ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-14 / 24. szám

grófnak, továbbá a szent István-társulatnak jogi tanácsosa hol szerezte meg a képesítést a képvi­selőségre, azt csak olyanok kérdezhetik, akik sem­miféle pályára nem szerezték meg a képesítést. Hogy mint földbirtokos ismeri a mezőgazdaságnak bajait is, arról talán fölösleges is szólanunk. Végül még egyet. Ez alkalommal is, mint eddig több elhatározó pillanatban, kitűnt lapjaink­nak liberálismusa, a keresztény revindikáczióval szemben elfoglalt álláspontja. Mi ezt már régen tudtuk s most is csak azok kedvéért konstatáljuk, akik elég rövidlátók, hogy a liberalizmus járszalagján hagyják magukat vezettetni. Ezeket őszintén sajnáljuk, mert akár mennyit is hangoztatják itt-ott a vallásosságot, tömjéneznek egyesek személyes hiúságának, ha rákerül a sor, biztosak lehetnek, hogy uj sérel­mekkel fogják illetni a katholikus egyházat, mert örökké igaz marad az : hogy aki nincs velünk, ellenünk van. HIREK. * A primási udvarból. Vaszary Kolos her­cegprímás 0 Eminenciáj a a mult héten lezajlott ünnepek után egyenest Balatonfüredre utazott. Augusztus közepe felé tér vissza a székes-fővá­rosba, hol Nagyboldogasszony napján fogja kon- j szekrálni a budavári Mátyás-féle Nagyboldog­asszony templomát. 0 Felsége születés-napján pontifikálni, a kath. kongresszus diszgyülésén pe­dig elnökölni fog. A Szent-István-napi körmenetet szintén 0 Eminenciája végzi, mely az idén szo­katlan fénynyel, a püspöki kar részvétével fog végbemenni. * Püspökök Esztergomban. Dr. Steiner Fülöp székesfejérvári püspök csütörtökön a dél­előtti gyorsvonattal Budapestről a Simor szobor megtekintésére városunkba érkezett. A püspök Sujánszky Antal nagyprépost vendége volt, kihez kegyeletes barátság kötelékei fűzik. Délelőtt meg­tekintette a Simor szobrot, meglátogatta dr. Roszival István rektort s magát a szemináriumot is, és legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a látot­tak felől. A püspök urnák 6 növendéke szintén az esztergomi szemináriumban tanul, s örömét I fejezte ki, hogy ezeket a jeles intézetben nevel­tetheti. Délben Sujánszky nagyprépost ebédet adott illustris vendége tiszteletére, ki a délutáni személyvonattal dr. Szalay Hubert püspöki levél­táros kíséretében Budapestre, onnan este szék­hirtelenül kerekedett szél hatalmas porfelleget zúdit szeme közé. Lihegve, megizzadva elér végre a vonathoz. Csak legalább esőt ne hozzon ez a szél, — gondolja Ottó magában : — s bár hatalmas fel­legek úszkáltak az égen, az eső egyelőre elmaradt. Céljához érve, elhagyja Ottó a vonatot s a versenytér felé irányozza lépteit. De alig teszi meg a felényi utat, midőn egy váratlan szélroham elkapja kalapját A könnyű jószág ugy röpült, mintha szárnyai nőttek volna, s Ottó kénytelen-kelletlen belátta, hogy hiába rohanna utánna. Világos, hogy kalap nélkül nem mehet a versenytérre, és igy boszankodva tér vissza. De alig haladt egy darabra, megered a zápor és átázva, jól meghűlve ér vissza a vonat­hoz, türelmetlenül várva, hogy haza mehessen. Igy folyt le a rosszul kezdett nap ; de ko­rántsem lett ezzel vége. Hogy barátja elmaradásáról értesüljön a hadnagy, másnap kora reggel felkeresi Ottót. S nem tudott eléggé csodálkozni, midőn őt az ágy­ban fekve, fejét vánkosaira hajtva találja. — Folytatod a tegnapi komédiát — igy kezdi — vagy bűnhödöl talán ? — Oh dehogy komédiázom — felel Ottó — beillik ez tragédiának is barátom! Ugyan hamar meglakoltam; itt elmondja, hogyan járt, aztán folytatja: meghűltem s irtózatos fogfájást kaptam. Igy lett a komédiából tragédia, és ez szörnyűbb bácsim minden drámájánál. De biztositok minden embert, hogy életemben soha többé nem játszom ily komédiát. K. S. helyére utazott. — Szombaton báró Hornig Ká­roly veszprémi püspök érkezett Esztergomba, mint dr. Csernoch János kanonok vendége, ki szintén a Simor szobrot nézte meg. * Polgármester - válság. Nyíltan beszélik, hogy