ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-31 / 22. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. május 31. 22. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A szabadság mint monopólium. Esztergom, május 29. O Odáig jutottunk már Magyarországon, hogy a politikai akciónak szabadságát monopolnak tekintik mindazok, a kik a liberalizmus híveinek vallják magukat. A liberalizmus már annyira megrontotta őket, hogy mások politikai küzdelmeiről, azoknak jogosultságáról már nem is képesek, ne mondjuk igazságosan, de még csak méltányosan sem gondolkozni. És ha ezt a kormánypárti konclesők teszik, ezen már semmit sem csodálkozunk, de ha jeles hirben álló ellenzéki férfiak, vezérek támadnak meg egy másik ellenzéket, a mely a nép jogaiért harcol, ez a magyar politikai közéletnek legundokabb elkorcsosodása. Ugrón, ki az egész egyházpolitikai háború tartama alatt ékesszólásának egész erejével bebizonyította, hogy a polgári házasság nem kell a magyar népnek, most a néppárt ellenében egyszerre azt hirdeti, hogy meg kell hajolni a törvény előtt, s végre kell azt hajtani. Hát a néppárt talán azt mondja, hogy nem kell a törvény előtt meghajolni? Hisz a néppárt, minden gyűlésében, a néppárt vezérei minden beszédjökben arra tanítják a népet, hogy a szentesitett törvény előtt meg kell hajolni. Vagy talán az már nem szabad, amit a néppárt tovább hirdet, hogy a rossz, fölösleges törvény megváltoztatására alkotmányos uton kell törekedni? De akkor Ugrón és társai miért harcolnak oly hévvel, oly kitartással-^ 67-iki kiegyezés ellen? Vagy az talán nem szentesitett törvény ? Vagy a polgári házasság, a mely nélkül ezer esztendeig el voltunk s most is el lehetnénk, fontosabb reánk nézve mint a kiegyezés? És ha végre kell hajtani ezt a törvényt, miért nem hajtja végre a függetlenségi párt is a saját kebelében, hogy közös ügyeinket a delegáció intézze s miért nem megy a delegációba ö is, meg a pártja is ? És nincs-e nekünk elég végre nem hajtott törvényünk, a melyek ép úgy vannak szentesitve, mint a polgári házasság? Miért nem sürgetik ezeknek végrehajtását is? A néppárt és emberei sokkal jobban meghajolnak a törvény előtt, mint az ország bármelyik pártja. Ugyan mit is csináltak volna a polgári házassággal, meg az egész egyházpolitikai törvényekkel, ha a püspöki kar és a papság nem tanították volna a népet engedelmességre? Vagy ha a papság maga ellenszegült volna? Hogy merik tehát most, mi joggal, mily alapon hirdetni a néppárttal szemben, hogy a szentesitett törvény előtt meg kell hajolni ? Mikor tagadta ezt a néppárt? Az általános választási jog érdekében szabad fellármázni az egész országot; ott még a vörös szocialista zászlót is szabiul köríilhordani, de a megsértett vallási érzületnek nyújtandó elégtétel, a nép gazdasági terheinek könynyitése céljából nem szabad politikai akciót indítani? A politikai érzék és tapintat annyira sülylyedt már Magyarországon, az ellentétes politikai nézeteknek kölcsönös tisztelete annyira kiveszett még az ellenzéki férfiak kebeléből is, hogy ha más ott nem volna, ennek is elegendőnek kellene lennie, egy uj politikai pártnak, a néppártnak alakítására. Polónyi Gézán abszolúte nem csodálkozunk, ö még most nem tudja felejteni, hogy nem sikerült neki annak idején megbuktatni Esztergomban Horánszkyt. Akkor mindig azt hangoztatta, hogy neki katholikus kerület kell s azért az esztergomira vetette ki a hálóját. Minthogy pedig az esztergomiak nem akarták honorálni az ö katholicitását, a hajdu-szoboszlói reformátusok pedig nagyon is meg tudták becsülni, most egészen azok szája ize szerint beszél. ».To« katholikus a javából, s azért ügy is beszél és cselekszik. Még rágalmazástól sem riad vissza; nem szégyenli magát a néppárt ősz vezérére ráfogni, hogy a kétfejű sassal korteskedik. Ennek az ősz vezérnek a hazafisága pedig már akkor állotta ki a tüzpróbát, midőn Polónyi ur még a világon sem volt. Hogy pedig a függetlenségiek egyszerre két helyen is neki rontottak a néppártnak, azt semmikép sem lehet a véletlenségnek tulajdonitani. Semmi kétséget sem szenved, hogy ez előre kicsinált támadás volt, a melynek bizonyára még folytatása is lesz. Ugy látszik, hogy az Ugron-párt is a kormány kegyelmére számit a választásoknál, amint akkor mindenki számithat, a ki a néppártot támadja. Azonkivül, hiába tagadják, félnek ők a néppárttól is, mely a magyar nép körében napról-napra tovább terjed. Mindez azonban föl nem jogositja őket arra, hogy a néppárttól még a létezésnek jogosultságát is eltagadják. Minden politikai pártnak, a mely törvényes és alkotmányos alapon áll, törvényes és alkotmányos eszközökkel küzd, joga van a létezéshez, ép úgy, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Visegrád múltja és jelene.