Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932
Krisztus Király ünnepére. Gondolatok Pollák Miklós vízivárosi plébánosnak az október 28-án elhangzott ünnepi beszédéből. Poncius Pilátus, a római császár helytartója, ezeket a szavakat intézte az előtte megkötözve álló Krisztushoz: „Vájjon, király vagy-e Te?“ Krisztus azt felelte: „Te mondád, hogy én király vagyok!“ És valóban, Krisztus király volt. Hiszen már a születése előtt századokkal királynak jövendölték meg üt a próféták. Zakariás ezt írja Róla: „Nézd, Sión leánya, a te királyod jön hozzád, az Igazságos, és Ó a te Istened.“ A mi Isten-királyunknak ez az imádása itt a földön azzal a perccel kezdődik, amelyben „az Ige testté lön, és miköztünk lakozék“. Izaiás próféta ezt a nagyszerű eseményt előre látta, s így írta le: „Egy gyermek születik közöttünk, egy fiú adatik nekünk, kinek vállain nyugszik a hatalom. Es hívják az ü nevét csodálatosnak, erős, hatalmas Istennek, az örökkévalóság atyjának és a békesség fejedelmének.“ Születése után Napkeletről bölcsek jönnek, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Apostolai, tanítványai és egyéb hallgatói is mind királynak nevezik üt, éspedig joggal, hiszen számtalanszor hallották ajkairól e szavakat: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.“ S valóban Jézus Krisztus mint az Istennek lia, a földnek is, a mennynek is, és az egész örökkévalóságnak is királya. Viszont ezzel szemben a föld egyetlen császára, vagy királya sem mondhatja magát az ég, vagy az örökkévalóság királyának és urának. Mert bár volt sok hatalmas király és császár, de ezek legfeljebb csak a földnek egy kisebb, vagy nagyobb területét tarthatták uralmuk alatt, és semmiképen sem az egészet. Nagy 1*
