Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
14 Portik Zoltán, dr. Vajda József uraknak és kétszeres köszönet készségükért a Ferencrendi Atyáknak. A nemzeti öntudat nevelése. A magyarság ' hivatástudatának felszínre hozása és ápolása volt a célunk. Abban a tudatban, hogy minden magyar felelős az Isten előtt a rábízott jellegzetesen magyar értékekért, de különösen a magyar nevelő felelőssége fokozott a kezei között élő minden magyar leány — az egész nemzet számára sorsdöntő —, jövőjéért, munkánk minden mozzanata lelkiismeretünkön fordult. A jól értelmezett nemzeti önbizalom alapját akartuk megteremteni a sajátos magyar erények fejlesztésével és a nagy magyar nők életének beható ismertetésével. — Üj magyar szentünk: magyar- országi szent Margit szenttéavatását megünnepeltük háromnapos ájtatosság- gal. A magyarság életéért önmagát áldozó Szent leánykáink nemzeti öntudatát is szilárdította, de elsősorban például szolgált nekik a harcban álló nemzet életét mentő, önfeláldozó engesztelésre is. A háromnapos ájtatosság szent beszédeit: Tarda Jenő és Bartl Lőrinc hittanárok és Bl&skovich Piacid igazgató tartották. A „magyar és keresztény egyet jelent” — nem a szólam ürességét jelentette, hanem komoly kötelességvállalást, lelkiismeretes kötelességteljesítést, felelősségtudatot egymásért és tevékeny felebaráti szeretetet fogott egybe. Századunkkal a tavalyi kapcsolat ma is fennmaradt. A honi ereklyék százai, szeretetcsomagok, levelek vitték az otthon szeretetét az év folyamán is az arcvonal hőseinek. Imánk és aggódó szeretetünk segitőkészségünkkel együtt az év minden napján kísérte harcoló hőseinket. Szociális nevelés. Ha valamikor, úgy ma mindenkinek meg kell értenie az Ür Jézus tanítását az irgalmasság gyakorlásáról. Ma igen sok az éhező, fázó, nincstelenséggel küzdő ember. Ezeket felkarolni, támogatni Krisztus parancsa, amelyért égi jutalmat is ígért. Mi is hozzá akartuk szoktatni növendékeinket, hogy ne csak észrevegyék, de tehetségükhöz mérten segítsék is a szűkölködőket. Intézeteinkben ez mindig elsőrendű feladatunk volt. Most megkétszereztük buzgóságunkat. Bár növendékeink sem tartoztak a kimondottan gazdagokhoz, mégis sokat tettek a nyomor enyhítésére. Gyűjtöttek a siketnémák és vakok számára, karácsonykor a szívgárdisták élelmet, tüzelőt és ruhát a szegény családok számára. A könnyesszemű hálálkodás mélyen leánykáink leikébe hatolt. Sok kis áldozat, ima, szentmise, szentáldozás jelentette a lelki alamizsnát, amellyel Isten irgalmasságát esdették ki. Ünnepélyek. Díszterem hiányában és a rövid tanév miatt igen kevés ünnepséget tartottunk. Az önképzőkör két csoportja emlékezett meg a nevezetesebb esményekről. Dec. 6. Főméltóságú Kormányzó Urunk névnapján szentmisén voltunk és szünetet tartottunk. Dec. 18. Karácsonyi díszgyűlést rendeztünk. Ennek bevételét — az önkéntes adományokból — századunknak küldtük a harctérre. Márc. 15. Díszgyűlésben emlékeztünk a nagy eseményre. Márc. 20. Vetített képekben ismertettük Kossuth Lajos életét és érdemeit. Évzáró ünnepséget a min. rendelet értelmében nem tartottunk. Ifjúsági egyesületek. — Szívgárdánk célja: leányaink lelkében elmélyíteni Jézus Szent Szívének tiszteletét, hogy egykor mint magyar családanyák az ősi magyar katolikus családi szellem visszaállítására képesek legyenek. A felszaporodott munka miatt, a rövid idő alatt közös gyűlés nem volt. Szép számmal végezték az első pénteki szentáldozást még vidékről bejáró növendékek is,
