Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1912

vár reájuk. Mert a falak porladnak, s eljön majd az idő, amikor a földdel egyenlővé lesznek.

Sokáig szerettem volna itt lenni, de vezetőnk jelt adott az indulásra. Búcsúztunk. Mély megindulással intettünk Isten- hozzádot a szent korona rejtekének, a templomnak, a lovagteremnek s áhítattal csókoltuk meg a mohlepte százados falakat. Az erdei utakon a kicsinyek víg ugrándozással tépték az erdei virágot, de ők is fékezték jó kedvüket, mikor egy kereszttel jelölt, kiálló szirthez értünk. Zách Klára síremléke ez. Itt lökték le a mélységbe, de vájjon hátor lélekkel ment-e a halálba? Sokan letérdeltek, én is velük. Úgy éreztük, hogy köztünk van Zách Klára szelleme és bús, halk hangon köszönetét mond az érte felajánlott imákért. Indultunk, búcsút intve a láthatatlan szellemnek, ő is fehér kezével integetett felénk. Yissza-vissza néztünk, ha még láthatnánk uszályának fehér fodrát, de már az is eltűnt lelki szemeink előtt, teljesen beleolvadt a kéklő messzeségbe. Sietve lépkedtünk lefelé, utunkat magas fák szegélyezték, amelyeknek lombjain át itt-ott lemosolygott a napsugár, hogy minket is mosolygásra késztessen. Győzött is s mi víg tréfa- és dalolás között érkeztünk Mátyás király luftjához, hol szomjun- kat enyhítve egy kissé megpihentünk, azután az erdő mélységes csendjét csak hangos imánk szakította meg egy kis időre, mikor elmondottuk az őrangyalát. Ima után ismét visszatért jó kedvünk s víg dalolás és virágcsokor kötés között csakhamar elértük Salamon tornyát.

Királyok útja vezet el az őrtorony alatt s a kegyelet újból ellensúlyozta kacagó jó kedvünket. Mintha láthatatlan karmester vezényelte volna szivünket egyszerre, egy gondolattal, összekulcsolt kezekkel énekeltünk a magyarnak múltjáról és jelenéről: „Nézz le mennyből öröködre Mária Nagyasszonyunk“. Igen, nézz le ránk is, akik azért jöttünk, hogy téged tisztelő szent királyaink hitéhől mi is merítsünk.

Megnéztük a tornyot kivül-belül. Alsó részén meglátszik a gondos kezek munkája, amely meg akarja óvni a régi emléket a romlástól. Keskeny csigalépcső vezet fel arra a helyre, ahol Salamon királynak és sok más embernek kellett vétkeikért oly súlyosan bűnhődniük. Ágyúgolyók és nehéz rabbilincsek hevertek a kis oldalrészekben. Ez Salamon király bilincse? kérdezte valaki. Es rá méltatlankodva feleltünk. Király, magyar király, nem viselhetett rabbilincset, neki