Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1943

20 hogy mily felemelő és boldogságot nyújtó munka istenért mások javára dolgozni. t)r. Barll Lőrinc. A nenueti öntudat ápolása é$ fejlesztése. Minden magyar élete be van ágyazva egy, a családot, iskolát, szülőfalut, várost magába ölelő életközösségbe. Mi lehet a nemzetnevelés mélyebb feladata, mint az ifjúság lelkében kivirágoztatni a magyar nemzet életközösségéhez való tartozásnak átérzését, átélését s ebből az átélésből származó magyar öntudatot, magyar hivatástudatot. Mikor a pedagógus erre a magasztos feladatra vállalkozik, gondoskodnia kell az ifjúság számára olyan mindennapi magyar kenyérről, amelyből a magyar öntudat, magyar hivatástudat és az országépítéshez szükséges erő mindennap táplálkozik. Ezt a mindennapi magyar kenyeret nyújtjuk növendékeinknek nevelési célkitűzéseitekben és az egyes tantárgyak keretében, amelyeik közül első helyen a honvédelmi ismeretek, a történelem, >a földrajz, a magyar nyelv és irodalomtörténet áll. A honvédelmi órák mély értékét csak most, egy elmúlt iskolai év távlatából tudjuk igazán felbecsülni, Tanár és tanítvány számára felejthetetlen, élményben gazdag órák voltak, amelyen a kistestvér lelke szabadon bontakozott a nagy testvér meghitt, meleg lelki érintésére és szívta magába a magyar vért, és vette a tápláló magyar kenyeret. Ilyenkor eltűnt a tanár, diáik és katedra, csak magyar szívek dobbantak össze és magyar nézett szembe a magyarral. A történelem növendékeink szemében nemcsak egy tantárgy a sok közül, hanem a magyar öntudat követelménye és a magyar önérzet nevelője. A tanár a történelam tanításával, a diák a történelem tanulásával azt akarja és kell, hogy akarja elérni, hogy a magyarság történelme vérévé váljék a fiatalságnak. Mennyire ébred benne a magyar öntudat, mikor a történelem szálait vezetve, maga előtt látja a magyarság történelmi szerepét és érzi a magyar vezetőszerepre hivatottságot az egész Kárpátmedencében. Dicsőség egy ilyen nép gyermekének lenni és munkával, tudással, becsületességgel, karddal, életadással szolgálni a magyar hivatástudatot. A magyarság ezeréves történelmi élete egy vérreláztatott földhöz, a magyar földhöz van kötve. Ennek a földnek természetében, földrajzi helyzetében rejlik népének egész történelme, kulturája, élete, jelene és jövője. E népet földjétől nem lehet elválasztani és földje nélkül nem lehet megérteni. Ennek a földnek megismerését és ezen keresztül megszeretését a földrajzi ismeretek nyújtásával és elmélyítésével érjük el. Ifjúságunknak szüksége van eszményképekre, akikre felnézhet, akik hősökké, óriásokká nőttek a magyar kenyéren. A magyar irodalomtörténet a „nagy magyarok" egész sorát állítja az ifjúság elé, akik minden erejüket, tehetségüket, munkájukat a nemzet szolgálatába állították. Ök voltak a magyar hivatástudat ébrentartói, a magyar öntudat hit és remény növelői és példaadói az odaadó, hősi hazaszeretetnek. „Lenyesik szárnyaimat, lábaimon járok, kezemen járok, s ha ezeket is leszakítják, csúszni fogok, csak használhassak a hazámnak." (Széchenyi.) Ha ilyen ősök nyomdokába tudjuk beállítani ifjúságunkat, akkor nemzetnevelésünk elérte célját és hittel, bizakodó reménnyel nézhetünk a magyar jövő felé. Weiczonbauer M. Adrienne. Szociális nevelés. A háború mérhetetlen sok szenvedést, nyomorúságot zúdított az egész világra, A szenvedés kohójában őrlődnek a népek, gyötrődnek az emberek milliói. De az izzó kohó csak a salakot veti ki, a nemes érc tisztulva kerül ki forrongó gyomrából. így fog kikerülni a háború borzalmaiból korunk magyar társadalma is, ősi szent hitében megerősödve, nemzeti erkölcseiben megtisztulva, szociális gondolkodásában megnemesedve. A fékevesztett emberi szenvedély félelmetes villámai cikáznak szüntelen a jelen borús felhőkkel borított egén. A villámló fény bevilágít a homályos múltba s a mult