Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932

12

főtisztelendő P. Csontos Márton atya tartott. Szentmiséket mondattunk tanárnőink és taníványaink elhunyt hozzátartozóiért, meghalt tanítványunkért és jótevőinkért.

Május havának minden péntekén növendékeinkkel a Bakácskápolnába mentünk fel szentmisét hallgatni. Itt kértük szívünk forró imáiban Nagyasszonyunkat, hogy oltalmazza meg édes hazánkat, a harcba induló s a harctéren küzdő drága véreinket minden veszedelemtől és eszközölje ki szent Fiától a békét.

Hogy tanulóinkat belekapcsoljuk az egyházközségi életbe és a Mária tiszteletet mélyítsük, május hó minden szombat estéjén ők énekeltek a litánián.

Növendékeink nagyrésze gyakori áldozó. Köszönjük ezt azoknak a főtisztelendő Uraknak, akik készséggel állottak rendelkezésünkre a kötelező szent gyónásokon kívül s megértették növendékeinkkel: „csak az egv szükséges“-t.

Külön hálánkat fejezzük ki: Pollák Miklós, Gombos Géza, Portik Zoltán, Körmendi István, P. Horváth Berard, Brinzik József; dr. Bucsi József, dr. Tóth János, Fundéliusz Vilmos, dr. Zachár András ,dr. Szepesdy Sándor főtisztelendő uraknak.

A vallás szent tanainak elmélyítése és gyakorlati megvalósítása céljából katekizmus-versenyt tartottunk, amelyen 150 tanuló vett részt. Az elnöki tisztséget Tarda Jenő, lie. és tanítónőképzői hittanár töltötte be. Első díjat 7, másodikat 7, harmadikat 4 és negyedik díjat 9 tanuló nyert.

f) Hazafias nevelésünk gyújtópontjában a szentistváni gpn- dolat állt. Minden alkalmat megragadtunk ennek az eszmének kidomborítására, öntudatossá tételére. Ez volt hazafias cselekedeteink rugója. A nemzeti lobogó állandóan iskolánk halijában lengett. A hősök emlékét, a hadirokkantak tiszteletét állandóan ápoltuk.

Városunkban tartózkodó sebesült katonáinkat többször meglátogattuk, cigarettával, édességgel, énekkel, szavalattal kedveskedtünk nekik. Városunk harcba induló vitéz katonáitól virággal, cigarettával, szentelt éremmel, főleg pedig honleányi szívünk aggódó, imádságos szeretetével búcsúztunk a győzedelmes viszontlátás reményében. Kedvesen írta le ezt a jelenetet dolgozatában Perneczky Piroska Ill/a. oszt. tanulói:

A tavaszi napsugár keltegette a téli álomba merült természetet. A napsugár forró csókot hintett a hősök emlékművére. Ott állt a Hősök szobra előtt az utász-század roham-csónak osztaga. Büszkén, feszesen, kemény arccal, de csillogó szemmel állt, hogy megesküdjék az élő Istenre, hogy ők is olyan nagy kitartással fogják védeni a hazát, mint a világháború hősei. És messze cseng az eskü ajkukról: „Esküszünk az élő Istenre, hogyha kell, életünkkel, vérünkkel is megvédjük a hazát. Isten engem úgy segéljen.“

A szellő apró nemzeti zászlócskákat lobogtatott a polgaristák kezében és a levegő hullámain keresztül eljutottak szívükhöz az eskü szavai. Igen nagy szavak ezek, sokat jelentenek, melyekkel búcsút vesznek szeretetteiktől; szavak, melyek elkísérik őket ezer veszélyben; szavak, melyek könnyeket csalnak az itthonmaradottak szemébe. Beszédek is hangzottak el, ezek a meghatottság vonásait