Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
48 Huszonöt éve már, hogy szent misédnek Először szállt az égbe illata, Negyedszáz éve küldi már kezedből Malasztjait a mennyei Atya. S szived azóta nem fogyatkozott meg. Szemedbe mindig még a régi tűz, Csupán a hála lett nagyobb a szívben, Amit Hozzád szeretet lángja fűz. De mért a szó ? Hulljon le a lepel! Maga a kép helyettünk hadd beszéljen . . . (Leleplezés) Kiáltsuk tiszta, lelkesült örömmel: Igazgatónk sokáig éljen! Legyen öröm, boldogság életed, Szíved ne érje soha fájdalom; Amerre égi célt keresve jársz, Virág fakadjon minden útadón. Áldjon meg Isten sok jóságodért, Legyen malasztja mindenkor Veled, S ha földi pályád egykor véget ér, Örök jutalmat adjon majd Neked ! A volt növendékek jókívánságait Kubicza Anna helybeli egyesületi óvónő tolmácsolta egy formás, szépen átgondolt, költői képekben és hasonlatokban bővelkedő beszéddel. A lelkesen előadott beszéd könnyeket fakasztott; szövegét egész terjedelmében itt közöljük: Nagyságos és Főtisztelendő Igazgató Úr ! Széles e szép hazának erdőkoszorúzta bércei közül s kalásztringató rónáiról vándorútra keltek itt összesereglett növendékei, hogy ünnepelni gyűlvén, tolmácsolják Nagyságod előtt annak a kiapadhatatlan, ragaszkodó szeretetnek s annak a mélységes hálának érzetét, mely — bár hivatásunk szétszórt bennünket a szélrózsa minden irányában — ma is szent kapocsként köt a materhez, illetve annak vezetőjéhez: Nagyságos Igazgató Úrhoz. Sok-sok édes emlék rajzik föl lelkemben, még több jóakaró tanács csendül vissza szivemben, midőn végigtekintve e szent falak között, látom, hogy kartársnőimnek ma is mily naiv szeretettel, szinte babonás vonzalommal telt meg a szivük, midőn a régebben odahagyott intézet küszöbét átlépték. S csoda-e, ha a gyermek örömkönnyet hullat, midőn újra viszontlátja a rég nélkülözött szülői ház táját s van-e ok meglepődni azon, hogy a növény a beleoltott természeti erőt követve, mindig a nap felé hajlik, hogy onnan újabb meleget, újabb fényt nyerve, megérlelhesse gyümölcsét ? S ha bennünket az egymásközti testvéri vonzalom fűz össze, úgy ez intézethez a szülői ház varázsos, misztikus szeretete köt; — s ha szüksége van lelkűnknek újabb fényre, szivünknek újabb melegre, úgy csak ismét oda fordulhatunk, ahonnan azt nyertük : nagyságos Igazgató Úrhoz. Igazgató Úr a mi napunk. Az Ön szeretetteljes nevelése, irántunk tanúsított mindenkori jóindulatú szeretetből fakadó tanácsai, oktatása, útmutatása neveli bennünk,
