Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1932

Szent Antal Nevelőintézet. Az intézet története. A ferencesek Szűz Máriáról nevezett rendtartománya a szomorú trianoni békeszerződés következtében minden intézményét elveszítette. Régi nevelőházai: Pozsony, Nagyszombat, Galgócz, Malacka, Szakolca, ahol a ferences lelkületet megszerettük, szomorúan integetnek felénk. Rendi intézményeink elvesztésével földönfutóvá lett szebb jövőnk reménysége : a szeráfi ifjúság. Elvesztettük Érsekújvárt is, ahol pedig nem régen még ferences tanárok ültek a kir. kat. gimnázium katedráján. A rend belátta, hogy a lassú sorvadástól csak úgy szabadul, ha intézményeit, a jövő fellegvárait újraépíti. Szombathely, Pápa, Veszprém, Budapest, Nagykanizsa szeretettel fogadta ugyan a hontalanná vált ifjúságot, de a testvérek hamarosan belátták, hogy nagyobb intézmény befogadására egyik sem alkalmas és hogy új virágzás c«ak egy központilag kiépített és megszervezett intézet mellett lehetséges csupán, ahol a rendtagok szeretetteljes vezetése mellett készül az ifjúság a boldogabb jövőre. A ferences nevelés biztosítása érdekében mind sürgőssebbé vált a rendi gimnázium létesítése. Sok próbálkozás után a rend Esztergomot jelölte ki, ahol már 1924-ben tervbevette a régi szakolcai kisszeminárium és konviktus újralétesítését. 1928 szeptemberében P. Vinkovics Viktor tartományfőnök fáradhatatlan ügybuzgósága által, P. Czirfusz Viktorin házfőnöksége alatt, P. Nagy Arisztid internátusi és Fr. Molnár Illés kisszemináriumi prefektus vezetése mellett meg is alakult a kisszeminárium és internátus. Az intézet gyors fejlődésére jellemző, hogy a második évben a növendékek száma már meghaladta a százat. A létszám gyors emelkedése következtében hamarosan szűknek bizonyult a rendtartomány esztergomi háza. Ezenfelül mindinkább sürgető szükségként lépett fel a rendi gimnázium valósításának gondolata is. Zalaegerszeg, Dombovár, Sárbogárd, Szentendre, Mohács, Dunaföldvár, Salgótarján, majd