Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1912
8 Később tudtuk meg bátyjától, hogy nem akart hazamenni a húsvéti ünnepekre és ezért játszotta a színházat. Az öreg orvos urat kérdeztük: Hogyan lehet ennyire színlelni a betegséget és a fájdalom könnyeit‘? Ezeket felelte rá: „A múlt héten volt nálam a kórházban egy úri nő, aki elhagyta otthonát, mert nem akart dolgozni: midőn betegséget nem konstatáltam nála, akkor sírásba tört ki, elájult, sőt még vért is hányt. Közönyösségem és határozott fellépésem azonban őt is kigyógyította, mint e növendéket. Kedves növendékek, nektek szántam e néhány sort. Intelek benneteket, ilyen vétkes könnyeket ne sírjatok soha! Hanem ha már könnyeztek, sírjatok olyan könnyeket, melyekre alkalmazhatók legyenek az Úr Jézusnak eme szavai: Boldogok akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak. Vagyis boldogok, kik embertársaik szenvedéseiben osztozva sírnak, kik szeretett Egyházunk üldözése felett siránkoznak, kik azért keseregnek, hogy Istent ők maguk és más emberek oly sokféleképen megbántják, oly kevéssé tisztelik és szeretik, s hogy e miatt oly sok, Krisztus drága vérével megváltott lélek elkárhozik. A bűn az egyedüli rossz, mely megsiratásra méltó és csak a bűn miatt ontott könnyek hasznos könnyek, mert örök vigasztalás és öröm leszen jutalmuk.
