Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895
62 Ez otthonból kiindulva, először a közel eső Frőbel-féle kisded- óvónő-képző intézetnek modern és minden kívánságot kielégítő palotáját tekintettük meg, hol a minta-óvónő kellemes imadal elénekelte- tése után egy új alaki munkát mutatott be gyakorlatilag, a tornatanár úr pedig ügyes testgyakorlatokat rendezett növendékeivel. 10 órakor az erzsébetvárosi plébánia-templomban szent misét hallgattunk, mely alatt a magyarok Nagyasszonyát diesőitő énekek hangzottak föl a templom falai közt. Mise végeztével az országos óvónőképzőt szemléltük meg, hol kedves gyermekded módon végzett óvói társalgást, játékot és alaki munkát volt alkalmunk hallgatni és látni. Az előadások után megtekintettük az internátus helyiségeit, a tantermeket, s az árvák szobáit, a növendékek alaki munkáit. Mielőtt az intézetet elhagytuk volna, tiszteletünk adóját róttuk le Brunswick Teréz grófnő iránt, szép koszorút helyezvén az intézetben levő márvány- szobrára. E nemes grófnő volt ugyanis a magyar kisdedóvók megalapítója, ő honosította meg az angyalkerteket, miként a kisdedóvókat igen találóan elnevezte. Kegyeletünket a szobor előtt lendületes szavakban Starkbauer Margit II. oszt. növendék fejezte ki. Mulat- tatásunkra a budapesti óvónő-növendékek zenekara több darabot játszott a kertben, s a zene víg hangjai között vettünk búcsút tőlük. Nehéz volt az intézet elöljáróinak s a növendékeknek szeretetteljes köréből megválni, de az idő dél felé járt, miért is ebédre siettünk, melynek elköltése után a józsefvárosi bölcsőde, mint szakunkba vágó intézet felé vettük útunkat, tüzetesen tanulmányozván annak berendezését. A könyörületesség és jótékonyság e helyén elfogódott keblünk, arra gondolván, mi lenne ez ártatlan kicsinyekből, ha az őket ápoló irgalmas nővérek anyai szeretetükkel, fáradhatatlan munkássággal nem gondoznák. A bölcsődéből a tanulók egy része felvonult Budára a Mátyástemplomba, másik része pedig a Stefánia-gyermekkörházat tekintette meg. Itt is az irgalmas nővérek önfeláldozó működése csillapítja az élet hajnalán már kórágyra került kisdedek fájdalmait. 6 órakor ismét a Szondy-utcai óvóintézetben jöttünk össze, melynek gyönyörű udvarán vidám beszélgetés közt elköltöttük vacsoránkat. Megköszönve Müller Ilermin k. a. magyar vendégszeretét, a pályaudvarba siettünk. Szép, vidám és tanulságos volt útunk, csekély költségen (egy- egy növendéknek 1 forintba került az útja oda-vissza és az ebédje) bő tapasztalatokat szereztünk. Megerősödve a tudásban, acélozódva a kisdedóvásért való lelkesedésben, az esti vonattal tértünk vissza. * *
