Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1932

Í8

ásványtárát. A Vásárcsarnok terjedelme, mozgalma, higiénikus berendezése jó benyomást tett növendékeinkre. Corvin Áruház sok látni valót nyújtott számukra. A gyárakban és intézetekben mindenütt a legnagyobb udvariassággal és előzékenységgel fogadtak bennünket, amiért ezúton is hálás köszönetét fejezi ki az intézet.

Tavaszra az ifjú lélekhez illő hangulatosabb kirándulások jutottak, de ezeknek is hátterében főhelyet foglalt el a tanultak mélyítése, kibővítése, a homályos fogalmak tisztázása. így a vas feldolgozásának szemlélése, a különféle építkezési stílusok megfigyelése, az üveggyártás. A földrajzi fogalmak (hegy, völgy, síkság, folyó, torkolat, jobb bal part, sziget stb.) mélyítése. Lombfakadás, tavasz hírnökei, (boglárka, gólyahir) virággyűjtés a természetrajz rögzítéséhez.

Kora reggel megmozdult a kis családi fészek. Gondos édesanyai kéz rakosgatta a táskába az elemózsiát. Hogyne, hisz ma nem övék a Margitkák, Ilonkák, Sárikák sora. Szentkereszt csalogatta kegyelmi leheletével, üde lombsátorával, százszorszéppel tarkázott pázsitjával őket.

Utunk változatos volt. Tokodig vonat röpítette a vidám lánycsoportot, onnan aztán jól megrakott társzekerek gördítették tovább a társaságot. Zötyögött a kocsi, fokozódott a jókedv, ugyannyira, hogy még a jó öreg nap is kikandikált a felhőfoszlányok mögül, aztán mosolygott, s szórta sugarát az aranyifjuságra. Megérkeztünk. Üdvözöltük a kis templomban az erdők-mezők Királyát. Szent áhítattal szemléltük az Alkotó sebekkel borított testét. Szívből fakadt az ének: „A keresztfához megyek ...“

Kivonultunk a völgy ölébe. Rigófütty, madártrilla s gyermekkacagástól visszhangzott az erdő. Csodálatos melódia. Erre biztosan örömmel tekintett le a Teremtő. A jókedvben nem felejtettük el égi Anyánkat sem. Négy órakor főt. Koller igazgató űr, akinek ezúton mondunk szívből jövő hálás köszönetét, — májusi ájtatosságot tartott. Utána elváltunk a kedves helytől. Gyakran visszapillantottunk a kakuk- füves, búzatáblákkal szegélyezett mogyorósi útról az erdő szélén meghúzódó kis kápolnára, amely az Egyháznak több évszázados ugartöréséről, véres török harcokról beszél.

Május három napján teljesen megváltozott az állomás képe. A füstös, kormos gépek zakatolását elfojtotta a vidám, gondtalan gyermekkacagás. Egy sem volt álmos, fáradt, valamennyi vígan cipelte a jól megrakott táskát. Repesett a szívük, hogy hamarosan meglátják hazánk büszkeségét: a tündéri szép fővárost.

Az I. és II. a) b) osztály az állatkertet nézte meg. Mélyítette a természetrajzi ismereteit. Majd a földrajzban tanult dolgokat szemlélték. Országház, Vár, Koronázó-templom, Halászbástya, összekötő hidak gyönyörködtették az ifjúságot.

A III. b) és IV. a) osztály az Országházat nézte meg tüzetesen. A világraszóló márvány lépcsőházat, a magyar alkotó remekét elragadtatással szemlélték. Valami titkos fájdalom vonult szivükbe, mikor megtudták, hogy a márványkő minden darabkája a magyar föld terméke, amit most sajnos idegenek bitorolnak. Bejutottunk a Kúriába is. Figyelemmel hallgattuk vezetőnk igazságszolgáltatásról szóló magyarázatát. Innen a Sziklakápolnába vezetett utunk, amelynek Istenkéz alakította falai közé leszállt az ég Királya. Szentmisét hallgattunk, mind-