Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1947

Alkotó egyéniség volt. Iskolánk létesítése, ha nem is kizárólag, de igen nagy mértékben az ő nevéhez fűződik. Nemes célt tűzött maga elé, voltak gondolatai, s azok megvalósításához ötletei, ereje s okosan kitervelt módszere. Nem riadt vissza a szellemi munka mellett a fizikai fáradalmaktól sem. Vállalt mindent, ami rendi ügyet, magyar és katolikus érdeket jelentett. Munkakedv éltette, és szívósan, lelkesedve működött ott, ahova a kötelesség, engedelmesség állította. A közös ügyet a magáénak tekintette, a magáét alárendelte a közösségnek, s így szolgált híven, önzetlenül, fontoskodás nélkül, egészségét sem kímélve. A munkában megnyilatkozó készségéhez hasonló volt emberi magatartása is. Jószívű, kedves tudott lenni magátkelletés nélkül. Közvetlen, mesterkéletlen modorával jóbarátokat nyert meg számítás nélkül önmagának, rendjének s vállalt feladatának. Nehézségek nem riasztották meg, hiúság nem hálózta be. Ember volt az emberekkel. Nagyon szerette diákjait. A tanár mellett a nevelőérték emelte őt ki; Volt növendékei gyakori érdeklődése, látogatása ékes bizonysága ennek. Figyelemmel kísérte sorsukat itt az iskolában csakúgy, mint az iskolából távozásuk után is. Szigorúságot tudott mutatni, de mögötte mindig kiérzett a jószándék és a meleg szív. Diákjai s a társadalom megbecsülése mellett rendje is értékelte. Tevékeny szellemét érvényesítette több helyen, mint házfőnök, mint papnövendékek magisztere, rendtársai bizalmából választott tagja volt nem egyszer a rendtartomány legfőbb vezetőségének. Ezek a sorok természetszerűleg nem életrajzot adnak, nem is részletes jellemképet, csak sejtetik egy ember lelki vonásait. Egy szerzetes tanári lelkületre mutatnak, aki a reális tudomány mellett az örökkévaló értékekre tanított, arra, amit maga is átélt. Defunctus adhuc loquitur. Az életből elköltözve is tanít. Magunkra fordíttatja figyelmünket. Legyenek eszményeink, megvalósítható gondolataink,, vigyázzunk a kapott örökségre, s munkás igyekezettel dolgozzunk. Ő a magasságokból jóságos mosollyal tekint bizonyára reánk, segít, serkent, erősít Nézzünk fölfelé, imádkozzunk. , P. Weiss J. Rikárd születési helye: Boldogasszony, ideje: 1890. július 2. Szent' Ferenc rendjébe lépett 1906-ban. Pappá szentelték 1913-ban. Volt káplán, hitoktató, tábori lelkész az első világháborúban. 1924-től pápai házfőnök és a papnövendékek magisztere. 1930-33. rendtartományi tanácsos, ugyanakkor esztergomi házfőnök s az ottani intézmény vezetője. 1931-45-ig az esztergomi rendi gimnázium igazgatója. 1933-36-ig tartományfőnökhelyettes. 1945-től pápai házfőnökhelyettes és nyomdaigazgató. Meghalt Pápán 1948. április 15-én. 4