ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-06-07 / 23. szám

És úgy látszik azzal sem elégedtek meg, a mit eddig elkövettek az egyház ellen. Uj terveket kovácsolnak ellene; lakatot akarnak kötni az egyház szolgáinak és hiveinek szájára, hogy az igazságot bátran és szabadon ne hirdethessék. Azonban csalódnak, ha azt hiszik, hogy az igazság szavát el lehet némitani. Kitör az, amint valamikor kitört a katakombákból. Azért az egyház magasztos hivatásához hiven, tovább is közvetíteni fogja e nemzettel az erkölcsi javakat, s hiven fog közreműködni annak tökéletesítésében. Az egyház ereje nem a pártok kegyében, hanem isteni küldetésében van. Külföld. —cs.— Az a csend, mely most a külpolitikában oly hirtelen beállott, a leghangosabban hirdeti az orosz birodalom hatalmát. A cár koronázását nem volt szabad zavarni semmi külföldi gondnak s a mindenható orosz diplomatia békét parancsolt ez időre. És az egész világ kénytelen volt engedelmeskedni. Anglia és Németország beszüntették a vitatkozást Transwaal fölött, az olaszok szünetelnek Afrikában, az örmény kérdés függőben maradt, és úgyszólván az egész világ összes fejedelmei és államfői vetekednek a hődolatnyilvánitásokban, melyet Moszkva bóditő fényű ünnepélyein a leggazdagabb, leghatalmasabb uralkodónak bemutatnak: De a hódol ások e páratlan versenyében is kitűnik Franciaország. Ez a végletekig köztársasági állam a legszembetűnőbb tüntetéssel ünnepli a föltétlen kényurat. A franciák most úgy ünnepelnek, mintha nem is egy idegen uralkodóról, hanem Franciország főurának koronázásáról volna szó. Tőle várják összes reményeik teljesülését, főleg pedig az oltalmat a mindig rettegett Németország ellen. Azon igazságtalan helyzet, melyet Elszáz elfoglalása teremtett, folytonos félelmet szül, mint minden rablott vagyon. Ez az oka azon réraitő fegyverkezésnek, mely alatt a népek koldusok lesznek és ez az oka a folytonos bizonytalanságnak. Mivel pedig Franciaország érzi, hogy a hatalmas német katonai állam erejével nem mérközhetik, az európai hatalmak pedig a hármasszövetség által elfordultak tőle, azért kénytelen az orosz cár elé borulni s egyedül benne reménykedni. Azonban nem valószinű, hogy e reményei teljesülni fognak. Oroszország főhivatásának tekinti jelenleg Angliával megbirkózni. E két világhatalom terjeszkedése jelenleg azon pontra ért, midőn a kölcsönös érdekek összeütközése elkerülhetlen. Afrikában, de főleg az ázsiai, indiai piacokon élethalál harcnak kell beállani, mely harcot egyik fél sem kerülheti el. Az előkészületek már régen folynak és főleg az orosz diplomatia alaposan meggyengítette Anglia erőforrásait. Az összes gyarmatokon, sőt a birodalomban is minden, minden nemzetiség gyűlöli az elnyomó angol hatalmat és háború esetén igen könnyen megtörténhetik, hogy saját népei támadnak ellene. Tehát a moszkvai pihenés után világraszóló mozgalom van készülőben. Németország belügyeiben a legélénkebb forrongás észlelhető. Minden elmét, minden újságot főleg azon törvényjavaslat foglalkoztat, mely a legközelebb kerül a parlament elé. A »polgári törvénykönyv« számos paragrafusa lesz élénk vita tárgya, de talán egyik sem annyira, mint a birói képesítésről intézkedő, úgynevezett »AssessorenParagraph. « E szerint ugyanis arra, hogy valaki birói működésre alkalmas legyen, a főképesités nem anynyira a jogi képzettség, mint inkább a családi származás. A bölcs kormány ez alatt a finom modort, az elegáns magatartást stb. akarja értetni, valójában pedig az egész törvény nem lenne más, mint a protcktiós rendszer, a klikk-uralom törvénybe igtatása. E szerint bármelyik ostoba gigerli sokkal alkalmasabb a nagyfontosságú birói pályára, mint a legkomolyabb készültségü, de polgári származású férfi. De a komédiának háttere is van. Ugyanis a birói képesítésnél a vallásra is néznek majd, azaz tulajdonképen csak a katholikus vallásra, még pedig nem előnyösen. És igy az egész