Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1936

49 lin fogó, 1 drb. izlandi pát kettőstörés bemutatására, 1 drb. optikai rács. Összesen: 35 drb. 716 P 50 f értékben. 1 drb. Nörrenberg-készülék, fekete tükörrel és nikollal 160 P. Tehát az összbeszerzés az év folyamán 58 drb. 1.916 P értékben. f) Rajztanításhoz. 32 drb. ékítményes gipszöntvény, 10 drb. figurális gipszöntvény, 5 drb. nagyméretű kartonból készített mértani test. Az elmúlt iskolai év beszámolóját teljessé tesszük azzal, hogy a rajzkiállításról az esztergomi lapokban megjelent ismertetést teljes egészében leközöljük. „A ferencrendiek reálgimnáziuma, ezúttal először lép ilyen formában a nyilvánosság elé pünkösdhétfőn megnyíló rajzkiállítással, amelyet a jelenleg öt osztályú intézet növendékeinek munkáiból vitéz Bajor Ágost, az iskolánál negyedik éve működő rajztanár, városunknak már több komoly sikert elért művészfia rendezett nagy szeretettel. A több, mint 200 lapból álló anyag a hivatalos tanterv előírta rajzokon túl a növendékek sok ötlettel biró és fejlett magyaros ízlésére valló dekoratív tervező kísérleteit mutatja be, amelyek az anyagot színessé téve, abba lelket öntenek, mert túlnőnek a száraz iskolai rajzok sablonján és éreztetik az avatott művész irányító ambícióját. Mint a kiállítás keretében közzétett levelek mutatják, az iskola ifjúsága rövid pár éves múltja dacára eddig már három rajzpályázaton nyert díjat, ami oly eredmény, amelyhez csak gratulálhatunk." (Magyar Sión.) „Izgatóan érdekes tárgykör részemre, írni, sőt kritikával illetni egy iskolai rajzkiállítást. Több évtized távlatából felzsong lelkemben annak emléke, hogy milyen nevetni való bosszús kedvvel vettem át az ötödik reáliskolai bizonyítványomat, melyben a szabadkézi rajzból elégtelen osztályzatot sikerült kiérdemelnem. Ez az elégtelen elég lesújtó kritika volt s mégis fél életem töltötte ki a szakma iránti változatlan lelkesedés. Hajdan a kritika kizárólagosságot követelt olyan meghatározott esztétikai elvek szemszögéből, melyeket a művészet egy bizonyos köréből vagy korából merítettek. így történt, hogy az örökké változó művészet újabb alkotásai ennek a kritikai felfogásnak áldozatául estek. Mert nem a kép megértéséből indult ki ítéletük, hanem egy idegen kiagyalt rendszer okoskodásából. Emlékszem Rippl-Rónai Budapesten elsőízben bemutatott képeire, melyek előtt a közönség hangosan nevetett. És mivé lett azóta a lesújtó kritika ? Most, hogy alkalmam volt végiglapozni a nagy fejlődési lendületet vett ferences reálgimnázium négy évi rajzoktatási eredményének rajz- és festményanyagát, irígykedéssel gondolok vissza a mi korunkra, amikor még a felületes tanterv merev gúzsba kötötte a diák-ember ki-kitörő szabadság-szárnyalását. De íme, csak egy emberöltő óta is, mit haladt a világ. Itt is láthatjuk, hogy az élő és folyton fejlődő művészkedési törtetés szárnyalásának e falak között sincs akadálya. Nincs pedig azért is, mert az iskola rajzoktatása izig4