* Vilcsek Gyulától. (Vége.) Nagy Lajos áttette ugyan székhelyét Budára, de azért Visegrádon is szivesen tartózkodott. Igy mikor nápolyi hadjáratából visszaérkezett, ide szállott. Ide hozta a foglyul ejtett négy olasz herceget is, névleg: Durazzói Lajost és Róbertet, Tarenti Fülöp és Róbertet, kiket a Salamon tornyában tartatott fogságban addig, mig a második nápolyi hadjáratot is be nem fejezte. Ekkor szabadon bocsáttattak. Visegrád város ez időben két részre oszlott, egy magyar és egy német városra. A vár aljában volt a német város, a magyar város inkább külváros a Lepenz völgy felé volt, hol egy kápolna (szent Györgyről nevezett) is állott, amelyhez Zsigmond király alatt egy ferencrendi zárda lett hozzáépitve. 1370-ben Kázmér lengyel király halála után fényes küldöttség jött Visegrádra Lajoshoz, hogy neki, immár mint megválasztott lengyel királynak hódoljon. Lajos halála után Mária lett királynévá, de a női uralommal elégedetlen nemzet egy része megválasztotta Durazzói Károlyt (Kis Károlyt) királylyá s meg is koronázta. * Felolvastatott a nagymaros-kerületi tanítói kör f. hó 21-én Visegrádon tartott millenáris ünnepén. De Mária anyjával Erzsébettel egyetértve, Károlyt tanácskozásra hivta meg Rudára, hol aztán a mit sem sejtő Kis Károlyt Forgách Ralázs orvul egy csákánynyal főbe ütötte. A király azonban borzasztó sebe dacára nem halt meg, a királynők átvitették tehát Visegrádra és ott a Salamon tornyába záratták, ahol 1386. évi febr. 24-én megfojtatott. Teste, mert egyházi átok alatt volt, 4 évig feküdt temetetlenül a börtönben s csakis IX. Ronifácz pápa rendeletére lett a visegrádi baráttemplom sirboltjába eltemetve. Zsigmond, Mária férje keveset tartózkodott itt, a történelem kivált önkénytelen itt tartózkodását emlité, amikoron a nemzet főurai Kanizsay János esztergomi érsekkel élükön Zsigmondot Rudán elfogták s előbb Visegrádon, később Siklóson elzárták. Később is fogadott itt Zsigmond királyi vendégeket. Igy 1412-ben Jagelló Ulászló lengyel király nagy kisérettel jött, hogy a Visegrádon őrzött lengyel koronát átvegye. Visegrád város ez időben nem a legjobb állapotban lehetett, mert egy prancsban felszólítja a király a házbirtokosokat, hogy különbeni elkobzás terhe alatt hozzák jó karba épületeiket. Zsigmond halála után Albert s ennek rövid uralkodása után Erzsébetnek lett volna joga a trónt elfoglalni, de a magyarok visszaemlékezvén Nagy Lajos halála után a női kormány alatt volt zavarokra, idegenkedtek a női uralomtól. Emiatt az országgyűlés azt határozta, hogy a 30 éves Erzsébet menjen nőül a 15 éves Ulászló királyhoz s vele együtt kormányozzon. Erzsébet idegenkedvén ez összeköttetéstől, Pozsonyba menekült. Menekülése közben, mikoron Komáromba érkezett, átadta Kottaner nevű komornájának kis pecsétnyomóját és a korona helyiségéhez vezető három ajtó kulcsát azon megbízással, hogy igyekezzenek a koronát megkeríteni és a királynéhoz elhozni. Mikor Kottanerné egy hűséges szolgájával Visegrádra érkezett, a várgróf éppen betegen feküdt s igy tehát Kottanerné könnyen behatolhatott a kápolnán át a koronahelyiségbe. A pecséteket levették a korona tartóról, de a lakatok oly erősek voltak, hogy csak hosszas ráspolyozás után nyilt ki. Ekkor aztán Kottanerné egy magával hozott párnából a tollak egy részét kiürité és helyette beledugta a koronát, aztán ismét bezárta az ajtókat s lepecsételte a királyné pecsétjével. Éppen misén voltak a várbeliek, mikor Kottanerné szolgájával egy szánra vitette a koronát s betakarták egy tehénbőrrel. Kottanerné a párna egyik tollal telt felére ült s hajtatott a Duna be-betörő jegén át a Dunán. Még aznap, elérték Komáromot. A korona ez időtől elzálogositva 23 évig Fridrik császárnál maradt. Visegrád fénykorának tetőpontját Mátyás király alatt érte el. Amint azt kortársai Ronfmius, Galeotus, Averulinus, Oláh Miklós esztergomi érsek és Relius történész leírják, Visegrád fénye páratlan volt. Rár Mátyás székvárosa Ruda volt, de kedvelt tartózkodási helye Visegrád maradt. ' A Duna partján le a Dunáig palotasorok emelkedtek, közöttük fákkal és pompás virágokkal, szobrokkal, alabástrom sirkő kutakkal ékesitett