ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-05 / 1. szám

éves lét kegyelmeit, örömeit s bánatát szemlélte, látja a jelent is s hálaimáján átreszket a hazafi aggodalma s bánatos érzelme: »Saját szemeitekkel látjátok az állapotok roszra fordultát; látjátok, hogy ebben a szép hazában mennyire dúl az ellenségeskedés, visszavonás, pártütés.« De e fájdalmas érzelmeken a biboros főpap ünnepi szózata meg nem pihenhet; a. hitnek ezredévi hymnusza ily diszharmonikus akkorddal be nem záródhatik, azért a remény imájává magasztosul szózata. »Reméljetek! ... az Űr megsegít! s foglaljuk a bajokban is vágyaink, óhajaink s reményeink koszorújába a hazaszeretet.« Ez a magyar egyház biboros főpapjának szózata. A legünnepélyesebb s legigazabb mozzanat a milléniumi izgalmakban és ünneplésekben Nincs magyar ember, aki mély megilletődés nélkül olvashatná. A bíboros főpap érzelmeiben s a kifejtett történeti igazságok fényében érvényesül egyszersmind az az irány, melyet a magyar népnek követnie kell, hogy a második évezred partjairól eloszlassa azt a sűrű homályt, a viszálkodásnak, a gyűlölködésnek azt az ijesztő rémét, mely a honfiúi sziveket még a milléniumi ünnepélyek közt is nyugtalanítja. A Biboros Hercegprímás pásztorlevele tehát a multat illetőleg a kegyelet okmánya; a jövőt illetőleg egy sz. zászló, melyről e ragyogó szavakat olvassuk le: »Ilit! MáriaÜrnönk! kitűnő férfiak!« Egyik a másikát adja. Csak ily auspiciumokkal lehet bízvást egy iíj_fi?cecléyet_J<ezfkni

i . £.z_ a_,Qép, mely szereti vallását s hazáját, az hódítja meg majd a jövőt; az a nép, mely Eszterházy Pál nádor imájával ajkain az ősök hitét és erényét kéri; az a nép, mely »tanulékony, engedelmes s a hit cselekedeteivel s gyümölcseivel bővelkedő szivet« keres, új küzdelmek s ha kell az új ezredévre kiható győzelem dicsőséges osztá.lvrészese lesz. Elvek. (—h.—) Szabadelvüség ! Mily szép hangzású szó, pedig mily dőre ! Mikor elvekről van szó, nem azt nézzük, kérdezzük, kutatjuk, szabadok-e, hanem igazak-e. Szabadelvüségről beszélni tebát annyi, mint piros, fehér, fekete szagokról s izekről beszélni. Elvek alatt a tudomány tételeket állításokat ismer, melyek ha bizonyításra nem szorulnak s belőlök az egyes tudományszakok többi tételei leI vezethetők, alapelveknek neveztetnek. Nemcsak a I tudománynak, hanem az egyéni, társadalmi és politikai életnek is megvannak a maga elvei, s ezek a jog és erkölcs örök és változatlan igazságai. Valamint a physikai életben világosságra van szükségünk, hogy helyes irányban mozoghassunk, ugy az erkölcsi életben is csak sötétben botorkálunk, ha az igaz elvek fényét nélkülözzük. Azért mondja XIII. Leo pápa, hogy »a polgárosodásnak nincs biztos alapja, ha nem nyugszik az igazság örök elvein s a jog és erkölcs változatlan törvényein«. Ezen igazságok fényében, ezen változatlan s örök törvények korlátai között járó nemzetek műveltek, szabadok és boldogok ; de amely nemzetek az Isten által emelt korlátokat ledöntik, az igaz elvek sorompóiból kilépnek, azok hasonlóan a medréből kilépett, védőgátakat szakgató s zúgva rohanó folyóhoz, a romlottság és erőszak piszkos árjával pusztítnak el mindent, az anyagi közjólétet ép úgy, mint az emberiség legfőbb javait. A kereszténység az igaz elvek fényével árasztá el a földet, s elüzé a nyomor, a szolgaság és önkény sötét éjjelét. Krisztus Jézus a mennyből leszállt Igazság volt a világ világossága, s az ő egyháza az igazság oszlopa és erőssége, s benne szt. Péter apostoli Széke lett, a földön őre s védője az erkölcs és a jog változatlan elveinek. A modern állambölcselet az igazelvüséggel szemben fölállította a szabadelvüséget, a szabadelvüség az igazságtól függetlennek, szabadnak nyilvánitá magát, meg(agtf#ki