Maiina Lajos polgármester lemond hivatalá­ról, hogy a tövises polgármesterséget a takarék­pénztár főügyészi állásával cseréli fel. Az eset í annál inkább kelt méltán feltűnést, mert Maiina Lajost csak nem rég választotta meg Esztergom sz. kir. város képviselő testülete lelkesedéssel, óriási szavazattöbbséggel polgármesternek, méltá­nyolva azon szorgalmát s ügybuzgalmát, melyet válságos időben a helyettes polgármesterség elfo­gadásával működésében tanúsított. Hogy mi birja a polgármestert a lemondásra, arról különféle versio kering. Egyik azt mondja, hogy a tisztviselő társai közt levő viszásságok, személyeskedések kedvetle­nítették el, a másik meg, hogy nem tud megvívni állása terheivel. Egy harmadik azt is mondja, hogy kormánypárti machináció az egész válság, mely üszköt dobott a polgármester és a tisztviselők közé. Mi a valódi indoka a lemondásnak, azt a válság akut jellege fogja feltárni. Tény azonban az, hogyha Ma­iina Lajos, ki mellett annyira tömörült Esztergom közönsége, elhagyja állását a takarékpénztári jöve­delmezőbb állás miatt, Esztergom közönsége egy keserű csalódással lesz gazdagabb. Annak a taka­rékpénztári állásnak megüresedése nyilvánvaló volt még a választás előtt, hogy ha akarta volna tehát Maiina Lajos azt elnyerni, nem tételezzük fel róla, hogy játszanék a polgárság bizalmával s polgár­mestersége érdekében megengedte volna azt a lelkes zászlóbontást. Ezt úgy az ő, mint a város érdeke nem engedi. Mi úgy látjuk, polgármes­tersége alatt kellett oly körülményeknek beálla­niok, melyek miatt jobbnak látja búcsút mon­dani tekintélyes hivatalának. Tudjuk, hogy az egyesítés miatt eleinte nehéz az ügykezelés, azért nem osztjuk egészében azok nézetét, kik mindenért a tisztviselőket szidják, élén persze a polgármes­tert. De ha nehéz is még az ügymenet, ha vannak abnormitások, azért nem szabad a város első tiszt­viselőjének ott hagyni hirtelen helyét s megfutni akkor, mikor leginkább igazolható be a régiek jel­szava : vir strenuus et propositi tenax. Mi azt hisz­szük, hogy azon nem egészséges állapotok előidé­zésében, melyek állítólag a városházán megvan­nak, néhány »diabolus rotae« keze működik, azon célból, hogy a város ellenzéki szellemét szétrob­bantsa. Ezért vetik el a szétvonás magvait a pol­gármester s tisztviselők közt, ezért harangozzák be a várost és megyét a tűrhetetlen állapotok­kal, ezért lancirozzák a kormánybiztos kine­vezését, egy forszírozott, csinált »nagyság« sze­repeltetése érdekében, — mintha bizony Eszter­gom városánál a tisztviselők sikkasztottak, csal­tak, vagy tudja Isten minő törvénytelenségeket követtek volna el. Vannak kétségtelenül bajaink a városnál, de ennek orvoslása a képviselőtestület feladata, ez rendszabályozzon ott, a hol kell, s kérjük is, ne riadjon semmitől se vissza, mely a város józanul felfogott érdekeit előmozdíthatná. Az egész polgármester-válsághoz lesz még alkal­munk hozzászólni, s előre is kijelentjük, hogy ha Maiina Lajos ragaszkodik lemondásához, s e le­mondást kellőleg indokolni fogja a képviselő tes­tület előtt, nem esünk kétségbe, hogy nincs pol­gármesterségre való emberünk, mint azok az urak, akik a »kormánybiztost« a kormánypárti jelölt érdekében akarnák kiaknázni. Van ügyvédi karunk­ban többek közt oly férfiú, kit szakképzetsége, lel­kes ügybuzgalma, törhetlen erélye, 'pártokon fölül való állása, méltán kvalifikál a polgármesteri állásra. * Antal napja. Páduai szent Antal napja I sok helyt okozott városunkban is örömet. Az ünneplőket elárasztották jóbarátaik s tisztelőik üdvkivánataikkal. Köz és társadalmi életünk kitűnőségei közül különösen Sujánszkynál és Ven­czelnéf a fökáptalan két Antalánál fordultak mng sokan, kegyelettel adózva a népszerű főpap egyé­nisége iránt. * Bérmálás Hontmegyében. Szálkán és a hozzá csatolt Börzsöny, Kis-Gyarmat, Tölgyes, Letkés, Kis-Keszi és Páld községekből 917 bérmá­landó gyűlt össze, folyó hó 10-ikén. Boltizár