ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-05-17 / 20. szám
— Választók névjegyzékének kiigazítása. Május hónapban szokták az összeíró küldöttségek évenként a követválasztók névjegyzékét kiigazítani, melynek alapját az 1 j i úrbéri telek ápril 15-ig kifizetett egyenes állami adója képezi. Mivel a képviselő-választási jog alkotja a legfontosabb polgári jogot, előre felhívjuk a választók figyelmét, hogy el ne mulaszszák az összeiró küldöttség közszemlére kiteendő jegyzékét idejekorán megtekinteni, nehogy akármiféle okból elveszítse választói jogosultságát. — Határozati javaslatok. Áldozó csütörtökön a néppárt két helyen, Kun-Szent-Mártonban és Apatinban tartott impozáns pártgyűlést. A határozati javaslatok, amelyeket a két népgyűlés elfogadott, igy hangzanak : I. A kun-szt.-mártoni és apatini néppárti gyűlés tagjai egy szivvel, egy lélekkel elfogadják a néppártnak, mint vallásvédő s a haza javát igazán szivén viselő pártnak elveit és örömmel kötelezik magukat arra, hogy annak zászlaját minden megengedett eszközzel diadalra juttatják, hangosan tiltakozván a választásjognak azon, a magyar nemzetet mélyen megalázó elkobzása ellen, melynek a választók összeírása alkalmával s Nyitrán, valamint Stomfán minden jobb érzésű egyén megbotránkozására szemtanúi voltunk. II. A kun-szt.-mártoni és apatini néppárti gyűlés melegen és lelkesen pártolja és óhajtja a kisipar védelmét, különösen a nyersanyagot beszerző, a kész kézműveket elárusító szövetkezetek felállítása s az ipartörvény megjavítása által. Hasonlókép kívánja és ajánlja a kisgazdák sanyarú sorsának enyhítését, kivált hitelszövetkezetek és központi gabonaraktárak létesítése útján. Mivel pedig mindakét néposztály érdekeit a néppárt képviseli és védelmezi jelenleg, azért a néppárt győzelmét minden jelenlevő egész erejével biztosítani igyekszik. — A delegációk összehívása. A hivatalos lap közli a királynak Goluchovski gr. közös külügyminiszterhez, valamint Bánffy báró és Badeni gróf miniszterelnökökhöz intézett legfelsőbb kéziratait, melyek szerint ő Felsége május 30-ára Budapestre hivja össze a közös ügyek tárgyalása céljából az 1896-ik évre kiküldött magyar és osztrák bizottságokat. Egyben utasítja ő Felsége a közös külügyminisztert a részéről teendő előterjesztések, a két miniszterelnököt pedig a magyar, illetve az osztrák bizottságok megválasztására szükséges intézkedések megtételére. — Pártgyülés. Az elhalasztott privigyei politikai népgyűlést 1896. május 25-én, pünkösd hétfőn, d. u. 2 órakor tartják meg, melynek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó. Tartja magyarul és németül: gr. Zichy Nándor, aranygyapjas vitéz. 2. A kis gazdák érdekei. Tartja tótul: Juriss Mihály, c. kanonok és plébános. 3. A néppártról. Tartja tótul : Zmeskál Zoltán, nagybirtokos. 4. A hitelszövetkezetekről. Tartja tótul : dr. Zelenyák János, országos képviselő. 5. Az adóügy és a néppárt. Tartja németül : dr. Zelenyák János, országos képviselő. 6. A hitelszövetkezetekről. Tartja németül: Rakovszky István, cs. és kir. kamarás. 7. A választók jogairól. Tartja németül: Bonitz Ferenc, szerkesztő. 8. Elnöki zárszó. Magyarul. — A dejthei megyeibizottsági tag-választás. Május 8-án folyt le Dejthén, Pozsonymegyében a megyebizottsági tagok választása. Áz eredmény az, hogy dr. Csapkovics és Nagy Imre pudmerici jegyző, liberális jelöltek lettek 30 szótöbbséggel megválasztva. Ez ugyan nem igen fényes eredmény, de mégis megdöbbentő, mikor a mult évi októberi választások alkalmával a néppárt igen fényes sikert aratott. A liberális párt győzelmét egyes-egyedül dr. Neumann pozsonyi ügyvédnek köszönheti. Dr. Neumann már 3 nappal a választás előtt járt Alsó-Korompán korteskedni Nagy Imre liberális jelölt mellett; mikor azonban látta, hogy a liberálispárt győzelme mégsem egészen biztos, azt a compromissumot ajánlotta Plechlő kátlóci plébánosnak, hogy választassanak meg egy néppártit és egy liberálist; Plechló azonban ezt az egy néppárti ember részéről tett alávaló ajánlatot önérzetesen visszautasította. Ez volt a választás előjátéka. Maga a választás alatt egyetlen-egy néppárti ember sem volt a szavazó helyiségben, a bizalmi férfiak mind telivér liberálisok