Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932

12 főtisztelendő P. Csontos Márton atya tartott. Szentmiséket mondat­tunk tanárnőink és taníványaink elhunyt hozzátartozóiért, meghalt tanítványunkért és jótevőinkért. Május havának minden péntekén növendékeinkkel a Bakács­kápolnába mentünk fel szentmisét hallgatni. Itt kértük szívünk forró imáiban Nagyasszonyunkat, hogy oltalmazza meg édes hazán­kat, a harcba induló s a harctéren küzdő drága véreinket minden veszedelemtől és eszközölje ki szent Fiától a békét. Hogy tanulóinkat belekapcsoljuk az egyházközségi életbe és a Mária tiszteletet mélyítsük, május hó minden szombat estéjén ők énekeltek a litánián. Növendékeink nagyrésze gyakori áldozó. Köszönjük ezt azok­nak a főtisztelendő Uraknak, akik készséggel állottak rendelkezé­sünkre a kötelező szent gyónásokon kívül s megértették növendéke­inkkel: „csak az egv szükséges“-t. Külön hálánkat fejezzük ki: Pollák Miklós, Gombos Géza, Portik Zoltán, Körmendi István, P. Horváth Berard, Brinzik József; dr. Bucsi József, dr. Tóth János, Fundéliusz Vilmos, dr. Zachár András ,dr. Szepesdy Sándor főtisztelendő uraknak. A vallás szent tanainak elmélyítése és gyakorlati megvalósí­tása céljából katekizmus-versenyt tartottunk, amelyen 150 tanuló vett részt. Az elnöki tisztséget Tarda Jenő, lie. és tanítónőképzői hittanár töltötte be. Első díjat 7, másodikat 7, harmadikat 4 és ne­gyedik díjat 9 tanuló nyert. f) Hazafias nevelésünk gyújtópontjában a szentistváni gpn- dolat állt. Minden alkalmat megragadtunk ennek az eszmének ki­domborítására, öntudatossá tételére. Ez volt hazafias cselekedeteink rugója. A nemzeti lobogó állandóan iskolánk halijában lengett. A hősök emlékét, a hadirokkantak tiszteletét állandóan ápoltuk. Városunkban tartózkodó sebesült katonáinkat többször meg­látogattuk, cigarettával, édességgel, énekkel, szavalattal kedvesked­tünk nekik. Városunk harcba induló vitéz katonáitól virággal, ciga­rettával, szentelt éremmel, főleg pedig honleányi szívünk aggódó, imádságos szeretetével búcsúztunk a győzedelmes viszontlátás remé­nyében. Kedvesen írta le ezt a jelenetet dolgozatában Perneczky Piroska Ill/a. oszt. tanulói: A tavaszi napsugár keltegette a téli álomba merült természe­tet. A napsugár forró csókot hintett a hősök emlékművére. Ott állt a Hősök szobra előtt az utász-század roham-csónak osztaga. Büsz­kén, feszesen, kemény arccal, de csillogó szemmel állt, hogy meg­esküdjék az élő Istenre, hogy ők is olyan nagy kitartással fogják védeni a hazát, mint a világháború hősei. És messze cseng az eskü ajkukról: „Esküszünk az élő Istenre, hogyha kell, életünkkel, vé­rünkkel is megvédjük a hazát. Isten engem úgy segéljen.“ A szellő apró nemzeti zászlócskákat lobogtatott a polgaristák kezében és a levegő hullámain keresztül eljutottak szívükhöz az eskü szavai. Igen nagy szavak ezek, sokat jelentenek, melyekkel búcsút vesznek szeretetteiktől; szavak, melyek elkísérik őket ezer veszélyben; szavak, melyek könnyeket csalnak az itthonmaradottak szemébe. Beszédek is hangzottak el, ezek a meghatottság vonásait

Next

/
Thumbnails
Contents