Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

15 VIII. Megilletődött szeretettel és megérdemelt elismeréssel köszöntöm az ünneplő Rendet, annak esztergomi és tankerületi intézményeit. Bennök a magyar nemzenevelés értékes műhelyeit, tagjaiban értékes, kedves munkatársakat ismertem meg. —- Áldja meg őket a Mindenható, az eszmények gazdagságával és a lélek értékeivel. Legyen áldott minden apácaszív, amelyen örök fényesség tűze csillog, legyen áldott az ajkukról elhangzó, minden drága tanító szó, amelyben örök igazságok parazsa melegszik. — Áldja meg a Mindenható az ifjúságot, amelyet érdeklődő melegséggel és nagy szeretettel köszöntök, áldja meg, hogy legyen látó szeme az eszmények és értékek meglátására, fogékony szíve azok befogadására. Hogy így bennök is megvalósulhasson az a gyönyörű terv, amelyet a Mindenható gondolata lehel minden leánygyermekbe. — Áldja meg a Mindenható iskoláikat is, hogy legyenek az erények és eszmények el nem apadó örökvízü forrása. Legyenek ezek az iskolák is a kövek és szívek folyton zeng dicsérete és dicsősége az Urnák, egyházunk és hazánk szent helye, s benne töretlenül világítson, s melegítsen az irgalmas nővéri lélek szent csipkebokra Csaplovits József, tanker. kir. főigazgató ünnepi beszéde az Esztergomi Érseki Nőnevelő Intézet iskoláinak 1942. nov. 18-án rendezett ünnepélyén. Főinagasságu és Főtisztelendő hercegprímás úr! Igen tisztélt ünneplő közönség! Amidőn az Intézet régi növendékei nevében kérek szót e lélekemelő ünnepségen, önkéntelenül is visszaszálok gondolatban azokra a békés és gondtalan időkre, melyekben nekünk ezen Intézet falai meleg és szeretettel teljes otthont nyújtottak, és ahol egy nyugalmas és szép jövő ábrándjait szőttük. Hogy a boldog és gondtalan életbe vetett reménykedésünk mennyire nem teljesült, hogy mennyi nehézség, gyász és szenvedés várt reánk, és hogy hányan estek áldozatul az akkori ifjú generáció közül nemcsak fizikailag, de sajnos erkölcsileg is, az erejüket meghaladó küzdelemben, arról bővebben megemlékezni nem lehet célja mai felszólalásomnak. De mindazok után, amiket az utóbbi három évtized alatt átéltünk, illetve láttunk és tapasztaltunk, meg lehet, sőt meg kell állapítani azt a tényt, hogy csak azok tudták sikerrel felvenni a harcot a hátrányukra változott életviszonyok és társadalmi helyzet nehézségeivel, akik a keresztény erkölcstől mélyen áthatva meg tudták őrizni lelki tisztaságukat és az isteni Gondviselésben való megnyugvással és bizakodással küzdötték végig a szenvedésteli időket. Mert csak a megingathatatlan keresztény erkölcsi felfogás tudja kitermelni az egyénekből és rajtuk keresztül a társadalomul azt a legyőzhetetlen erőt, mely képes nemcsak a legnagyobb sorscsa-