voltak, az ellenzékieket pedig dr. Szekeres elnök mind kiutasította, hogy azonban eljárását ne kifogásolhassák, kiutasított egy liberálist is, Újházit, gr. Pálffy titkárát. De mi sem estünk a fejünk lágyára, ismerjük már ezt a fogást. Hogy a néppárti választókat kihagyták a szavazó lisztából, hogy céduláikat erővel tépték ki kezeikből és liberális cédulát nyomtak a markukba, ezek mind régi fogások a liberálisok részéről, hanem egy, a választások történetében eddig páratlan kortesfogást találtak és használnak a. liberálisok és ez az, hogy erős, tekintélyes néppárti vezéreket sem átallnak korteskedésre felhasználni és mi a legszomorúbb, hogy ezek vállalkoznak e dicstelen feladatra. Dr. Neumann félév előtt lett Pozsony-Nádason néppárti programmal megválasztva bizottsági tagnak. Dr. Neumann a pozsonyi néppárt egyik főemberének van kikiáltva — s mégsem találta elveivel (ha ugyan vannak) ellenkezőnek Alsó-Korompára menni és ott a liberális jelölt mellett korteskedni. Bizony igen leverő hatással volt a korompai, de egyáltalában az egész környékbeli néppártra, mikor látta, hogy vezére hűtlenül otthagyta azt a zászlót, mely alatt győzött, mert — mint dr. Neumann egyik jóbarátja mondta — »most kezdi már belátni, hogy a néppárt ostobaság.« — Én azonban azt hiszem, hogy dr. Neumann most sem kezd belátni semmit, hanem ő is csak úgy tett, mint tesznek olyan emberek, kiknél néppártinak lenni — csak kenyérkereset. Bazilika és zsinagóga. Szabad nemzetnek szabad fiai lévén, tiszteljük a vélemény és meggyőződés szabadságát is. De nem tiszteljük úgy, hogy eszünket szegre akaszszuk s a sok meggyőződés-tiszteletből saját meggyőződésünket elveszítsük. Ez elvből kiindulva, teljes szabadsággal elmondjuk véleményünket a milléniumi ünnepségek egyik komikus jelenetéről. Ez a jelenet mult vasárnap délelőtt ment végbe, a mikor a diszmagyarba öltözött megye és város leiramlott a nagy mise után a várhegyről a zsinagógába. Minek ? imádkozni ? vagy tüntetni ? Némelyik tán azt gondolja, hogy a cikkírót felekezeti szűkkeblűség vezeti, vagy azt gondolja egyik-másik olvasó, hogy a kathoUcizmus részére akarjuk érvényesíteni a régi előjogokat, az uralkodó vallásról való elavult nézeteket. Nem, nem ezt akarom. Ellenkezőleg nem tudom belátni, hogy minek kommandirozzák vagy hívják meg a zsidót a katholikus templomba s éppen úgy nem látom be, hogy minek megy a katholikus a zsinagógába. Mert a templomjárás nem lehet sem ceremónia, sem komédia; a templom a legfönségesebb öntudat megnyilatkozásának helye s nem parádé-piac. Azonkívül a milléniumi törvény első szakasza kimondja, hogy a nemzet vallásos áhítattal hálát ad az Istennek az ezeréves Magyarország fönnállásáért; a nemzet tehát imádkozni megy a templomba s nem parádézni, komolyan eszmélődni vonul föl és nem feszelegni siet. Azért nem tudom, hogy mit csinál a zsidó a katholikus templomban s mit a katholikus a zsinagógában ? Korántsem állok tehát azon álláspontra, hogy a zsidó hivatalnokok, akár ha főispánok vagy főjegyzők is, a katholikus templomba menjenek; nem, azt nem kívánom, sőt ellenzem ; mert az ilyen üres tüntetés nem méltó a helyhez és fO 1 illetesse teszi a vallásos érzületet. Ne legyünk gyerekes nemzet, mondotta a múltkor Apponyi Jászberényben. A gyerek nem érti az ideálokat; mindent csak lapos oldaláról néz ; a külsőségeken éldeleg; szereti a sipot. dobot, s az utcai dsinnadratta-bumm kiszorít fejéből minden gondolatot. S kérdem, nem szakasztott ilyen az az Istentisztelet, melyet a református vagy a zsidó a bazilikában végez s megfordítva, melyet a katholikusok a zsinagógába visznek? Félre a komédiával! Nem komédiát akar a nemzet a templomban, hanem vallásos áhítattal végzett hálát. Ha ezt akarja a katholikus, akkor nem megy a talpalatnyi föld, melyért küzdeni ne lett volna kénytelen. A népvándorlás új árjaival neki kellett egyedül vagy legalább először megmérkőznie. Megverte, megtérítette, civilizálta és beolvasztotta őket, mint a kunokat és besenyőket; a maga testével, majdnem vére fogytáig állta el útjokat, mint a mongoloknak ; a legutolsót, a leghatalmasabbat és legveszedelmesebbet pedig, a törököt, feltartóztatta és századokig lekötötte. Ez képezi a magyar nemzet