Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

15 két, cselekvés, utánzás közben megértetni, állandósítani, ne kényszerítse tehát a kisdedeket hosszéi időn át tartó ülésre, hogy igy hallgassák beszédét, hanem a beszéddel kapcsolatos cselek­ményeket utánoztassa és a »lelki mozgást (természetes beszéd) a mesterséges beszéddel« az önmunkásság által harmonikus összhangzatba hozza. Az önmunkásság alapján és ennek segítségével játszva szokja meg és sajátítja el a kisded a magyar beszédet az óvónő nagyobb megerőltetése nélkül. Az óvónő a magyar beszéd gyakorlásával nemzeti érzése­ket ébreszszen és fejleszszen; mert e nélkül munkája tökéletlen. Arra törekedjék, hogy a kisded magyar szóval magyar érzést fejezzen ki. Mert a haza semmit sem nyer oly polgárokkal, a kik magyarul beszélnek ugyan, de érzésük, gondolatuk idegen, nem magyar. Ne az lebegjen szeme előtt, hogy a magyar beszéd által egyeseknek megadja azt az eszközt — bár ez is czélja az óvodának — melylvel hazájában boldogulását megalapíthatja, hanem főképpen: a haza érdeke. Hasson oda, hogy a magya­rul tanuló tót, szerb, német, stb. a magyar szóval, magyar szel­lemet, magyar érzést szívjon magába. Legelső teendője legyen tehát, hogy magyar érzéseket ébreszszen és ezekhez kösse azu­tán a magyar beszédet. És e végből: »A nem magyar ajkú vidé­ken csakis a magyar gyermek alkotta dalokat, versikéket, mondó- kákát, meséket használjuk fel, hogy így a német, tót, oláh, szerb, ruthén gyermek, még a hat éven aluli korban, mikor képzetei és ezek felváltása, tartalmuk elemzése vérébe még nem ment át, az érzéseknek, képzeteknek magyar módon való szerzé­séhez s a magyar lélek sajátsága szerint való felváltásához szokjék.«1 Az elmondottakból kiviláglik, hogy az óvodai nemzeti neve­lésnek első sorban érzelmi nevelésnek kell lennie. Nem az a legjobb magyar, legnagyobb hazafi, a ki legjobban tud magyarul beszélni, hanem az, a ki a haza ügyeiért a legmelegebben érez. Mindenesetre óhajtandó, hogy a magyar beszéd tartalmával szép, magyaros kiejtés is össze legyen kapcsolva. 1 Láng Mihály, Magyar Kisdednevelés és Népoktatás.

Next

/
Thumbnails
Contents