Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

38

dályozva működésében, legfeljebb egy-két napi betegség tartott vissza egyeseket az iskolától, de az igazgató minden ilyen esetben gondoskodott szakszerű helyettesítésről.

B) Valláserkölcsi állapot.

Ha a kath. egyházat kerthez hasonlítjuk, úgy abban a legékesebb virág a Máriatisztelet. Magasztosabb, elragadóbb dolog nincs e világon, mint az, hogy az Üdvözítő anyjában az ideális tisztaságú nőt, a nőben az anyát, az anyában az egek királynőjét tiszteljük. A magyar katolikusoknak atyáiktól öröklött kincse a Máriakultusz; magyar erény volt ezer év óta, magyar erény marad, míg csak magyar lesz e világon. Különösen a magyar nőnevelő-intézetekben szükséges a Máriatisztelet, melyet iparkodtunk a Máriakongregáció által erősíteni; növendékeink közül 18 volt a kongregációnak tagja, kik havonként elvégezték gyónásukat és áldozásukat. De nemcsak a kongregáció tagjai, hanem a többi tanuló vallás-erkölcsös nevelésére is nagy gondot fordítottunk; minden nevelői munkánkat a hit fénye és éltető melege hatotta át, összes törekvésünk oda irányult, hogy e hitet meggyőződéssé tegyük s a legnemesebb női erényeket ültessük növendékeink szivébe. De nem feledkeztünk meg arról sem, hogy tanulóink benső hitükről külsőképen is tanúságot tegyenek.

Az évet Veni-Sancteval, minden tanításunkat imával kezdtük és végeztük; kivéve a keményebb téli időt, naponként szent misére mentünk, vasárnaponként szent beszédeket hallgattunk, a növendékek elül- járóikat s a belépő és távozó tanárt az Úr Jézus dicséretével üdvözölték.

Tanulóink vallásosságának élesztésére szolgált az a buzgalom, mely őket a Jézus szent Szive társulatába és az oltáregyesületbe való belépésre indította. Mint oltáregyesületi tagok minden hónap második vasárnapján, az irgalmas nővérek vízivárosi templomában, d. e. 11 órától d. u. 2 óráig; három csoportba oszolva, imádták a legfölségesebb oltári szentséget.

Évenként legalább négyszer gyóntak. Az 1903—1904. iskolai évben október 22-én, január 21-én, március 27-én és június 9-én; az 1904—1905. iskolai évben pedig október 20-án, december 7-én, január 19-én, április 17-én és junius 16-án járultak a szent gyónáshoz és áldozáshoz; de a növendékek közül sokan önként, minden kényszer nélkül, gyakrabban, sőt a legtöbben, különösen a kongreganisták, hónaponként végezték gyónásukat. Mivel a lélek megszentelésére, megtisztítására szolgáló legkipróbáltabb eszköz a lelkigyakorlat, azért a húsvéti szent gyónást és áldozást 3 napi szent gyakorlatok előzték meg, melyeket az