Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1895

9

is beemléztetik, mi által az emlékezetet túl terhelik s ártalmára vannak a gyermeknek.

De térjünk át tulajdonképem tárgyunkra, vagyis arra, miképen fejleszsze a vallásosságot a kisdedóvónö, gondos és szerető anyjához hasonlóan, az óvodában s eljárásában, mily eszközök támogathatják.

Első helyre teszszük a jó példát.

A gyermek a keresztségben oly kegyelmet nyert, mely mintegy angyallá, szentté teszi, tehát a vallásosságnak bírja alapját; de valamint a földbe rejtett mag csak akkor indul fejlődésnek, csak akkor növekedik és virágzik, ha a nap melege és fénye élteti, a harmat és eső táplálja: úgy a gyermek szívében lévő vallásosság is csak akkor fog erőre kelni, ha a kisdedóvónö példája veröfényes napként hat reá. Nem annyira intés és buzdítás, mint a tettek indítják meg a gyermeket; mert hogyan lehetne tőle olyasmit várni, a mit környezetében senki nem gyakorol.1

Hogy a vallásos szellem meghonosodjék óvodáinkban, lelkes kisdedóvónöink példaadásától függ. Ha olyan a kisdedóvónö, milyenné a gyermekeket kell nevelni, akkor látásból tanulja meg a kis lélek a vallásosságot attól, kit tisztel és szeret.

Jó példája mellett az óvónő összes működését a vallásos szellem hassa át.

E czélból kösse össze a foglalkozásokat a vallásosság fejlesztésével, az Istenről való beszélgetéssel.

Erre alkalom nyílik minden foglalkozásnál; egy fűszál bemutatásánál úgy, mint egy búzaszemnél, a kavicsnál úgy, mint egy papírdarabnál, a pálczikalerakásnál úgy, mint a természeti tüneményeknél, továbbá az elbeszéléseknél, kerti munkánál, a munka- szerű foglalkozásoknál és éneknél. Mindezeknél figyelmeztetheti a kisdedeket arra, hogy Isten mindnyájunk szerető atyja, minden dolognak teremtöje, neki köszönhetünk minden jót, miért is hálás imádással tartozunk iránta.

A katholikus óvodákban tehát a kisdedóvónö a vallásosság fejlesztését tegye a nevelés központjává. A hit főbb igazságait is megismertetheti a gyermekekkel, értelmükhöz mérten, annyi1 V. ö. Kraffszky: A kisdedóvás.