ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-05-17 / 20. szám

őket szellős sátraik békés foglalkozásaiból felriasztotta; a lelkes dalokat, melyek hangjai mellett a háborúzásra megindultak ; azokat a tüzes csatakiáltásokat, amelyek kíséretében elleneikre rohantak. Elvonulnak lelki szemeink előtt azok a harcedzett seregek, amelyeknek fegyversúlya alatt feljajdult Európa; életre kelnek előttünk azok az éhséget és szomjat, hideget és meleget, nélkülözéseket és fáradságot egyaránt tűrő csapatok, a melyek egész nyugatot rettegésbe ejtették; felelevenednek előttünk azon hős bajnokok daliás alakjai, kiknek ügyes és bátor vezérlete alatt diadalról-diadalra haladtunk. Dicső eleinknek a Leo császár által is olyannyira magasztalt e tulajdonai és katonai erényei annál könnyebben nyernek életet képzeletünkben, minél hűebben látjuk azokat megtestesülni, minél fényesebben szemléljük azokat, visszatükröződni jelen vitéz hadseregünkön, mely Európának egyik legnagyobb, legképzettebb és legfegyelmezett haderejét alkotja. A nyers erő uralmának, a puszta fegyverek hatalmának ideje letűnt. Azt a sz. talajt, melyet őseink vérök árán, fegyvereik vitézségével szereztek, csak az igazi műveltség és polgáriasodás eszközeivel leszünk képesek a jövő évezred számára fentartani. Ha azonban igazak a költő szavai: »Mit várjunk ezután — nem tudjuk előre«, sürü fátyol boritja az idők esélyeit. Bármit rejtsen is azonban ölében a jövő homálya, annyi bizonyos, hogy ha megszólal ismét a harci tárogató, vitéz hadseregünk lesz Hunnia sz. határainak védő fala, áttörhetlen bástyája, bevehetetlen erőssége. E szilárd meggyőződésben annál melegebb lelkesedéssel emelem poharamat vitéz hadseregünk fejlődésére, gyarapodására és szerencséjére, minél mélyebben vagyok meggyőződve arról, hogy minden egyes tagjának jelmondata a római költő buzditó szava : »Dulee et decorum est pro patria mori.« Malina Lajos polgármester az esztergomi várispánok utódjára Kruplanicz főispánra emelte poharát, Vojnics Döme főgymn. igazgató pedig lelkes szavakban a megyei tisztikarra, mely hivatása magaslatán a mai ünnepet létrehozta. Berzeviczy József Frey Ferencet, Kobek Istvánt és Reviczky Károlyt, a megye és város országgyűlési képviselőit éltette. Vargha Dezső pedig a népet, a nemzet munkás elemét következő felköszöntővel méltatta : Uraim ! Mózes törvénye megtiltotta az aratóknak, hogy az elhullott kalászokat felszedjék és a földek csücskeit learassák. Legyen megengedve nekem is, az apját, férjét vesztett Ruth példájára az elhagyott kalászokat összegyüjtenem és koszorúba fonva azoknak átnyújtanom, akik a magyar nemzet ezeréves életét fentartották és akik a független magyar állam fönnállásához hozzájárultak. Mert, ámbár előttem, úgy a díszközgyűlésen, mint itt a fehér asztalnál, kiváló tudományú és szellemes férfiak végezték az aratás munkáját, mindazonáltal számos és igen becses kalászokat feledtek a tarlón. És méltán, mert hazánk múltjának vérvirágos mezeje, oly tágas, oly gazdag, örvendetes és bánatos eseményekben, hogy könnyen megeshetett az, miszerint oly kiváló férfiak is el-elhagyták a termésnek igen becses részeit. Sző volt koronás királyunkról, aki hazánk alkotmányát visszaadta és föntartja. Szó volt kegyelmes főpásztorunkról, aki szivünkről szakította azon ékes virágokat, melyeket a nemzet legfőbb képviselői előtt nyújtott át szeretett uralkodónknak. Szó volt sok más tényezőről, melyek hazánk ezeréves fönnállásához hozzájárultak. Engedjék meg nekem, hogy egy olyanról beszélhessek, amelyről még szó nem volt. És ez a nép. Mert Uraim, ha egy fényes művészi palotában gyönyörködünk, nem elég az ihletett mester zsenialitását bámulnunk, illik azokról is megemlékeznünk, a kik ezen épület felépítéséhez a követ és a meszet összehordtak. Mert a csata dicsőségében nemcsak a hadvezér részes, akinek esze, tudása hozta mozgásba a hadsereget, hanem az az utolsó közkatona is, aki bátran, kitartóan megállotta helyét. Sőt ezeké még talán nagyobb. Már Petőfi megmondotta: »Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők mint a hadvezérek,« mert a hadvezér harcol elveiért, eszmékért, harcol talán vagyonáért, harcol dicsőségért, kitüntetésért, az ő nevét felírja klio érctáblára; mig a közkatonáké —• br. Eötvös Józsefként — csak az égben jegyeztetnek fel. Ő csak egyért harcol: a hazáért, nem jutalom fejében, hanem kötelességből. Mert sajnos uraim, mi is számtalanszor úgy voltunk mint a franciák, akik maguk mondják magukról: amit elrontott Franciaország, azt helyre hozta Jaques Bouhomme, a francia paraszt. Hisz saját édes atyámtól hallottam, aki a szabadságharcot végig küzdötte és vérét is ontotta a hazáért, hogy a honvédtáborban valóságos röpke szóvá vált: »all a csata: mulatnak a tisztek.