: az igazság iránti hűséget s ezzel ledönté a szabadság, jog és erkölcs egyedüli védőbástyáját. A szabadelvüség összes elvei erre az egyre vezethetők vissza: az igazság föltétlen suverenitását maga felett el nem ismerni, neki meg nem hódolni, iránta semmi kötelezettséggel nem birni, azt eleinte ignorálni, később üldözni. Ezen alapelvhez a szabadelvüség mindig hű, mert ez a lényege, egyebekben változtatja elveit, mint a fehérneműt szokás, s folyton a bizonytalan nézetek s subjectiv vélemények hullámain hányattatik. A szabadelvüség tehát a jog és erkölcs változatlan elveitől való függetlenség rendszere; ez pedig az önkény, a zsarnokság rendszere. Veritas liberabit vos: az igazság szabadit meg titeket, mondja az írás. Keveset mondott tehát Ugrón képviselő egyházpolitikai nagy beszédjében, midőn cikkázó villámként e szavakat monda: »más a szabadság, más a szabadelvüség.« Mert a teljes igazság az, hogy az európaszerte uralkodó szabadelvüség és a szabadság egymást kizárják, mint a tűz és viz, mint az igazság és a hamisság, mint a jog és a jogtiprás. Azért mondott igazat Horánszky képviselő, midőn csak nem régen a szabadelvüség mérgével megrontott, beteggé tett Magyarország számára megállapította a prognosist e szavakban: »vagy szolgaság vagy forradalom!« A szolgaság már meg van ! Meg van elméletileg teljesen, mert az igazság felett is uralkodó mindenható állam tanát hirdetik, s az állam-bálvány előtt bukfenceket hánynak még ellenzéki sőt még szabadságszerető férfiak is; de megvan a gyakorlatban is folyton fokozódva. Foly az államosítás, jogelkobzás, s már jelentkeznek a barbarizmusnak is egyes symptomái : az erőszak brutalitásai, a polgári szabadság elnyomása, a corruptio pöífeszkedése, a nyomor terjedése. Megvan a forradalom is, de csak felülről, a hatalom forradalma a népek szabadsága s jogai ellen. Ha a szabadelvüség rendszere tovább fog gazdálkodni, s garázdálkodni; meg lesz a forradalom alulról is ; a kifosztott élv vágyó vallástalan proletárok forradalma. A liberalizmus gazdasági anarchiája bőven termi a proletárokat. Ezek azután államosítani fognak mindent, még a busás állami fizetést s egyéb hasznot húzó önzetlen hazafiak Wertheimkasszáit is. Azért félre az ámítással! Félre a párturalmi önkény szépítő szerével: a szabadelvüséggel! Félre a tömeges nyomor terjesztőjével, a szabadság és jog tipró rendszerrel, félre a szabadelvüséggel! Félre a szabadelvüség hazug zászlójával! Ki kell göngyölíteni egy más zászlót: szentet és szeplőtelent! A szabadelvüség zászlajával szemben fel kell emelni az igazelvüség zászlaját! E zászló köré tömörüljön mindenki, akinek az igazság, szabadság, jogerkölcs és becsület drágább a szolgák s bérencek kenyerénél! E zászló köré tömörüljünk mindnyájan, kik még hiszünk az igazságban, melyet az Isten egyháza hirdet, mert csak az igazelvüség táborában, csak az igazelvüség zászlaja alatt kitartóan, hiven s rettenthetlenül küzdve menthetjük meg hazánkat s nemzetünket: a brutalitásoktól és atrocitásoktól, az önkénytől és szolgaságtól, a korrupciótól és jellemtelenségtől, a nyomortól és végpusztulástól. perceit gyakran megkeserítette. Őznek nézte a szamarat s lelőtte; — s azóta alig van nyugodalma, mert minden mosolygás/ól azt hiszi, hogy az a fatális lövés miatt támadt a beszélő ajkán. Különösen tenger fenekére kivánt minden szamarat azóta, mióta