legnagyobb dicsőségét. A katholikus müveit világ védelme a magyar nemzet világtörténelmi szerepe; régi múltjából a pogányság elleni harcok legdicsöbb emlékei; sz. István a Boldogságos Szűznek ajánlá föl országát; ezt védte annyi nagy király és annyi hős; a nemzet legnagyobb költője, Zrínyi is azon alapeszmét hirdeti idejében : hogy a török is csak azért tudott elnyomni, mert hűtlenek lettünk vallásunkhoz. Ha a boldogító visszaemlékezés hatása alatt lelkünk önkénytelenül a multakba mélyed, az ősök harci dicsőségét, szellemi nagyságát mély vallásosság és lángoló hazafisággal látják összeforrni. Evkönyveink erről tanúskodnak; bőségegesek ott a példák: a hosszű háborús idők, a válságos korszakok idevágó példái. Hol az a nemzet, mely a keresztény vallást egyszer elfogadva, szilárdabb kitartással, elszántabb vitézséggel küzdötte le annak ellenségeit ? Hol az a nemzet, mely előtt szentebb lett volna a haza neve, a haza nagysága? mely bensőbb odaadással, törhetetlenebb hűséggel ragaszkodott volna a hazához ? Más nemzeteket tudós férfiak bölcseleti tételekkel oktattak be, hogy a haza üdvében, a közjónak, sorsuknak zálogát lássák; belénk a természet oltotta ezt; nekünk nem kelle ily oktató szót várnunk, bölcsőnktől kezdve már minden érzésünk egy célra lángolt: hogy minden tehetségünk, minden tevékenységünk a hazáé legyen! E belénk oltott, e velünk született honszeretet vivta ki csak Isten kegyelmével, hogy hazánk évszázadokkal túlélte Európa több országát ; és midőn a háborúk vihara hazánk legszebb részeit ellenségek kezére játszotta, e honszeretet nem engedte erőre kapni biztosságuk érzetét, s kiűzetésükkel csak azt a késő korra is átszálló fényes példát hagyták, hogy a magyar meg tud halni hazájáért, de leigázást tűrni nem. E boldogító visszaemlékezés hatása alatt a múltnak ismeretéből merítsünk tanúságot a jövőre is. Mióta nemzetünk a v nyugati nemzetek családjába lépett; mióta első' apostoli királyunk a hármas halmon és a négy folyam vidékén biztos kézzel jelölte ki nemzete számára a nyugoti kultúra ösvényeit, melyen haladva egyedül biztosithatja jövőjét, hazánkat sohasem hagyták érintetlenül azon eszmék, melyek Európát forrongásba hozták. Ezen eszméket hazánk befogadta, sőt terjesztette is. Történelmünk nagy alakjainak, az Anjouk és Hunyadiak közreműködése mellett kikeltek az űj klassikus műveltségnek, a renaissancenak hazánk földjébe átültetett magvai, és oly virágzás köszöntött be, mint soha azelőtt és nagyon sokáig azon túl sem. Ezen új műveltség Olaszországból kiindulva, hazánkba is virágzásra jutott tudományban, művészetben, életben egyaránt. Még a török háborúk kezdetén a szomszéd keleti államokba ő vitte a nyomtatott betű világosságát, s ő vetette el a nyugati cultura magjait. Az ellenreformáció nagy harcaiban pedig a nemzeti szabadságot védelmezve, diadalának kivívásához tehetsége szerint hozzájárult. Magyarország tehát békében és harcban kifejtett nagy tetteivel valóban hálás elismerésre kötelezte le Európát, mely a magyarok hősiességében találta oltalmát, a magyarok küzdelmeiben nyugalmát, a magyarok veszélyeiben biztonságát. Történelmünk lapjai bizonyítják, hogy Isten, ki az emberiség nagy mozgalmait, sorsát bölcseségével intézi s az emberek szándéka nélkül is saját céljaira fordítja, a magyar nemzetet is külön hivatásra jelölte ki, avatta fel. Isten végzése volt, hogy Árpád népe, miután egész nyugatot megremegtette s az akkori idők romlottságának büntetéséül vészt, pusztulást hagyott nyomaiban, a hitnek és civilisatiónak kegyetlen üldözőjéből a keresztény Európának pajzsa, védbástyája, utóbb pedig a műveltségnek terjesztője lön. Evvel azonban a magyar nemzet magasztos hivatása még nem szűnt meg, s igy jövője is van. A magyar nemzet ugyanis, és ez méltán az ő kiváló büszkesége, a legnehezebb viszonyok között szakadatlanul fentartott és megőrzött egy elvet, még akkor is, midőn egész Európából száműzve, csak Angliában talált menedékhelyet, az alkotmányos szabadság elvét; ezért küzdött, vérzett és fogyott; de hozzá soha egy percig hűtelen nem lett. Alkotmányos életének már a vérszerződés vetette meg alapját; azóta intézményei is fejlődtek, változtak ; átalakult a nemzet is: de nem változott
