlést. A fölvett tárgysorozat rövid félóra alatt letárgyaltatott. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy Károly Lajos ő fenségének elhunyta alkalmából az özvegy főhercegnőhöz a város nevében küldött részvéttáviratra válasz érkezett. A városi pénztár két izben megvizsgáltatott a lefolyt félévben és rendben találtatott. Mindkét bejelentést a gyűlés tudomásul vette. Bejelenti az elnök Vargha Benedek és özvegy Pápes Józsefné virilis képviselők elhunytát s ezek illetve helyettesök nevének a névjegyzékből való törlését s azok helyébe Sztojanovits Sándor és Bokros Károly póttagok behívását. Sinka Ferenc árvagyám fegyvergyakorlatra hivatott be, neki a 28 napi szabadság megadatott, s a közgyámi teendőkkel ez időre Bedő József aljegyző bízatott meg. Fölolvastatott a szervező bizottság jegyzőkönyve és az arra vonatkozó javaslat, amelynek értelmében a második alkapitányi állás egyelőre nem töltendő be; e javaslatot a gyűlés elfogadta. Esztergom megye alispánja az üresedésben levő tiszti állások betöltésére július 2-ik napját tűzte ki, ennek megejtésére három tagu küldöttség megy fölkérni az alispánt, megérkezéséig a gyűlés félórára felfúggesztetett. Megérkezvén az alispán, mindenekélőtt kijelentette, hogy az alkapitányi. állásra vonatkozó közgyűlési határozatot indokainál fogva helybenhagyja. Kijeleltetett a főjegyzői állásra: Cherny Mátyás és Róthnagel Ferenc. Róthnagel Ferenc egyhangúlag közfelkiáltással megválasztatott. Ennek folytán megüresedett tanácsjegyzői állásra Horváth Lajos jegyző megválasztottnak kijelentetik. Adópénztárnoki állásra kijelöltetett: Sztaniek József, Viola Kálmán, Hajnaly Gyula, Bártfay Géza. Beadatott 122 szavazat, amelyből 95 Sztaniek József jelenlegi állami adópénztárnokra esett s igy szavazattöbbséggel városi adőpénztárnokká megválasztatott. Adópénztári ellenőrnek kijeleltetett: Viola Kálmán, Bártfay Géza, Kovács István. A beadott 122 szavazat közül 73 Viola Kálmánra, 47 Bártfayra, 2 Kovácsra esett s igy Viola Kálmán lett ellenőrnek megválasztva. A második végrehajtói állasra kijeleltetett: Thurner József, Fürst Miksa, Bonifert Alajos, Eötvös Mihály. Közfelkiáltással megválasztatott Fürst Miksa. Befejezve lévén a választás, elnöklő alispán hivatkozván a városnak megoldásra várakozó nagy fontosságú gazdasági ügyeire, felhívta a tisztikart, hogy hivatalukban ne csak a szoros kötelesség határai között tegyenek eleget, de szolgálják egész lelkesedéssel a város ügyét s törekedjenek a város fölvirágoztatására. A zajos éljenzéssel fogadott szavak, után Maiina Lajos polgármester mondott az alispánnak köszönetet a választás vezetéseért s a tisztikar nevében ünnepélyesen igérte a szorgalmas munkálkodást. Ezzel a gyűlés féltizenkettőkor véget ért. Fővárosi levél. Budapest, július 3. Fővárosunk mindenkor meglehetősen tarka képet nyújtott, de talán sohasem volt annyiféle nézni és találgatni való, mint a mostani szezonban. Majd angol szót hallunk s ha egyebet nem, azt mindenesetre megértjük, hogy jes, jes; majd pedig a franciának gyorsan kiejtett vouj, voujaira leszünk figyelmesek s nekünk, gyarló budapestieknek, szinte jól esik, ha középületeink egyikére-másikára dicsérő szót hallunk. A múltkor is egyik külföldi