« A magyar nép, az államalkotás nagy művében nemcsak a munkából vette ki legbőségesebben részét, de a harcmezőn is. Ez áldott földet izzadságával és vérével öntözte egyaránt. 0 volt az, aki hazánkat megmentette 1456-ban midőn II. Muhammed óriási sereggel támadta meg. A nándorfej érvári győzelmet Hunyadi a kapákkal, vasvillákkal felfegyverezett nép fiaival nyerte meg. Mert én, uraim, a hazafiságot nem abban találom, hogy csodálatos nagy dolgokat vigyünk végbe, vagy hogy fényes ruhákba öltözködve ékes beszédeket mondjunk, hanem abban, hogy minden ember iparkodjak azon kört, melyet a Gondviselés neki kiszabott, legyen az bármily szegénynek látszó is, iparkodjék minden tehetségével és szorgalmával azt tőle telhetőleg betölteni. Akkor a haza fel fog virulni! Legyen nekem megengedve, ismétlem kérésemet, az elhagyott kalászokból és vadvirágokból font eme koszorút a magyar nép izzadságos-véres homlokára tennem azon óhajtás kíséretében: Isten bőséges áldása legyen a magyar népen az uj ezredévben! Vargha toasztja, melyet dörgő éljenzés követett, sajnálatos félreértést szült Andrássy alispán s Szabó főjegyző részéről, kik dr. Varghának mondását a cifra szavakról s ünnepi ruhákról célzásnak vették, sőt Andrássy alispán elég tapintatlanul a hercegprímás magas személyét is bevitte replikájába. Nehogy egyik fél is részrehajlással vádolhasson bennünket, olvasóink Ítélete alá bocsátjuk dr. Vargha toasztját, melynek szószerinti szövegét még az ünnepnap délutánján szereztük meg. ítéljék meg olvasóink, mennyiben vitte be Varga dr. toasztjába a politikát, s mennyiben sértette a vármegye tisztikarának hazafiságát. Hogy a szónoktól minden célzás távol állt, semmi sem bizonyítja inkább, mint azon megnyugvás, melylyel az alispán dr. Vargha rektifikáló szavait tudomásul vette. Kivilágítás és fáklyásmenet. A nappali szeles idő válsággal fenyegette a kivilágítást s fáklyásmenetet, szerencsésen azonban estére megszűnt a szél, s az idő is kedvező lett. Nyolc óra tájban kigyulladtak minden ablakban a gyertyák és lámpák, s a lángsugarak szelid fénybe árasztották a várost. Legszebb volt a városház kivilágítása, kitűntek Vörös, Paulovits és Fleischman kirakata, impozáns képet nyújtottak Leitgéb üzletének transparentei. A megyeház obligát módon volt kivilágítva, pedig mint főünneplőtől, mindenki ott képzelt valami meglepő illuminációt. Félkilenc tájban indult meg a katonai zenekar lelkesítő hangja mellett a több, mint 600 fáklyavivőből álló fáklyásmenet, melyet legalább 2000 ember követett, s az utcákon is nagy közönség tolongott. Miután a hercegprímás nem volt itthon, csak a főispánhoz vonult a menet, ki előtt Reviczky Győző főbíró szép szavakban méltatta az ezer év jelentőségét, Esztergom népének király és primás iránt hű jellemét. A harsány hangon elmondott beszédre a főispán meghatottan válaszolt, mire a menet a vármegyeház elé tért vissza, hol a Rákóczy-induló hangjai mellett történt a szétoszlás. HIREK. * Búcsújárás Esztergomba. A pünkösdi ünnepek alkalmából május 25-én, pünkösd hétfőjén bűcsújárás indul a fővárosi belvárosi főplébánia-templomból városunkba. A bűcsűjáratban külön áldozó pap vezetése mellett külön hajón teszik meg az útat. * Az óvóképző ünnepélye. Csütörtökön délután a helybeli érseki óvóképző intézet nagyobb szabású millenáris ünnepélyt rendezett. Az intézet nagyterme 6 óra tájban már zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel, különösen hölgyekkel. Jelen voltak azonkívül: dr. Komlóssy Ferenc főtanfelügyelő, Bartal kir. tanfelügyelő, Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Maiina