Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1940

alatt tizennégy millió pengő jövedelememelkedést harcolt ki a magyar munkásságnak? Kincseink vannak, s nem tudunk róluk. A magyarság egy alvó óriás, melynek álma felett híven őrködik a gonosz sajtó. Hányan tudnak a különben teljes egészében megvalósítható Magyar Cél pontjairól? Ezekután csoda-e, ha olyan olvasóban, aki a mi szellemi kincseinkről sohasem értesül, aki mindig azokat hallja magasztalni, akik többé-kevésbbé ellentétes állásponton vannak az egyházzal, az önérzet helyett valami suta kislelkűség vesz erőt, hogy bizalmatlanok mindennel és mindenkivel szemben, hogy félnek közösséget vállalni célkitűzéseinkkel, mozgalmainkkal, hogy papírkatolikusok? További kérdésünk, — s ez sokkal fontosabb — az ifjúság és a sajtó viszonya. Tapasztalatból tudjuk, milyen hatásokban jelentkezett történelmünkben a megnemfékezett sajtó. Gyermekeink érdekében kell tennünk valamit, hogy legalább ők mentesüljenek káros kihatásaitól Elsősorban arra ügyeljünk, milyen újságot olvas a gyermek legszívesebben. Fájdalmas látvány egy fiút olyan lappal a kezében látni, melyet egy minden politikai pártból kikopott egyéniség szerkeszt. Nem mindegy, s nem is lehet egy szülőre nézve sem, hogy gyermeke milyen világnézet felé hajlik. A fiatalságnak minden iránt nagy az érzéke, fedezzük fel különös hajlandóságukat s azt fejlesszük, amenynyire csak lehet. Tapasztalatból tudom, nagyon érdekli őket a szociális kérdés. Hálásabb hallgatóságot aligha találni. Az osztály részére megrendelt ,,Uj Rend" nagy közkedveltségnek örvend nyolcadikosaim között. A könyvek közül elsősorban a ponyvairodalmat kell említenem. Kikerülhetetlenül a közönség elé tolják. Már minden kisáruda, lcönyvpavillon, dohánytőzsde, pályaudvari könyvárusító kocsija telítve van velük. Mindenütt ez díszeleg. A fiatalság temperamentumánál és romantikus hajlamainál fogva előszeretettel olvas idegfeszítő, eleven fordulatokkal, rejtélyekkel tarkított történeteket Ezen igényének kielégítését leginkább — a mindnyájunk által ismert — ponyvákban, vagy mint sokan mondják, revolverirodalomban találják meg. Izgalmas történetek ezek, melyeknek azonban nagyon kevés közük van a reális élethez. Sokan úgy is vagyunk vele, hogy megvan róluk az egyéni felfogásunk, de kezünkbe nem vesszük. Általános jellemvonásuk: nincs hit, nincs remény, csak érzékiesség, sivárság. Felszínre hozzák az alacsony állatias ösztönök minden megnyilvánulását, a tengeri kikötők rejtélyeit, a lebujok kártyaklubbok, csapszékek titkait. A személyek az olvasó által csupán a könyvekből 14