barátunk eléggé gúnyosan mondta, hogy szeretné látni az uj országházat, melyre a magyarok olyan büszkék s mikor meglátta, minden dicsérésnél többet fejeztek ki a tágra meresztett szemek, nyitva felejtett ajkak, melyek csupán az egyetlen — volapük — szócskát: áh ! ejtették ki. Egyébiránt uj parlamentünk megtekintésére valóságos búcsújárások mennek s aki csak szerét ejtheti, megtekinti, fővárosiak éppen úgy, mint a vidéki közönség. Még azokon a napokon is sok a látogató, mikor egy korona a belépő-díj, az ingyenes napokon pedig alig lehet mozogni a bejáratnál. Az építés vezetősége csak rövid ideig tartja nyitva a házat, mert a sok látogató akadályozza a munkálatok folytatását, sokan meg éppenséggel károkat is okoztak az épületben. Némelyek neveiket karcolták fel, mások meg késsel vakarták le az aranyozást, hogy meggyőződjenek, vájjon igazi aranyozás-e? Sőt a mult napokban fel is szedették a 27 ezer forintba került szőnyegeket, hogy meg ne rongálódjanak. A látogatóknak szőrpapucsot húznak a lábukra, hogy kárt ne tegyenek a kupolacsarnok márvány padlózatában . . . Nem kevesebb népáradat özönlik Konstantinápoly felé, mely tűzijátékaival csalogatja a nézőközönséget. Konstantinápoly révén rettenetesen sok rossz viccet vagyunk kénytelenek hallani s a hajókikötőnél, a pesti oldalon, még a kormányos is úgy kiabálja el magát: Tessék beszállni Törökország felé. Hogy aztán hány kér így jegyet az utasok közül, azt hamarjába' nem is mondhatjuk meg. A tűzijáték maga olyan remek, hogy annak a leírása teljesen lehetetlen s mikor már szemünk a 6—7 percnyi folytonos nézés miatt elfáradt, egyik másik önfeláldozó egyén egyéb szórakozásról is gondoskodik. A minap is pl. elkiabálta magát valaki: Éljen Kronawetter! s e szellemes közbeszólásra általános gúnyos hahota támadt, annyival is inkább, mert a közbeszóló pénz-arisztokratának látszó férfiú volt. A tolakodás ilyenkor akkora, hogy kis ember a legokosabban teszi, ha vesz egy tribünjegyet (csekély 20 krajcár az ára), vagy — s ez még praktikusabb, mert kettős élvezet — felbérel egy negyedórára egy púpos tevét (szintén 20 krajcár) s a magasból nézi a látnivalókat. Van még egy harmadik mód is, de ez kissé hosszadalmas. A tűzijáték előtt vagy három negyedórával okkupálni kell a közel eső vendéglő valamelyik asztalát s 2—3 pohár sör mellett be kell várni a látványosságot, mely megérdemli a fáradozást. Hisz a külföldi sajtó képviselői is — hogy két hete itt voltak — alig győzték dicsérni a pompás tűzijátékot, melyet tiszteletükre James Pain, angol pirotechnikus rendezett. Pedig ezek a külföldi hírlapírók láttak már csodás és nagy mutatványokat, de maguk megvallják, hogy a konstantinápolyi tűzijátékhoz foghatót sehol, soha. Megtekintésre. érdemes még kiállításunkon kívül a néprajzi misszió kiállítás, mely első sorban és legkivált a világ legfélreesőbb tájain működő katholikus hittérítő atyák közreműködésének köszöni létét, nemkülönben a legyező és műkiállitás, melyben legyezők, párnák, kanavászon, olajfestmények stb. láthatók. Miután már benne vagyunk a látnivalók elsorolásában, megemlíthetjük még a Pokol körképet, mely szintén sok rosz viccre adott alkalmat s az ezzel egy vonalban levő lengyel körképet,