Leánynevelde és Tanodák, Esztergom 1912
17 a felkelés idejét. Végre elhangzott a jel és mi sietve felöltöztünk, elmondtuk a reggeli imánkat, megreggeliztünk, azután a vasúti állomás felé vettük utunkat. Az egész város aludt még, csak egy-két álmos szobalány feje volt látható néhány ablakban. Víg csevegés között értünk ki az állomásra, néhány perc múlva berohant a mi vonatunk és siettünk is beszál- lani, hogy minél hamarább mehessünk. Amerre elhaladtunk mindenütt erdőt, mezőt, ligetet láttunk. A reggeli harmat ott csillogott a virágocskák kelyheiben, mint gyémántkő ékesítve azokat. A hegyoldalon juhok legeltek s a hegytetőről pásztorsíp hangja hallatszott felénk. Tovább hatalmas búzaföldek között haladtunk, honnan kíváncsian dugták ki buksijokat a búzavirágok és nézték, kik vannak a vonatban. A rét szélén kis nyúl pödörgette rövid bajuszát, az is gondolkodva nézte a tovarobogó vonatot. A táj szemlélésében elmerülve észre se vettük, hogy Piliscsabán vagyunk. Az állomáson néhány társunknak kedves szülei vártak ránk. Első utunk a templomba vezetett, hol egy áldozópap a szent misével várt reánk. Tiszt. M. Alexandra énekmesternőnk velünk, az énekkarral feljött a kórusra, ő orgonáit, mi pedig oly lelkesült áhítattal énekeltünk, hogy egyik-másik ájtatoskodó szeméből könny csordult ki a meghatottságtól. Szent mise végeztével a vendéglőbe siettünk, az elköltött tízórai után rövid pihenőt tartottunk, majd neki vágtunk a hegyeknek. Az úton rengeteg vadvirág volt és mindegyikünk hatalmas csokrot szedett belőle. De elég gondot okoztunk Janauschek Antal máv. főellenőr és Rittinger János postamester uraknak, akik a legnagyobb szeretettel vezettek bennünket és őrködő szemükkel megóvtak az eltévedés veszélyétől ; sőt még arról is gondoskodtak, hogy a virágok után szaladgáló csoportot két erdőőr is vezesse a helyes ösvényeken. Fáradtan, szomjasan, bágyadtan feljutottunk a Kopasz heg}7 tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a vidékre, sőt az esztergomi bazilikát is láttuk. A hegyen jól kipihentük magunkat s Janauschek bácsi gondoskodása még friss vízhez is juttatott bennünket, azután megindultunk lefelé. Leértünk a vendéglőhöz ott ízletetes ebéd várt reánk. A délutánt az erdőben töltöttük a kedves Janauschek villa környékén. Egyszerre beborult az ég, fekete felhők rohantak felénk, a mennydörgés távoli moraja félelmet keltett bennünk. A villa ked2