törvényjavaslat tulajdonképeni célja a kath. vallásuakat a birói pályáról leszorítani. A protestáns Németország minden nap ujabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az általuk szüntelenül hangoztatott lelkiismeret-szabadságnak mi az értelme? Minden vallás szabad, csak a katholikust kell üldözni, elnyomni és e tekintetben a tisztesség határait sem kell megtartani. A legnagyobb igazságtalanságtól sem riadnak vissza, hanem szemérmetlen arccal, pirulás nélkül hangoztatják a legdurvább állításokat, midőn a katholikusokról van szó. És ezt nevezik ők felvilágosultságnak, türelemnek, egyenlőségnek! Modern haruspexek. Van a Szepesy latin nyelvtanban egy klaszszikus mondat, mely az öreg Gatóról azt mondja, hogy csodálkozott azon, hogy a haruspexek t. i. madárjósok nem mosolyognak egymáson, mikor mert ilyesmi még nem történt, a mióta ő e társaságnál pincér, pedig az idő alatt ugyancsak sok mindenféle ember fordult meg kocsijában. Ámulatából a kadét gőgös, parancsoló hangja ébresztette fel: számítsa össze, a mivel tartozom. A pincér magához tért és azonnal szolgálatkészen a hiányt iparkodott megállapítani, a mit midőn felderített, rögtön készen volt és hajlongva nyujtá át a számlát. Nem volt sok: 13 frt 50 kr. Na lám, hisz' nem is oly sokba került az egész, gondola hősünk és a hatás mégis el van érve, ha nem is mindenkinél, de legalább a — Nagysámnál. Fitymálódva vette ki tárcáját és fizetett. Azonban az ügy még nem volt befejezve, mert a pincér kissé gúnyosabb, de határozott hangon igy szólt: Most pedig kérek az élvezetért 50 frtot a kocsitisztitók nyugdij-egyesülete pénztárának javára. Mi ... i... i... t, monda hüledezve a kadét, mit akar? 50 frtot kérek az élvezetért a kocsitisztitók nyugdij-egyesülete pénztárának javára. Mit, én ezt fizessem — semmi, a bor árát megkapta és azzal punctum — egyet fordult, s ment az asztal felé, hol a Nagysád ugyancsak érdeklődve várta a dolgok fejlődését. A pincér sem volt rest, egy-kettő előhozá az üzlet-szabályzat kis könyvét és a megszeppent kadét fejére citálta a paragraphust, mely szerint neki is joga van követelni a fent kért összeget. Erre már aztán meghunyászkodott hősünk, s kezdé a dolgot az enyhébb oldaláról feszegetni. De kedves barátom (egyszerre vége lett a nagyúri tempónak) nem lehetne a dolgot amúgy csendben elsimítani. A pincér már látta, hogy miként áll a dolog, s ö is egyszerre kiesett alázatos magatartásából, s keményen monda: nem — semmi esetre sem lehet, mert más vendégek is voltak jelen, kiket Ön hencegő modorával megbotránkoztatott, fizessen, mert máskülönben kénytelen leszek Önt a csendőrök gondjaira bízni. De ha nekem nincs annyi pénzem, lyukadt ki végre a dolog, hát honnan szedjem elő azt a rengeteg, összeget. Ja . . . igen, én arról nem tehetek, akkor bizony kár volt az úrnak annyira hencegni. A helyzet komikussá kezdett válni, s a kis szőke gúnyosan vonta félre ajkait; az angolok helyeselték a pincér fellépését, s csak egyedül én sajnáltam a szerencsétlent, de hiába, mert nem segíthettem rajta. Utolérte, vagy jobban megbüntette a balsors. Egy hatalmas fütty és a vonat megállt az állomáson. A pincér azonnal jelentést tett a főnöknél, ki, amúgy is rossz kedvében levén, sietett a csendőrök pártfogásába ajánlani a kadétot. A kis bakfis pedig még Isten-hozzádot sem mondott, hanem gúnyosan mosolyogva hagyta el az ebédlőt, s ment keresni egy másikat, a kadéthoz — hasonlót. A két angol feketét hozatott és folytatta a félbeszakított párbeszédet, én pedig a harmadik fogásnál elmélkedtem, vájjon e fiatal kadétnak helyén volt-e az esze. V. B. valahol találkoznak ; ez a gúnyos mosoly természetesen azt akarná mondani, hogy te pajtás, bolond lehet a világ, melyet a magunk módja szerint orránál fogva vezethetünk. A vén római Catót követve mi is azt mondhatjuk el méltán, hogy csodálkozunk azon, hogy azok a magyar haruspexek, kik ott ülnek az országházban, egy

