Ferences Szent Antal Katolikus Általános Iskola, Esztergom, 1946
&zwit din tál iik&Lánk i)é(l(hzeutje. A magyarság nagyon korán megismerkedett Assisi Szent Ferenc derűslelkű fiaival. Alig hunyta le szemét a Szeráfi Atya, máris itt, magyar földön találjuk a ferenceseket (1228), akikkel akkori őseink az első találkozáskor elég nyersen bántak. Nem értették nyelvüket, nem vonzotta őket csodálatos szellemük, mert volt még bennük abból a szilaj szellemből, amelyet már Szent István király kezdett megnemesíteni a kereszténység diadalmas erejével. Ámde az állandó érintkezés jótékony hatására hamarosan megváltozott a magyar felfogás A következő évtizedekben a tatárdúlás, majd a törökjárom alatt már „barát“ elnevezéssel illette őket annak megtisztelő elismeréséül, hogy nemzeti megpróbáltatásaink vészterhes éveiben megbarátkozott, összeforrott velük. A szenvedések tisztító tüzében kialakult kölcsönös megbecsülés biztatására mostmár a béke áldásos éveiben is akadálytalanul terjesztik a Pove- rello fiai atyjuk szellemi örökségét. Országjáró missziós kőrútjaik alkalmával térítenek, vigasztalnak, tanítanak, lelkesítenek az önzetlen barát sze- retetével és megértő jóságával. Egyúttal népszerűsítik a ferencrend egész világon legelterjedtebb tiszteletnek örvendő szentjének, Páduai Szent Antalnak tiszteletét is, és a számtalanszor tapasztalt csodás megsegítésein keresztül különös bizalommal ragaszkodnak a mindenki szentjéhez, a szegények, gazdagok, diákok irgalmasszívü barátjához. Iskolánknak is Ő a védőszentje. Csodálatos szelleme itt lebeg felettünk, s mi nevelők és tanulók tőle, magasztos egyéniségén keresztül sajátítjuk el a vonzó szerénység, az épületes alázatosság, a törhetetlen hit mellett a komoly tudást, a kimondott szónak és rögzített írásnak hatalmát. Kipróbált vezérünk Ő, aki az Anyaszentegyház jóváhagyásával sugározza egyházdoktori katedrájáról a katolikus lelkiséget, s a krisztusi alapokon nyugvó műveltséget. Minden kedden ott térdepelünk növendékeinkkel közösen kedves védőszentünknek oltára előtt, és bizalommal kérjük hathatós pártfogását magunk és iskolánk részére. Bizakodóan énekeljük szentmise alatt: „Föltekintünk a szegénység ködfelhőin át, Páduának csillagára, Szent Antal, Terád. Bízva hozzád fordulunk, Bajainkban gyámolónk, Hallgat szódra, hő imádra Jézus, jó Urunk. Szent Ferencnek nyomdokában vigasztalva jársz, Nyert ügyünk van, ha Te ott fenn oltalmunkra állsz.“ 3
