Érseki Kisdedóvónő- Képző Intézet, Esztergom, 1893

6

nyos ismeretek bősége egy maga még nem biztosítja a kisdedekkel való bánásmódnak sikerét, sőt az egyoldalúság által felkeltett becsvágynak túlzása itt mind magára az óvónőre, mind az óvás ügyére csak kártékony lehetne. Ide mindenek előtt szív kell és másodszor ismét szív és harmadszor is szív kell, mely önzetlen szeretettel magához ölelje a kisdedeket, úgy mint az anya szokta. Az ismeretek arra szolgáljanak, hogy a müveit óvónőben növeljék az okosságot, az eszé- lyességet, a körültekintést; helyes irányt adjanak a gyermeki életnek felismerésében és vezetésében; és hozzá tehetem, hogy mindazon ismeretek csak akkor fognak gyümölcsöt hozni, ha a kedélyélet szolgálatában állanak. Szóval a kisdedovodákban okos nő kell, ki a gyermekeket szeresse. Az önzetlen szeretetnek kútfor- rása pedig csak és kizárólagosan a vallásban van.«1)

Ezen magasztos szavakból kivehetjük az óvónőnek három jó tulajdonságát, u. m legyen valláserkölcsös, bírjon kellő képzettséggel és szeresse a gyermekeket.

E hármas jó tulajdonságot óhajtjuk mi is az óvónőkben, s ezeket fogjuk első sorban feltüntetni, hozzá- jok csatolván még néhányat, szintén igen fontosat.

Minthogy a vallás az ember legfőbb életeleme, azért a legfontosabbnak tartjuk s a legelső helyre is teszszük a benső vallásosságot. A vallásosság áldja meg a bölcsőt, vezeti az értelem első csillámait az igazságra és az akarat legelső mozzanatait a jóra, nemesre és szépre; megtisztítja a szivet a salaktól, hogy az érzékiség pusztító méreggé ne váljék. A vallás megszenteli *)

*) Schlauch: Megnyitó beszéd. 1891. szept. 20.