Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
Í8 hang. Az átmeneti intézkedések nagy befolyással vannak a későbbi munkásságra, azért ezeknek megválasztásában és megállapításában kiváló s körültekintő gondosságot tanúsítson. Az óvónő rátermettsége az új óvodás megszoktatásánál tűnik ki leginkább, mert á kisded nem egy könnyen barátkozik meg az előtte ismeretlen környezettel, keserű könyek árán nyugoszik bele ama szokatlan helyzetbe, hogy azt, a ki neki mindene, hogy azt, a kinek szerető kebelén édes álmokat szőve pihent, édes anyját, nem láthatja maga körül, azért ekkor a legnagyobb ügyességet, türelmet kell kifejtenie. Hogy miként szoktassa meg kisdedeit, annak elösorolása elöl kitérek, mert hiszen azt úgy is elég bőven tárgyalja minden vezér- és módszertan, hanem egyet mégis megemlítek, azt t. i., hogy a szoktatás kezdetén anyanyelvén érintkezzék a kisdedekkel. A ki ekkor mellőzi az anyanyelvet, oly fontos eszközt ejt ki kezéből, melylyel legkönnyebben lehet a kisded szívéhez férkőzni. Miként helyettesíti e nélkül egészen az anyát? Sokat veszít hatásából szeretetünk, nyájasságunk, egész viseletűnk, ha nem kisérik ezeket a kisded anyanyelvén kifejezett beczézö szavaink. Vagy nélkülözhetjük-e teljesen az anyanyelvet a kisded fogadásánál, a bizalom felkeltésénél, a szólásra ébresztésnél, stb.? Igaz, lehet e nélkül is, mert azt mondják: »mi sem lehetetlen«, de nehéz és kimondhatatlan fáradságos, mely semmikép sem arányos azon eredményhez, melyet ily fáradsággal elérhetünk. De szükséges azért is, hogy általa a szülök bizalmát megnyerjük. Csatát veszít az, ki a szülök rokonszenvét az ügy részére kinyerni nem képes. Az idegenajkú nép vonakodása a magyarosítástól nagyobb fokú leend, ha már az első pillanatkor az óvónő fellépésében azt tapasztalja, hogy az óvoda olyan intézmény, melyben egyik legféltettebb kincsétől, anyanyelvűtől fosztják meg kisdedét. S vájjon közülünk ki gondol erre? Mindezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy az anyanyelv segítségével gyakoroljuk a magyar beszédet, éppen nem! Az anyanyelvhez csak a szoktatásnál, akkor is oly mértékben folyamodjunk, a mikor és a mint azt szent ügyünk megkívánja.
