Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

10 a szívet nemesítő elbeszélésekre sem. Mennyire megkönnyíti a gyermek munkáját az oly tanító, a ki könnyed játszi modorban juttatja a szellemi kincshez. Merem állítani — a nélkül, hogy a tanítók és tanítónők reputaczióját sérteni legkevésbé is akarnám, — hogy sokat tanulhatnának egyes tanítónők a hivatásukat igazán betöltő óvó­nőktől, az ismeretközlés módszerére nézve; igen, sokat tanul­hatnának különösen azok, kik az elemi iskola I. és II. osztályá­ban működnek. Megtanulhatnák, mint kell a gyermeket játszi módon ügyesíteni, öntevékenységre vezetni, mint kell könnyed módon a gyermek értelmét fejleszteni. Ila az ily tanítónők az óvónőket követnék, nem tartanának száraz prelekcziókat a 6—7 éves gyermekek előtt. Most sok tanítónő az egyszerű, élénk és érdekes beszélgetés helyett lelket ölő, unalmas, sokszor gyötrő módon tanít be bizonyos megbatározott ismeretanyagot, jobban mondva szavakat, nem gondolván meg azt, hogy az I. és II. osztályba járó gyermek értelme gyenge, a beszédben szegény és a szavak által jelzett képzeteket és fogalmakat vagy épen nem, vagy csak igen hiányosan ismeri. Ez az oka annak, hogy nem egy tanító, látván a gyermekek nyugtalanságát, igy kiált fel: »Csak óvóból ne jönne iskolámba egy gyermek sem! Ezeket nem bírom fegyelmezni!« Mert a jó óvóintézetböl kikerült gyermek érdeke­sebb beszédhez lévén szokva, nem nagy türelemmel hallgatja a tanító rideg előadásait. Az elemi iskolák ezen kedvezőtlen állapotán, szerény véle­ményünk szerint, segít a tanítónő- és óvónőképző intézetek egye­sítése, a mennyiben az óvóintézetet jellemző módszert, mely kiválóan szemléltet és cselekedtet, beviszik az iskolába; továbbá a növendékeknek alkalmuk nyílik a mintaóvóban hallgatni az óvónőnek a gyermekek felfogásához mért s szemléltetéssel egy­bekötött, életteljes társalgásait, szívnemesítö elbeszéléseit és alkalmat vehetnek az óvónők gyermekded foglalkoztatásainak látására. A mintaóvóban elsajátíthatják a gyermekies előadó modort, a gyermekeknek tetsző hanghordozást. A fegyelemtar­tásban sem követnek oly katonás szigorúságot, hanem arra

Next

/
Thumbnails
Contents