ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-04-05 / 14. szám

még most határozott indítványt nem tehet. Ezzel a gyűlés déli 12 órakor véget ért. Kérjük úgy a tanácsot, mint a pénzügyi bizottságot, javaslataikat bővebb, az ügyet teljesen megvilágosító indokolással kisérjék: ezt kívánja a közgyűlés tárgyalásainak gyorsabb menete. Az indítványok egyszerű ajánlása nagyon széles mederbe viszi a tárgyalást. Kereskedőink és iparosaink TAV panasza. O Kereskedőink és iparosaink panaszkodnak, hogy pang és rosszul megy az üzlet. Mi elhiszszük nekik, s nem akarjuk panaszaikat azon az emberi természetnek egyik jellemző vonására visszavezetni, a melyet már Horácius megénekelt és konstatálta, hogy már akkor a gazdag római birodalomban sem voltak az emberek sorsukkal megelégedve. A mi kereskedőink és iparosaink panaszait mi alaposaknak ismerjük el, mert bizonyos, hogy forgalmuk és üzletük eredménye nem áll arányban a folyton szaporodó terhekkel. Maga az egyesítés kétségkívül uj és nagyobb terheket fog reájuk róni, de a kereset aligha lesz nagyobb és az uj terhekkel arányban álló, mert az egyesítés folytán sem vagyonban, sem a lakosok számában nem növekedtünk, mert hiszen addig is csak közigazgatásilag képeztünk négy külön várost, egyebekben pedig egy város voltunk. Az üzletpangásnak legnagyobb és legelső okát mi a főváros közelségében látjuk és bármily furcsának is látszassék állitásunk, mégis kimondjuk, hogy minél közelebb hoznak minket közlekedési eszközeink az ország fővárosához és szivéhez, mi annál inkább fogjuk tapasztalni, hogy ez a nagy koloszus mindig többet nyel el belölünk. Olyan az mint a mágnes, a mely minden közelébe jutó fémet magához vonz. Társadalmi életünk kétségtelenül nagy adókkal rója meg kereskedőinket és iparosainkat. Azt tartják, hogy a városban semmi sem eshetik meg nélkülök. Jótékony, társas egyleteink jórészt az ő tagdíjaikra, adományaikra számítanak; hangversenyeink, előadásaink sikere nagyrészt az ő anyagi támogatásuktól függ. De ha azt nézzük, vájjon az a közönség, a mely igy igénybe veszi őket, vissza is szolgáltatja-e az által, hogy üzleteiket támogatja, akkor hallanunk kell panaszaikat, hogy az esztergomi közönségnek jó nagy része Budapesten végzi vásárlásait. Hát annyi bizonyos, hogy a saját pénzén mindenki ott vásárolhat, a hol akar, de az is bizonyos, hogy az esztergomiakra is ráférne egy kis lokál-patriotizmus. Mi ismerünk pl. városunkban egynéhány embert, akiknek az az elve, hogy nem vásárolnak máshol mint Esztergomban, pedig ezek legnagyobbrészt oly állásokban vannak, hogy jövedelmüknek és fizetésüknek egy krajcárját sem kapják a város polgáraitól ! Mily nagy hasznuk lehetne a mi iparosainknak és kereskedőinknek, ha az esztergomi publikum mind, vagy legalább nagyobb részében igy cselekednék. Tudunk egy előkelő urat is, kinek a házába semmiféle házalót sem szabad bebocsájtani, s kinek házában minden házalónak megmondják, hogy nem vesznek tőle semmit, hanem csakis olyantól vásárolnak, a ki Esztergomban fizet adót. Es ez helyes eljárás is, mert a ki városunk nagy terhéhez semmivel sem járul, annak jövedelmeit se szaporítsuk semmivel. Kereskedőink és iparosaink eddig azért panaszkodtak, hogy télen a rosz közlekedés miatt nem volt forgalom, de hát akkor legalább az esztergomi intelligencia vásárolt itthon, mióta pedig van vashidunk s még hozzá a doroghi vonalon rövidebb vasutunk, most már télen is Budapestre szaladnak, valahányszor valami nagyobb bevásárlásuk van. Minthogy pedig a kis vidéken kivül Esztergomnak más piaca nincs, nagyon természetes, hogy az üzletek panganak. Kereskedőink és iparosaink üzleti és szállítási képessége ellen nem panaszkodhatunk, de áraik ellen sem, mert hiszen a ki a nagy és nagyobb : városokban ismerős, az