Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

Kongreganistáinknak az év folyamán megnyilvánult lelkes munkája és a tisztikarnak készséges és fáradhatatlan ügybuzgalma minden bizonnyal arra a reményre jogosít bennünket, hogy ez a munka nem fog abbamaradni, hanem a jövőben még fokozottabb mértékben folytatódik, és sok szép emléket fog felmutatni Isten dicsőségére, és a Szent Szűz tiszteletére. önképzőkör. Temesvári Pelbártról nevezett önképzőkörünk az 1942/43. iskolaévi alakuló közgyűlését szeptember 26-án tartotta, melyen a körtagok vezetőséget választottak. Központi ifj. elnökül Velenczey István VIII. o. tanulót, jegyzőül Láng Mihály és Kálóczy Jenő VII. o. tanulókat, könyvtárosokul Kis Csaba és Kettinger István VII. o. tanulókat, pénztári ellenőrül Demeter Gellért VIII. o. tanulót állították élre. A pénztáros szerepét dr. Burka P. Kelemen tanárelnök fr. Forró Kamill VIII. o. tanulóra bízta. Az önképző tevékenység egyébként szétcsoportosultan folyt. A tagok érdeklődés- és ismeretszomját a következő folyóiratok szolgálták: A cél, Búvár, Elet, Katolikus Szemle, Képes krónika, Magyar szárnyak, Magyar Szemle, Magyar Kultúra, Turisták lapja, Vigilia és Juventus. Az irodalmi szakosztály 73 tagot számlált és vezetősége dr. Burka P. Kelemen tanárelnökön kívül Berentey György VIII. o. t. ifjúsági elnökből, Fr. Forró Kamill VIII. o. t. titkárból és Fr. Kovács Kalliszt VIIII. o. t. jegyzőből állt. A szakosztály munkássága a tanév során minden dicséretet megérdemlőnek bizonyult, lelkes volt és színvonalon mozgott. Az alakuló és zárógyűlésen kívül ugyan mindössze csak öt rendes gyűlést jegyzőkönyvezhetett, de azokon 3 beszéd, 1 megemlékezés, 1 szabad előadás, 2 karének, 9 értekezés, 17 novella, 10 eredeti költemény, 13 szavalat, 8 műfordítás és 3 zeneszám került sorra, melyhez aztán 49 bírálat és számos hozzászólás járult. A szakosztályi példás tevékenység elbírálását célzó alapszabályszerű pontozás alapján helyezési sorrend alakult ki, melyben Velenczey István VIII. o. t., Berentey György VIII. o. t. és Fr. Egerszegi Zsigmond VII. o. t. 100-at, Vavrinecz Béla, Keimer Tibor VIII. o. t. és Kálóczy Jenő VII. o. t. 50-et meghaladó pontszámmal szerepel, nem is szólva a többi szép pontszámú, munkás tagról. Az első három helyezett szép könyvjutalomban részesült. önképzőküri pályázatok. Mint az előző esztendők során, ez évben is tűzött ki önképzőkörünk pályatételeket kidolgozásra. A beérkezett pályamunkák nagy bősége élénk bizonysága az egész évi lelkes munkálkodásnak. Az első tétel eredeti verset vagy novellát kívánt a mai háborús magyarság életéből. Ennek válaszául számszerint hét vers és hat novella, összesen tizenhárom pályázat érkezett. A hét költemény közül legsikerültebbnek egy mutatkozott az elbírálás szerint, mely A boldogság ritmusa címet viseli (Tavaszi mámor jeligével). Jó oldala, hogy észrevehetően törekszik a hétköznapitól eltérő, szebb kifejezésekre, bár a rím kedvéért találkoznak benne egészen fonák sorok is (az utolsó versszak 1. és 2. sora: De az ember ezt nem érti meg, Keserűségben ezért szendereg...), melyek tetemesen megrontják a vers összhatását. Ezért második díjjutalmat érdemel. Szerzője: Fr. Egerszegi Zsigmond VII. o. t. A többi költeménypályázatok összefoglalóan mind méltánylásban részesülnek Feltámadás jeligén kettő futott be. Közülük a Húsvéti ének 1943-ban is, meg a Jelenkor is aktuális ízű, rímelésük és ritmusuk körül sincs különösebb baj, csak nem sikerült a vallásos és háborús gondolatot művészi összhangba hozniok és bennük igaz költőiséget kifejezniök. — A Levente-induló-t (Ifjúság jeligével) inkább divat sugallta, mint lelki kényszer. Nincs sem új mondanivalója, sem a szokottat nem öltözteti új formaköntösbe. — A Vigasz című (Küzdve küzdj! jeligével) vigasznak sem hatásos, kötelménynek még kevésbbé. — A Télen címűben (Jégvirág jeligével) van ugyan valami, amiből jó vers születhetett volna, csak az hiányzik, aki ezt a szuggesztív erőt bele tudta volna adni a sorokba. — A Lesz még itt béke! című (Remény jeligével) időszerű bár, de hatástalan. Kicsillámlik belőle a jószándék, de ez még nem elég a jó vershez. A versek szerzője: Fr. Egerszegi Zsigmond VII. o. t. 23