Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

különféle tévedésekbe bonyolódott, az igaz hitre az apostolok térítették, ám az apostolok mestere és tanítója a Boldogságos Szűz volt. Az Egyház ezt énekli: örvendj, dicsőséges Szűz! Az összes eretnekeket te egyedül pusztítottad el a földkerekségen, t. i. a tanítványok igehirdetése révén. Harmadszor: A világ az ítélettől Mária által szabadult meg. Egy asszony (Eva) sodorta az ítéletbe a világot, egy asszony (Mária) mentette meg. Mária az emberi megváltás segítője és közvetítője, mondja Nagy Albert. Krisztus egyedül istensége szerint nem szenvedhetett, hogy így meg legyen váltva az. ember, hanem a Szűztől kapott testében szenvedett, — hogy a megváltást eszközölje. Ezt a menekvést, megszabadulást, megváltást jelentette Mária a világnak. Ha most a megváltott s az örök élet felé törtető embert nézzük, a legfelötlőbb kérdés a kegyelemé, mert ez a cél elérését vagy az elbukást jelenti. A kegyelemmel kapcsolatos kérdések közül itt egyet, a Mariológiába tartozót figyelünk meg s ez: Minden kegyelem Mária közvetítésével jut el hozzánk. Ezt Pelbárt a következőképpen fejtegeti.

3

8 Attól az időtől kezdve, amikor a Boldogságos Szűz méhébe fogadta az Isten Igéjét, egyetlen teremtmény sem kapott semmiféle kegyelmet vagy erőt a Szentlélektől közvetlenül, hanem csak Mária által. Szent Jeromos ezt mondja: Krisztusban, mint a kiárasztó forrásban, főben (in capite influente) van a kegyelem teljessége, Máriában pedig miként az átömlesztő nyakban (in collo transfundente). Ezért olvassuk az Énekek énekében: ,,A nyakad, mint. elefántcsont torony".

3

0 Amint az élet (vitális spiritus) a fejből a testbe a nyakon keresztül áramlik, úgy jutnak el az életetadó kegyelmek a fejből, Krisztusból az ő misztikus testébe a Boldogségos Szűz által. Az isteni kegyelmeknek ebben az áradásában van bizonyos sorrend. Idézi Areopagita Dénest: A kegyelem lejut Istentől Krisztus áldott lelkébe, onnan Mária boldog lelkébe, azután a szeráfokéba és így fokozatosan az angyalok többi rendjébe és végül a küzdő Egyházba. Nyilvánvaló ebből, hogy az egész Isten és az egész isteni természet egész, lényével, képességével, isteni tudásával és akaratával (totus Deus et tota natura divina secundum totum suum esse posse, scire et velle divinum) magát a Szűz méhébe zárta s ott kilenc hónapig lakott; — ezért, mondja Pelbárt — nem félek kimondani, hogy bizonyos joghatóságot nyert (iurisdictionem habuerit) a kegyelem kiárasztására a Boldogságos Szűz, akinek szűzi méhéből, mint az istenségnek valami óceánjából kiáradnak az összes kegyelmek patakjai és folyamai. Ezért s az ő személyében szól a szentírás s így énekel az Egyház: „Nálam vagyon az út és az igazság minden kegyelme, — Nálam az élet és az erény minden reménye. — Jertek hozzám mind, kik megkívántok engem, — És teljetek el gyümölcseimmel".

4

0 Látható ebből, hogy Máriában van minden kegyelemnek a forrása azért, hogy hozzá fussunk mindig az üdvösség megszerzéséért, a reménységért és erényért, a kegyelemért és igazságért és ha el akarjuk nyerni a dicsőséges örök életet. Ö ugyanis minden kegyelemnek közvetítője. Felmerülhet itt egy nehézség: Hogyan lehet Mária minden kegyelemnek anyja és osztogatója (dispensatrix), holott a kegyelmek forrása és szerzője maga az Isten?! A megoldás nem nehéz. A kegyelem teremtőjét tekintve, az nem lehet más, mint az Isten. Egyedül ő okozza, árasztja és osztja a kegyelmet (Causat, infundit, dispensat). — Mégis a tévedés veszélye nélkül mondhatjuk a Boldogságos Szüzet a kegyelem anyjának, mert ő közvetít minden kegyelmet, mint erről föntebb szó volt; ő a kegyelem kiárasztására Istentől különös joghatóságot és tekintélyt kapott (participative). Jobban a kérdés mélyére visz — a kegyelem áradásának sorrendjére visszafutó gondolat — az itt idézett Szent Bernardin fejtegetése. Az Ür Jézusban, a királyban két igen fölséges méltóság van. Az egyik, hogy öröktől fogva nemzett örök Isten, — a másik: Istent származtat öröktől fogva azáltal, hogy a Szentlelket leheli. Ez a Szűz méhébe zárt Ür Jézus az örökkévalóságban az Isten-Atyától örök Istenként ered. És ugyanebben az örökkévalóságban maga ez a Gyermek (t. i. Jézus) anyja méhében leheli és származtatja (vagyis a lehelés útján származtatja) az Istent, t. i. a Szentlelket, — mert sohasem szűnt meg születni az: Atyától és lehelni a Szentlelket, — mint ahogy sohasem szűnt meg Isten lenni, az anyai méhben sem. 12