Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1936

20 különösen az újonan beosztott tanárok működését kisérte figyelemmel. Megelégedését az igazgatóval és a tantestülettel közölvén, további ügybuzgó ferences munkásságra buzdította őket. Nemzetnevelés és testnevelési szempontból néhai Podhradszky ó'rnagy és hivatali utóda Ajtay százados urak alkalomszerűen látogatták meg intézetünket és minden esetben legnagyobb megelégedésüknek adtak kifejezést. Valláserkölcsi nevelés. Szinte fölösleges hangsúlyoznunk azt, hogy a reánk bízott ifjak hit és erkölcsbeli nevelése terén minden kínálkozó alkalmat megragadunk és felhasználunk a katolikus öntudat és a lelkiélet mélyítésére. Ennek a célnak megfelelően nemcsak a szentmise buzgó és gyümölcsöző hallgatására serkentettük az ifjakat, hanem a minden héten megtartott exhortatio alkalmával a gyakori szentáldozás nagy hasznára ismételten fölhívtuk figyelmüket, amelynek eredménye abban mutatkozott, hogy az ifjúságnak legalább kétharmad része havonkint járult — minden kényszer nélkül — a szentségekhez. E tekintetben igen üdvös és előnyösnek bizonyult Tartományfőnök Atyánk azon intézkedése, hogy az ifjúságnak külön lelkiatya áll rendelkezésére, akinek tanulmányi szempontból semmiféle kapcsolata nincsen az ifjúsággal és aki mindenkor fáradhatatlan ügybuzgósággal teljesítette ezen megbízatását. Ezenkívül kívánatra a többi rendtárs is szívesen állt lelkiügyekben az ifjúság rendelkezésére. A vallásos öntudat fejlesztésére is felhasználtuk az egyházi év ünnepeinek, jelentőségének, szertartásainak ismertetését, nemkülönben az egyházi évben előforduló körmeneteket, melyeken mindig a legnagyobb buzgósággal iparkodtunk résztvenni. Az évi lelkigyakorlatokat 1937. március hó 11—12—13. napjain tartottuk meg. Lelkivezető: P. Hajnal Zénó, nemrégen Amerikából hazatért missziónárius-plébános rendtársunk volt. Beszédei különösbuzdítóhatássalvoltak a felsőbb osztályú tanulókra. Hazafias nevelés. A nemzeti öntudat fokozására, erősítésére, a haza, fias érzés fejlesztésére igen nagy gondot fordítottunk. A trianoni határ közelségében csak a mélységes nemzeti érzésből merített nemzeti erőre, egységre, kölcsönös megértésre való nevelés lehet és lesz kiinduló pontja a jobb, a boldogabb magyar jövendőnek. A tanítást Istenhez való fohászkodással kezdtük és fejeztük be, de az ima után mindig feszes vigyázz állásban elmondtuk a magyar Hiszekegyet is. A hazafias érzés ápolására szolgálnak a tantermek előtti folyosók falára felfüggesztett képek, melyek nemzetünk nagy múltját szüntelenül ifjaink szeme elé állítják. Az iskolaév folyamán nemzeti életünk nevezetesebb eseményeiről, évfordulóiról ünnepélyek vagy egy-egy óra keretében emlékeztünk meg. Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy a tanuló ifjúság figyelmét nemcsak a hivatalos napon, de máskor is felhívjuk a józan, okos takarékosságra, mivel ezzel is nem kis mértékben