tudja, ho^y ott sem kapja olcsóbban a dolgokat. Kereskedőink ugyanazt az árut szállítják, mint a nagyvárosiak, iparosaink oly iparcikkeket készítenek, de sőt legtöbbször jobbakat, tartósabbakat mint a nagyvárosiak, s I mégis a közönség egy része onnét szerzi be igényeit, a honnét e város polgárainak s következőleg magának a városnak semmi haszna nincsen. Az esztergomi ember olyan, hogy ki sem tud mozdulni a városból anélkül, hogy visszafelé : ne érkezzék csomagokkal megrakodva és ha nézzük mit hoz, azt látjuk, hogy mindazt itthon is megkaphatta volna, ha nem olcsóbban, bizonyosan ugyanazon áron, s nem kellett volna vele cipelkedni. De ugylátszik itt még nagyon sokat adnak a vásárliára és a két krajcáros zsemlye is jobban : izlik, dacára annak, hogy roszabb, ha Párkányba veszik, mintha Esztergomban vásárolták volna. Ha tehát valakire, ugy tehát az esztergomiakra férne rá egy kissé több vásárlási lokálpatriotizmus. Különösen pedig a millenáris esztendőben, ha az esztergomiaknak legnagyobb része megfordul Budapesten, nem valami nagy mille' náris aratással kecsegtethetjük iparosainkat és kereskedőinket, ha majd az esztergomiak, mint mondani szokás »fölhasználják az alkalmat« s ott vásárolják be szükségleteiket. Mi azt tartjuk, hogy az esztergomi ember, ! a ki oly különféle igényeket támaszt kereskedőivel és iparosaival szemben, viszont szintén támogassa a kereskedőt, iparost és üzletembert, hogy anyagi helyzetének emelésével a várost magát is emelje, mert oly város, a melynek polgárai szegények, soha gazdag várossá nem lesz. Mi ennélfogva semmit sem adunk arra a nagyhangú, üres frázisokra, a melyekkel a hazai ipart támogatják ; mi az^t akarjuk, hogy az itt szerzett töke itt költessék el és ha nekünk jó a mi kereskedőink és iparosaink pénze, nekik is jó legyen a mi pénzünk, különösen midőn azt ugy sem adjuk ingyen, hanem cserébe tisztességes á

rues iparcikket kapunk. Ktiltold. —cs.— Bécs város és általában az ausztriai tartományok politikai mozgalmai mindig jobban kiélesednek és ennek következtében a különböző I irányok világosan előtérbe lépnek. A helyzet megítéléséhez elkérülhetlenül szük! séges szem előtt tartani azon lényeges különbséget, mely a »kereszteny-socialista« és »német-nemzeti« pártok között van. E két párt a legutóbbi községi választásoki nál együtt működött a zsidók és általában a liberalizmus megbuktatására »antisemita« és »antiliberalis« jelszavak alatt, kölcsönösen támogatták egymás jelöltjeit és igy győztek is. Ez azonban csak fegyverbarátság volt és egyedül a mandátum megszerzéséig terjedt. Most azonban a választások megejtése után a cél el van érve és igy a barátságnak is vége. Sőt nemcsak fölmondták a barátságot, hanem mindjárt a harcot is megüzenték egymásnak. E két párt közt ugyanis áthidalhatlan elvi ellentét van. A »keresztény-socialisták« őszinte törekvése j az államot és népet megszabadítani a tőke sor; vasztó uralmától és a durva pogány eszmék helyett keresztény alapon rendezni be az állam . összes szervezetét, mig a »német-nemzetiek« főcélja elszakadni Ausztriától és a nagy német birodalomba olvadni. Ezeknél a vallási kérdés sohasem szépeit és állithatjuk, hogy e tekintetben a liberálisokkal egyenlően éreznek. így magyarázható azon jelenség, hogy az »antisemita« jelszó alatt a legellentétesebb érzelmű emberek találhatók. Buzgó keresztények és nyíltan vallástalanok, amint a »