akadt egy pajkos verselő, ki a meglőtt szamár históriáját hosszú rigmusokban megörökítve, neki is megküldötte. Felesége kedves jó asszonyka volt, két apró hibával. Először is nagyon rövidlátó volt, azután meg helyes kis orrocskája alatt egy csinos bajuszka hencegett. Mit sem adott volna érte, ha azt onnét gyökerestül elpusztíthatja. De bárhogyan röstellette, az annál boszszantóbban erősödött, s igy nem maradt más hátra, mint hébe-korba fegyveres kézzel ártani a rossz helyre tévedett bajuszkának. Frigyüket az ég egy csinos szőke hajú, kék szemű leánynyal áldotta meg, ki elbeszélésünk idején 18-ik tavaszát élte már. Ez egy távoli rokonukat ajándékozta meg szivének hő szerelmével, de a szülők e frigyről egy idő óta a fiatalok nem kis szomorúságára semmit sem akartak tudni, bár a férfi jelleme ellen semmi kifogást sem találhattak. Mióta a fürdőn egy báró udvarolgatott a leánynak, s mondott szépeket a mamának, azóta leáldozott a két fiatal szerelmes szerencse csillaga. S mikor a báró a papa előtt komolyan föllépett, ez a bárót jelentős mosolylyal a karácsonyi ünnepekre hívta meg, s egyúttal félre nem érthetöleg sejtette vele, hogy leánya jövőjét ily kezekben szívesen látná letéve. A szent nap elérkezett, ünnepélyes hangja a harangoknak hirdeté a hivő népnek, hogy a Megváltó születésének emléknapja visszatért; s a harangok zúgó összhangja élénk viszhangra talált ifjú és öreg örvendező szivében. Mély csend honol X. város fejének otthonában. Csomó akták közé sáncolva dolgozó szobájában ül a házigazda; míg a neje a konyhában sürög-forog, majd a vendégszobában talál igazítani, rendezni valót. Minden pillanatban azt véli, hogy a várt vendégek, egy kis unoka, főkép pedig a báró ur megérkeznek. Szomorúan, sőt ne tagadjuk, könnyező szemekkel ül szobájában a házi kisasszony, mellette föl s alá sétál távoli rokonuk és szivének választottja. »Mindennek vége Sándor,« igy szól a leány. Két óra múlva jegyese leszek a bárónak. — Ne sirj, oh ne könnyezz kérlek, — felel Sándor — mielőtt a báró megjön, atyádhoz megyek, s nem hiszem, hogy esdő szavaim előtt bezárja szivét. Hisz állásom s jellemem előtt meg kell hajolnia ! — Csak azt ne tedd •— felel a leány. Papát ma a szerencsétlen vadászat miatt megint haragították, s olyan kedvében van, hogy szeretné kiölni az egész világot. Ha most hozzá mégy, csak rontani fogsz ügyünkön, a helyett hogy segítenél. •— Jól van, hát akkor megyek a mamához. Hisz ő oly jó és kedves asszony, s nem hiszem, hogy nem örülne egyetlen leányának boldogságán. Csak ne csüggedj hát el oly hamar az akadályoknál. Az Isten szerelmére kérlek Sándor, ne menj a mamához. Még soha sem volt oly rossz kedvű mint ma. Már az ebédnél összezördült a papával, s ekkor a papának szemére hányta azt a szerencsétlen vadászatot. Gondolhatod, hogy neki sem kellett több, azt felelte nagy hirtelen, hogy azért nézte ama végzetes napon őznek a szamarat, mert a mama bajusza ugy beárnyékolta az erdőt, hogy a papa ezért nem látta jól, hogy mire sütötte el fegyverét. Hogy a mama erre halálosan volt találva, gondolhatod! Az ajtó hirtelen feltárul, egy élénk fiu röppen be rajta, hangos jő estét kívánva. Hát te kis bohó mikor jöttél meg, — kérdi őt a kisasszony. — Csak néhány percze, hogy itt vagyok nénikém. Együtt jöttem a báró úrral. Jaj mennyi kosarat, podgyászt hozott az magával, s mint monda, azok mind csupa karácsonyi ajándékokkal vannak tele. Néninek is hozott bizonyosan; de most tovább megyek, talán megtudhatom, mit is hozott nekem, — ezt mondva a kis csacska, elszaladt.