más szemébe nem neve

tnek, mikor kompániá

nan csalják a~világot, s

^

j

ort, hintenék a közönség szemébe. Sehol sem viselkedtek a—pártok oly haiuspexmódon, mint a kúriai birá

skod^snak most megvitatott esetében s a választási törvényrTBrTTizőnyegen forgó megváltoztatásában. Valamennyi párt ugyanis kellő politikai bölcsesség fitogtatásával elfogadja általánosságban a kúriai bíráskodásról s amit hozzá bigygyesztettek, a választási rendeletek megváltoztatásáról szóló javaslatot, mert azt gondolják magukban : ez a bot úgyse a mi hátunkon fog járni, hanem a néppártnak van szánva, s annak verbungoljuk szivünk mélyéből ezt az uj, törvényes gyámolitást. Bárki olvassa is át a törvényjavaslatot, mindjárt kitalálja, hogy ki ellen van ez kovácsolva^ t. i. a. néppárt ellen. Az egész csak a miatt a választási rendeletek megváltoztatása miatt és pedig a vallásba való kapaszkodás s belekötés miatt van hozva. Mily aranyos korszaka lesz majd csak ezek után a liberalizmusnak ! Eddig a vallást támadhatta, de azt meg nem tilthatta, hogy ne jajduljanak föl azok, akiket elnyom; s följajdulásuk oly erőteljes és rohamos volt, hogy a pepita-gigerlis liberálisok észrevették, hogy ez az év elsöpri őket; de hát azért van-e szabadság Magyarországon, hogy elnyomott álláspontját védje meg az ember? s azért van-e a liberálisoknál a hatalom, hogy tiszteletben tartsák mások meggyőződését? nosza, fogták magukat s elhatározták, hogy eddig szabad volt ugyan jajgatni, ha vertek; de ezentúl nem szabad többé; eddig szabad volt minden polgárnak eszméit alkotmányos uton érvényesíteni, ezentúl nem szabad. S kiknek nem szabad ? a szocialistáknak, kik a polgári társadalmat akarják megfejelni úgy, hogy elveszik a fejét? ő dehogy, azoknak szabad tenni, dolgozni, agitálni; de a néppártnak, annak nem szabad ! Láttak már ilyen javaslatot? Ez valóságos országos botrány ! Ha ebből a javaslatból törvény cseperedik ; ez a törvény a parlamentáris törvényhozásnak szörnyszülöttje lesz, mely az önkénynek, a basáskodásnak s a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásnak szemérmetlen házasságából született. S amilyen a szülő oka, olyan lesz a kihatása is, mert maga Eötvös Károly is azt vallotta beszédében, hogy e javaslat értelmében a kúria 80—100 választást fog összemorzsolni, s igy összemorzsolódik majd még az a tekintély is, melynek jogi intézményeink közül az egyetlen kúria örvend. A néppárt tehát arra ébredt, hogy egy kivételes töryénynyel látja önmagát megtisztelve. Ami Hohenlohenek nem sikerül Németországban a szocialisták ellen, az Bánffynak sikerül a néppárt ellen. Ha ugyan lehet itt sikerről beszélni. Ez nem siker, ez kudarc. Minden kivételes törvény rosz ; mert a törvény nem arra való, hogy a polgári és alkotmányos jogokat bizonyos emberekre nézve körűiszabja és tőlük elvonja ; a polgári és alkotmányos jogokban teljes egyenlőségnek kell lenni. De Magyarországban az alkotmányos érzék már annyira megfogyatkozott, hogy külön rendek szerint, különböző adagokban adják be a jó nyárspolgároknak az alkotmányos szabadságot. Sok szerencsét kívánunk e törvényhozói basáskodáshoz a t. háznak! Teljék örömük jogi tudományuk, alkotmányos érzékük szörnyszülöttjében. De mondunk a sikerhez mi is kádenciát. A liberális Cavour gróf szájából veszszük ki; a gróf ur ugyanis azt mondta, hogy kivételes törvényekkel minden szamár kormányozhat; s ha dacára a kivételes törvényeknek, nem fog sikerülni Magyarország kormányzása, akkor megkérnők Cavour grófot, ha élne, hogy találjon ki egy megtisztelő, felsőbb fokot annak a kormányférfiunak jellemzésére, kinek kivételes törvényekkel sem sikerül a kormány. Hogy azután az ily kivételes ostromállapot mennyire fejleszti a hitbuzgó népben, kivált az idegen nemzetiségekben a hazaszeretetet, annak elbírálását bátran rábízhatjuk mindenkire, ki az idegen nemzetiségűek közt megfordult. Vakulj magyar, mert vakok a magyar állam egységének intézői és őrei.