socialise vagy »nemzeti« párthoz tartoznak. De ilyen éles ellentétek sokáig nem maradhattak együtt. A »német-nemzetiek« mult hó 27-én Neubau Gurtelnél tartott nagygyűlése ez ügyekre teljes I világosságot árasztott. Meghívták a »kereszteny-socialis« vezér j férfiakat, kik szintén megjelentek Lueger vezeI tése alatt. Bendkivül viharos értekezlet fejlődött itt. J melynek folyamán a két párt szónokai saját elI veiket a legélesebben fejtegették. Wolff (német-nemzeti) mint a gyűlés megnyitója, mindjárt az első szavaiban hevesen támadja a keresztény-socialistákat és a zsidó újságok hangján gyanúsította; Guttmann (német-nemzeti) azt igyekezett bizonyítani, hogy az intelligentia az ő pártjukon van stb. Szóval a legnagyobb ellenszenv hangján kezdődött a gyűlés Lueger erre szót kért és hatalmas beszéddel válaszolt a támadásokra. Sajnálatát fejezte ki a korai szakadás fölött és a keresztény-socialis programmot éles körvonalokban fejtegette. Védte magát a klerikalismus vádja elől, de megjegyezte, hogy e gyanúsítást azon értelemben utasítja vissza, amelyben a zsidóliberálisok használják. 0 nem szolgája a papoknak, de katholikus vallását nem engedi. Azt a támadások ellen védi. mert a vallás a nép legnagyobb kincse. Mig a »német-nemzetiek* a zsidók és liberálisok modorában bánnak a vallással. Keresztény iskolát akar a keresztény gyermekek számára, ami nem azt jelenti, hogy a papok kezére akar játszani minden hatalmat. Leirhatlan zajongással fogadták Lueger szavait és oly óriási tombolás keletkezett, hogy a jelenlevő kormánybiztos a gyűlést feloszlatta. Ez esemény igen nagy horderejű következményekkel bir. A szakadás megtörtént az antisemiták táborában a kormány kimondhatlan örömére. De a bécsi nép szeme is felnyílt. A keresztények megtudták, hogy a »németnemzeti« párt őket egyszerűen megcsalta. Akik e párttól a keresztény mozgalom megerősödését I várták és ezen reményben szavaztak jelöltjeikre. I azok most már tisztán látnak. Most mái világos, miért voltak vallásos és j vallástalan antisemiták. A kormány nagy reményeket fűz e szakadásI hoz. A bécsi polgármester választását e miatt elhalasztotta azon számítással, hogy sikerül a két I párt közti viszályt még jobban kiélesiteni és igy talán győzni fog a veszedelmesnek látszott áramlaton. Azonban a »keresztény-szocialisták« azért I mégis határozott többségben vannak. Sőt e legj ujabb ellensége is csak növelni fogja a pártot, j mert határozott irányba tereli, ami az erejét hatványozza. A tanulság ebből az, hogy az elvek terén nincs megalkuvás, hanem a mai világban a főkellék : élesen szint vallani. Mert a liberalizmus az ő jellemtelen képmutatásával semmi eszköztől sem riad vissza, hogy a kereszténységet legyőzze. • A legnagyobb készséggel lesz »jó katholikus«, »ultramontan« ha ez céljára segíti. A kereszténység csak saját erejére támaszkodhatik és »fegyverbarátságot« senkivel sem köthet. Az esztergomi iparbank közgyűlése. Mult hó 28-án tartotta az esztergomi iparbank 22-ik rendes közgyűlését a részvényesek élénk látogatottsága, mellett, mi egyúttal legnyilvánvalóbb ; bizonysága volt e pénzintézet iránt érzett bizalomnak. Dacára azon kedvezőtlen körülményeknek, melyek a mult év pénzpiacát befolyásolták, u. m. a nagy konkurrencia, a kamatláb leszállítása, de különösen a decemberi börze-derut, az esztergomi iparbank intéző köreinek előrelátó köridtekin'tése folytán, igen kedvező eredménynyel zárta le az 1895-ki üzletfolyamot. A pontos és nagy szorgalommal összeállított igazgatósági jelentés szerint a kötvény számla az év végén 316 tételben 1.187,278 frt 60 kr. volt, s az 1894-ki 1.085,215 frt 08 kr. összeghez képest, az emelkedés 1895-re 102.063 frt 5 kr. Váltószámla az év végén maradt 2414 tételben 845.016 frt 73 kr., emelkedés az 1894-ki 418.668 frt 35 kr. összeghez képest 66.348 frt 38 kr. Zálogszámla szerint az év végén 902 tételben maradt 71.723 frt. Az 1894-ki 53.014 frt 57 kr. mellett az emelkedés 18.708 frt ! 50 kr. Mind a három számla emelkedése 1895-re I kitesz: 187.120 frt és 40 krt. Betétszámla szerint 2276 betétben 1895-ben volt 1.821,253 frt 03 kr., I mi az 1894-ki 1.745,460 frt 58 kr. összeghez