Jó­zsef ő méltóságát lovas bandérium, a vidéki papság, és község elöljárósága fogadták. A bérmálás na­gyobb része a szabad ég alatt volt gyönyörű idő­ben. Délben a plébános vendégszerető hajlékában gyűltek össze a meghívott vendégek ; hol ő méltó­sága szintén szívélyes felköszöntökben részesült. D. u. x j^4t órakor távozott a főpap Kemencére. Itt a szo­katlanul fényesnek ígérkező fogadtatást a zuhogó zápor meghiúsította. Másnap Kemencén 1160-an ré­szesültek a bérmálás szentségében, ide tartoztak Ber­nece, Szete, Ipolyszakállos, Bél, Vámosmikola, Pe­reszlény és Baráti községek. Különös feltűnést keltett a berneczei bérmálandók megjelenése, 60-nál több leányka tiszta fehérben, fátyollal, ^példás rendben Kanyó káplán vezetése alatt. Ő méltóságánál tisztelegtek Czibulya alispán, Tóth főjegyző, Ma­rek főszolgabíró, a primási tisztség, a kerületi papság, kántortanítók, végül az elöljáróság, ő méltósága megnyerő modorával mindenkit lebilin­cselt. Az ebéd vidám hangulatban folyt le, szebbnél­szebb toasztok egymást érték, ő méltósága másnap ugyancsak ^4 órakor visszautazott Esztergomba. * A 48-as honvéd kegyelete. Beleházi Bartal László, jelenleg egyház-gellei plébános, volt köz­és váltó-ügyvéd, és mint ilyen 1848-ban honvéd­hadnagy, nemrég a pozsonyi országos kórházban életveszélyes műtétnek vetvén alá magát, számolt az élettel, és 1848-ban első honvédhadnagyi fizetéskép kapott és azóta kegyelettel őrzött szűz Máriás ezüst húszasait hazafias culturális célra óhajtaná fölajánlani: nevezetesen 3 drb húszast fölajánlott pályadíjul äz esztergomi tanítóképezde egyik növendékének sikerültebb írásbeli dolgo­zatáért vagy tanügyi értekezésért, és 3 drb hú­szast az »Esztergom« legjobb tollú Írójának. Az ősz honvéd hazafias kegyeletének eleget téve, mi a 3 Máriást báró Kaas Ivornak, az első magyar publicistának, lapunk ékes tollú munkatársának küldtük meg. A képezde pályadijat nyert növen­dékének nevét, csak a záró ünnepély megtartása­kor hozhatjuk nyilvánosságra. * A főegyházmegye személyzetéből. Ra­ditsits Alajos mohorai administrator nógrád-varbói plébánossá neveztetett ki. * Kirándulók Esztergomban. A földkerek­ség azon államai, a melyekbe a távírda drótjai elágaznak, 5—6 évenként együttes értekezletre kül­dik megkatalmazottjaikat, a nemzetközi távírda forgalom módozatainak egységes szabályzására. Folyó évben Magyarországnak jutott az a megtisz­teltetés, hogy a megtartandó értekezlet székesfő­városában fog ülésezni. Hogy az értekezlet tagjai hazánkat több oldalról megismerjék, a kereske­delemügyi m. kir. miniszter e célból több kirán­dulást rendez e tagok tiszteletére. E kirándulások közé Esztergomot is tervbe vette a miniszter; miért is az értekezlet tagjai, mintegy 150-en jú­nius hó végén vagy július hó első napjaiban Bu­dapestről hajóval Esztergomba érkeznek. A vendé­gek a székesegyházat, annak kincstárát és az érseki képtárt is Maszlaghy Ferenc prépost-kano­nok szakavatott kalauzolásával megfogják tekinteni. * Egyházi zene. Junius 14-én, vasárnap a bazilikában tartandó istentisztelet alkalmával a főszékesegyházi zene és énekkar a következő egyházi énekeket adja elő. Horak W. E. miséje. Graduale Seyler Károlytól. Offertorium. Salve Begina Kempter Károlytól. * Az úszó uszoda. Pénteken délután a szi­geten sétálók érdekes jelenetnek voltak tanúi. A mégáradt kis-Duna hömpölygő vize ugyanis a Korányi-féle uszoda láncait elszakítván, mint valami dióhéjat, ugy vitte a rabláncairól fölszabadított uszodát. Az uszodában épen akkor lubickoló köz­vitéz hadfiak megrettenve a nem várt dunai moz­gósítástól, lélekjelenlétöket mint hadfiakhoz illik, nem vesztették el. mert az uszó alkotmányt az új vashidnál szerencsésen elfogták és diadalmasan húzták vissza a régi helyére. * Tanulságos kirándulás. Folyó hó 9-én az érseki tanítóképezde harmadéves növendékei Guzsvenitz Vilmos tanár vezetése alatt látogatást

Next

/
Thumbnails
Contents