Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

vérei a „revolverregényeknek", de a jóerkölcsöket sértő, romboló hatású részek teljesen ki vannak zárva. Kérdés, hogy ezek olvasása megengedhető-e?! Midőn több alkalommal találtam a fiúknál ilyeneket, — megjegyzem teljes bátorsággal a szemem előtt olvasták — s figyelmeztettem őket, illetve elkoboztam, határozottan a szemembe vágták, kérem ez Üj Élet regény, ez nem rossz. Nem tudom ki hogyan van vele, az én nézetem a következő. Az „Üj Élet" regénytár megindítói, nem akartak új műfajt alkotni kis könyveikkel. Nagyon egyszerű eredetének oka. Látva az ellenséges sajtó felmérhetetlen hatását, felötlött a gondolat, miért olvassák az emberek az erkölcsrontó, destruktív szellemű zsidó kézből kibocsájtott olcsó terméket, mikor hasonlókat, csak katolikus szellemmel átitatva mi is tudunk gyártani. Megindult a munka azzal a jelszóval, hogy amennyire lehet, kiszorítjuk az erkölcsromboló revolverirodalmat, s helyette a „fehér" ponyvákat adjuk az emberek kezébe. Ki merné azonban azt állítani, hogy ezeket a magyar katolikus intelligencia olvasmányának szánták. Ez kizárólag azé a tömegé, amely egyrészt nem képes értékesebb könyveket vásárolni, vagy nincs ideje, módja, alkalma, hogy nagyobb műveket olvasson, ez viszont lefoglalja figyelmét, könnyen hozzájut, nem kell nagyon kinyitnia pénztárcáját, érdekes, tehát szórakoztatja is. így megfelel a céljának, de óriási tévedés azt gondolni, hogy ezek, az átlátszóan naiv izgalommal telített regényecskék elégséges szellemi táplálékot nyújtanak egy vezetésre hivatott és arra valóban készülő magyar diáknak. Nem ajánlom hát! Nem, mégpedig — továbbá — azért sem, mert a fiúk nem képesek megállni a határnál, jobban ízlik a tiltott gyümölcs, a sikamlós, érzékies, szabadabb erkölcsű ponyvaregény, miért is nem múlik el sok idő s máris átkapcsol a tarka-, világ-, és félpengős regényekre. Csak olyan könyveket adjunk kezükbe, s csak olyat engedélyezzünk olvasásra, melyet magunk is olvastunk, vagy teljesen ismerünk. A másiktól pedig ne csupán paranccsal, elkobzással iparkodjunk távoltartani, hanem meggyőződéssel, tanítással, s főleg a jó könyvekre való rászoktatással. Véletlenül se mondjuk azonban, hogy ez neked még nem való. Nemcsak még, hanem sohasem lesz nekivaló. Ne lásson tehát az otthoniak kezében sem ilyeneket, mert hiszen az erkölcs nem kétféle, nem létezik külön erkölcsi rend a felnőttek illetve gyermekek részére. Ügylátszik, az én felfogásom túl szigorú. Lehet, hogy mások, másként vélekednek. Mindjárt én is hozok egyet. Egy pedagógiai 16