Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1943

befejező szavai után osztályonként 2—2 tanuló lépett a karácsonyfa ele. Osztályunk nevében rövid beszéddel köszöntötték a jászolykában lévő kis Jézust és gyújtották meg az osztály karácsonyi gyertyáját. I. o. Lőrinczi Lajos: örömmel gyújtom meg az első osztály gyertyáját az Intézet karácsonyfáján. Jelezze ez a gyertya a szeretetet, mely minket az Intézethez fűz. A Főtisztelendő Igazgató, az Osztályfőnök, a tanár és prefektus atyáktól, a többi osztály növendékeitől, akiket testvéreinknek tekintünk, további szeretetet kérünk és ígérünk. Égjen a szeretetet lángja!... II. o. Eggenhofer Aladár: Édes kicsi Jézus! Midőn meggvujtjuk a II. osztály gyertyáját, oly lelkülettel akarjuk ezt tenni, mint szent Ferenc Atyánk ünnepelt Téged a greccioi karácsony-esten. Mint ferences diákok, szent Ferenccel megköszönjük Neked, hogy közénk jöttél kegyelmeiddel; de megköszönjük azt is, hogy szent Ferencet nekünk adtad! Ö megtanít arra, hogyan lehet az élet útjait betlehemes, vidám, tiszta lelkülettel járni. Ez a lobogó gyertya szeretetünket jelképezi. ígérjük, soha nem hagyjuk szívünkben kialudni! Most már búcsúzunk Tőled, kedves Jézuskám, mert még sokan szeretnének eljönni Hozzád!. . . III. o. Becse Imre: Szent Antal lángoló szeretetére emlékezve gyujtjuk meg a III. osztály gyertyáját. Ez a kis láng az isteni Kisded jelképe, világoskodjék fényével a mi lelkünkben és vezessen szent Antal útján a mindig szebb és boldogabb. Karácsony felé, a béke és boldogság felé... IV. o. Résch Pál: Kicsi Jézus, a szeretet melegével jövünk ma Hozzád, hogy mi is ide tegyük szívünk legszebb ajándékát. Ezt az ajándékot, a harctéren küzdő katonáink emlékének szenteljük. Ez a kis gyertya, melyet most meggyujtunk, legyen a szeretet világító fáklyája a szeretetlenség sötét éjsza kájában. Ez vezesse őket is kötelességteljesítésük nehéz óráiban. Kicsi Jézus! A mi ajándékunk az az ígéret, hogy lelkiismeretes munkával teljesítsük kötelességünket. Segítsd és óvd meg őket, és vigyázz reánk is. V. o. Macskássy László: Hadiárvákra emlékeztessen a mi gyertyánk Azokra gondolunk, akik oly nagy áldozatot hoztak, ami örökké megmarad a magyarság emlékezetében. Kárpótolni nem tudjuk az elveszített édesapát, de osztozunk fájdalmukban. Szent Karácsony ünnepén szeretnénk letörülni minden könnyet. Áldozatos jósággal megértő szeretettel elfelejtetni velük, ha csak egy napra is, szörnyű fájdalmukat. VI o. Révai Pál: A hatodik osztály gyertyalángja Róma felé világítson! ... A betlehemi Kisded földi Helytartója ma az egyháztöténelem egyik legnehezebb idejében él. Amint a nemtörődömség, a közöny, sőt a gyűlölet lángja fogadta az isteni Kisdedet, ugyanezt kell ma éreznie Szentatyánknak is! Ennek a gyertyának lángja vigye el a magyarság szerető ragaszkodását nagy Barátunkhoz. Jézuskám! Itt, jászolykád előtt, erőért, a Szenti élek-Isten felvilágosító segítségéért imádkozva ismételgetjük Feléd imádságos könyörgéssel: Tatsd meg. Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak Helytartóját ... VII. o. Tartsay Vilmos: Meggyujtunk a karácsonyfán négy gyertyát. Ez a négy felvillanó lángocska nemcsak ebben a teremben világít, hanem ott ég libegve-lobogva az elhagyott orosz pusztaság négy kis sírhantján: Fr. Németh Florus

> Fr. Viri Pongrác, Bendeffy Tibor és Sallay Róbert koporsója fölött... Intézetünk ezen hősi halottainak emléke nemcsak szent örökség, hanem a legnagyobb felelősség is. Haláluk mutassa meg nekünk az utat, hogy egész életünkben a mások, vagy a magunk által elénk állított kötelességünket úgy teljesítsük, ahogy ezt bebizonyította Intézetünk e négy hősi halottja! VIII. o. Kálóczi Jenő: Ahogy nézem ezeket a lobogó gyertyákat, valami megfoghatatlan szomorúság üli meg lelkemet... Karácsony — utolsó, itt az Intézetben! Oly jó volt nyolc hosszú esztendőn keresztül mindig ilyen meghitt közösségben a karácsonyi gyertyák fényét nézni s gondolni a Mindenhatóra! Most nekünk ez az utolsó! . . . Évek multán, ha belefáradunk a küz26