Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

— 6 :— szervezett. Püspöke méltányolta nagyszerű munkáját és 1929-ben esperessé nevezte ki, mi által négy missziós kerület látogatása is kötelessége lett. 1929-ben a szentszék a shienshieni misszió kerületéből a benszülött papság számára egy részt kihasított s ekkor kerülete, a tamingi, elszakadt a központtól és mintegy önállósult. Hívei annyira megsokasodtak, hogy Tamingban nagyobb templom építésébe kellett kezdenie. 1933-ban már fel is szentelték és azóta dísze és színhelye a kínaiak virágzó lelki életének. A kommunista-rabló zavar­gások sok nehéz órát szereztek a buzgó hithirdetőnek, azonban célirányos tevé­kenységét lényegében nem befolyásolták. P. Szarvas Kientchoang plébánosa is, ahol 1924-ben még semmi missziós épület sem volt és mindössze 150 meg­keresztelt lakos csupán. Csakhamar kápolna épült és a keresztények száma 7000-re emelkedett. Kerületét több részre osztotta és nagyobb templom építé­sébe kezd. Esperesi kerületében tíz év alatt a 3560 keresztényből 7260 lett, tehát átlagosan ötszázzal szaporodott évente, mialatt igen sokszor látogatta végig a magyar jótevőitől ajándékba kapott „pöfögő paripáján" a szétszórt missziós állomásokat, míg a központban kínaiak számára kollégiumot teremt, melyben csak bennlakó keresztény növendékek vannak, s az alsó és felső elemit végzik. Továbbá tanítóképzőt létesített, mely két évfolyamú és azok számára van, akik mint hitoktatók akarnak a hithirdetők oldalán dolgozni. Gondozza a francia kollégiumot, amely régebbi intézet és a pogány tanulókat is befogadja. Imaiskolákat szervez, amely 3—3 hónapos körforgásban nagy­szerű szemináriuma azoknak a hitjelölteknek, akik olyan helyekről jönnek, ahol a keresztények száma oly kevés, hogy a misszionáriusnak nem érdemes iskolát nyitni. Állít föl ú. n. városi pogány gyermekek számára is iskolát, ami inkább óvoda-félének nezezhető. Ezek mellett persze nagyjelentőségűek azok a műhelyek, amelyekben utóbb érkezett segítőtestvérei a misszióban esedékes építkezési és berendezési munkákat szakszerűen végzik és irányítják, mint pl. az asztalos-, lakatosműhely stb. A kínai magyar jezsuita misszióskerület másik oszlopos egyénisége P. Lischerong Gáspár. 1923-ban ment Amerikába s ott töltött három év után, 1926-ban érkezett Kínában, ahol 1928-ban kezdi áldásos működését, szintén a tamingi kerületben, mint nanlói segédmisszionárius. Hamarosan új munkakört kap, Tamíngtól északra, 131 helyiségben élő 2000 keresztény gondozását. 1929-ben új telepet létesít Ujkalocsa néven, Yukiatchai központban. Kibővíti a meglevő kis épületeket: fiúiskolát, új templomot emel Szent István király tiszteletére, a leányifjúság nevelésére új iskolát létesít, a szeretet cselekvő gyakorlására kis orvosi rendelőt nyit. A nyomor és ínséges esztendők, a rabló­világ garázdálkodásai ellenére három év alatt két templomot, hét iskolát és négy imaiskolát teremt. 1931-ben a misszió déli részén, Tamingtól 40 km­nyire, Tsing-feng-ben lesz „városi" plébános, 50 négyzetkilométeres kerületben, ahol helyiségenkint 4—5 keresztény család van százban és mindössze 4—5 helyen van száz keresztény család. Tsing-feng mellett Tongkantchang plébániai

Next

/
Thumbnails
Contents