polgármester, br. Gudenus Arthur, dr. Klinda Teofil, dr. Kovács Kálmán, Rózsa Vitái, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi succentor, dr. Rapcsák. Csikasz Villebáld, Schreiber Aladár stb stb. A mult számban közölt programm szerint folyt le az ünnepély. Szépen sikerültek a szavalatok, különösen Kovács Máriáé, Stefanovits Erzsébeté, Farkas Margité- Az ének- és zenekar excel Iáit, s feltűnt Grében Gizella magánszólója, kit zajosan meg is tapsolt a hálás publikum. Gyönyörűen sikerültek az élőképek, elragadó jelenség volt az óvodások éneke és szavalása. Számord Ignác intézeti igazgató magas szárnyalású, hazafias hévvel elmondott lelkesitö beszéde viszont az egész hallgatóságban visszhangzó lelkesedést keltett, úgyszintén dr. Komlóssy beszéde, ki a magyar nő hivatásáról mondott buzditó szavaival frenetikus hatást idézett elő. Az ünnepély 728-kor ért véget. * A budai pedagogium Esztergomban. Nem a pedagogiumot helyezték át. csak a növendékek jöttek hozzánk tanáraik vezetése alatt. Külön hajón érkeztek délelőtt, megtekintették a bazilikát s a többi nevezetességeket s a legszebb emlékekkel tértek vissza a fővárosba. * A képezde millenáris tanulmány utja. A helybeli kir. érseki képezde ifjúsága tanárainak vezetése alatt, tegnap millenáris tanulmányi utazást rendeztek Visegrádra. Reggel indultak a félnyolc órai csavargőzössel a Kovácsi-patak állomáshoz, honnan a háromnegyeá kilenc órai vonattal Visegrádra mentek. Megnézték a nevezetes történeti műemlékeket s áhítattal hallgatták meg dr. Kováts Kálmán hazafias buzditó beszédét. * Részleges tisztujitás. Pénteken járt le a megürült városi tisztviselői állásokra hirdetett hivatalos pályázat. Az egyes állásokra a pályázók következő sorrendben nyújtották be kérvényeiket: Rothnagel Ferenc és Cherny Mátyás a főjegyzői, Salamon Gyula a kezelőtiszti állásokra, Gottmann István (II. számtiszti állásra), Thurner József (az összes üresedésben levő állásokra) Unger Hugó alkapitányi, Bonifert Alajos II. számtiszti és az esetleg megüresedő levéltári segédi, Staniek József adópénztári pénztárnoki, Zsagorecz József adóellenőri, Osváth Andor ellenőri, II. számtiszti, alkapitányi. esetleg fogalmazói, Szerencsés Károly adópénztárnoki, Fürst Miksa II. végrehajtói, esetleg egyéb állásokra a segéd- és kezelőszemélyzet körében, HauslohnerlstYán rendőrfogalmazói, Klinda Aladár II. számtiszti és a segéd- és kezelőszemélyzet körében megüresedő állásokra, Apáthy Gyula, Német Lajos és Brudnovych Ágoston adóvégrehajtói, ifj. Staniek József a kezelő- és segédszemélyzet körében megüresedő állásokra, Horváth Lajos tanácsjegyzői, Ötvös Mihály sárisápi kántortanító a segéd- és kezelőszemélyzet körében megüresedő állásokra s végre Endrödy Géza nyugalmazott csendörfőhadnagy alkapitányi és rendőrfogalmazói állásokra. Thuránszky Lajos főjegyzői, Bérezi Pál II. számtiszti vagy rendőrfogalmazói. Kottra Károly II. számtiszti, ifj. Farkas Ferenc főjegyzői, Hurai Ferenc adó- és háziellenőri vagy aljegyzői, Viola Kálmán adópénztárnoki, Magos János rendőrfogalmazői, Hajnaly Gyula adőpénztárnoki. Bártfai Géza adópénztárnoki, adóellenőri, alkapitányi, házipénztári ellenőri, Frey Vincze adóellenőri s I. számtiszti állásra. — A mint észrevehető, sokan vannak a pályázók, s erősebb küzdelem van készülőben, mint az általános tisztujitásnál. A főjegyzői állásra Thuránszky és Rothnagel között lesz komoly mérkőzés. A tisztujitás, mint értesülünk, e hó végén lesz megtartva. * Milléniumi prédikáció. Egyik helybeli tisztelt laptársunk sajnálkozását fejezte ki, hogy a bazilikában tartott vasárnapi Te Deumon nem volt alkalmi szent beszéd. Sietünk laptársunkat felvilágosítani s figyelmeztetni, hogy az esztergomi főegyházmegyében, Ő Eminenciája magas körrendelete értelmében már újév napján tartattak meg az ezredév jelentőségét méltató egyházi beszédek. * Eljegyzés. Gosztayer Berta városi tanítónőt eljegyezte Miedler Rezső kereskedelmi ügynök. * Jótékony adomány. A helybeli iparbank 25, a takarékpénztár 20 forintot adományozott az esztergomi Sz. Erzsébet jótékony nőegyletnek, a mely nagylelkű adományért ez úton is köszönetet mond az elnökség.