Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1929
4 kodó kételyei ... és bizonyára az Istennel való áhítatos beszélgetések szent óráin nőtt naggyá az a rendíthetetlen bizalma, amellyel sűrű terveinek megvalósításában — szinte gyermekded lélekkel — mindig Istenre bízta magát és ügyeit. Ez a bizalom annál csodálandóbb, mert Benkő M. Szeréna a virágokat és világokat alkotó és formáló örök tevékenységű Isten lényegéből főleg az aktivitást érezte ki; Márta módjára sok dologban szorgoskodott és munkás ujjaival sokszor kopogtatott meghallgatásért. Ma meg lehet állapítani, hogy Benkő M. Szeréna bizalma Isten tetszése szerint való volt, mert szervező és teremtő akaratának tényei, örökké munkás lelkének alkotásai: a csonka hazai rendi tartomány megvalósítása, a rendnek az ő vikáriátusa alatt szellemben, erőben, intézményekben való felvirágoztatása, a noviciátának és épületeinek létesítése, a tanítónő- képző megszervezése, új impozáns iskolaépületek emelése, az inter- nátus kifejlesztése.. ., az intézetek és intézmények szinte végeláthatatlan sorai élnek, állanak, beszédes bizonyságául Isten áldásának... Amidőn aranyjubileuma napján 50 év buzgó sáfárkodásának számadásával alázattal és hálával borult le Isten imádandó Fölsége eié, eivihette Eléje lelkének érett, kiteljesedett alkotásait az О örömére és dicsőségére. De eivihette s bizonyára elvitte Eléje kiteljesedett életének legátél- tebb értékeit is: szenvedéseit, küzdelmeit, áldozatait, az álmatlan éjszakákat és ... és könnyeit, amelyek az alkotások lázában emésztették ; mindmegannyi drágakövet, amelyekből az Ur a koronát készíti azok fejére, akiket megdicsőit. És eivihette Neki ajándékul a pedagógus azokat a lelkeket, a sokakat, az ezreket, akiket akkor vezetett tiozzá, amikor a betűvetésben az Ő nevét rajzoltatta velük, amikor a tanításban Róla szólt, amikor példájával mintázta elő nekik az Isten akarata szerinti életet, amikor adta nekik önmagát: a tudását, a hitét, a szívét, a szeretetét, hogy egyedül Őt tudják, Őt higgyék és Őt szeressék. A jubileummal Benkő M. Szeréna teremtő életének egy nagy ciklusa lezáródik. Megérdemelte, hogy erre az egy napra, az imának és a hálának szentelt vasárnapra lázasan kutató két szemét lehunyhassa mély Istenbe-nézésre, hogy tervektől izzó agyát megpihentethesse, hogy nyugalomra kulcsolhassa össze mindig mozgó, író, rajzoló munkás két kezét . . . Egy napra! Nem ér rá többre, mert neki alkotnia kell! . . . Hátra van még a leánygimnázium megteremtése! . . . Isten szent kegyelme és a jubiláns évforduló szép emléke sugározza be életét örömmel, boldogsággal és erővel, hogy még sokat alkothasson Isten dicsőségére, rendje, egyháza és hazája javára! Nádler István
