Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1913
10 latán kiderült a kevéssel előbb felhőkkel terhes ég s a kicsiny templom felé sietők útját mosolyogva világította meg a szeretetben mindent megértő szomorkás öreg szeptemberi nap. A templom előtt fehérbe öltözött leánykák sorfala fogadta az érkezőket, kiknek szeme szeretettel cirógatta végig a hamvas képű, viruló apróságokat. Nyolc órára már zsúfolásig megtelt a kedves kis templom minden rendű és rangú közönséggel s a harangok újból megkondultak századokat kikezdő pillanatok ünnepélyes hangján hirdetve, hogy a főpap áldást kér az uj iskolára, melynek létrejöttéhen annyi, a mennyországban számon tartott érdemet szerzett. A fényes segédlettel tartott rövid szertartás végeztével a celebráló püspök a jelenlevőkkel együtt az új iskola felszentelésére indult. Mikor a menet a templomajtóba érkezett, egyszerre felhangzott az utcán sorfalat álló leánykák éneke s vé^ig kisérte a külső falak megáldásának szertartását. Ezután a lobogódiszbe öltözött és virágokkal ékes főkapun keresztül az iskolaépületbe nyomult a menet s hullámzó árként omlotté el a folyosókat, míg a püspök és kísérete nagyszámú követővel a kápolnává alakított emeleti kettős terembe vonult, hol megkezdődött a belső termek megszentelése. A virágerdővel borított ideiglenes oltár előtt a felszentelő püspök rövid imával az Egek Urához fordul, hogy újból, — most már az űj iskola falai között, — hálát adjon a sok-sok kegyelemért, amely a fölépülést lehetővé tette; azután szenteltvízzel meghintve és megáldva a termet, körútra indul, hogy minden egyes tanteremre külön esde- kelje le Isten áldását. A hosszúra nyúlt, de angyali türelemmel és a nézőt könnyre fakasztó áhítattal végzett szertartás után a fáradtságot nem ismerő ősz püspök visszatér a nagyterembe, hogy rövid imával önkezűleg tűzze fel a falra a Megfeszített keresztjét, melynek lábai alatt a tanítások folyni fognak. Az ünnepélyes aktus után az egybegyűltek újból a zárdatemplomba mentek, ahol a püspök befejezésül hálaadó szentmisét mutatott be az Urnák, melynek végén bensőséggel teljes szavakban fordult az ünneplőkhöz az esemény jelentőségét hangoztatván s meleg hangon emlékezvén meg a nővérek odaadó, áldozatos munkájáról s azoknak fáradsággal szerzett érdemeiről, kik örökös hálára kötelezték magukkal szemben Esztergom szülőit.
