Szent Margit katolikus leánygimnázium, Esztergom, 1942

9 gyarságtudata, ezen a sziklaszilárd példán, mely a század két nagy nemzeti megpróbáltatásában, a Bachkorszakban és a trianoni rabság bilincseiben is megmaradt magyarnak, — Magyarnak akkor is, mikor az idegen uralom idegen nyelv béklyóit verte iskoláikra. Ők román nyelven is csak magyarul tudtak tanítani, román nyelven is magyar érzések és magyar tudatok forrása volt minden iskolájukban! Iskoláikban a művelt magyar nő ráeszmélt a szépségvilágára, az isteninek a földi viszfényére, a legnemesebb földi örömök felemelő, szárnyat adó, magasabb szellemi élet szintjeit biztosító vigaszára, erőforrására. A szép élet példái, nevelői megnyitották a fogékony női lelkeket a Mindenható legszebb üzenetei számára, hogy tudjanak napsugár, szépség, életöröm, vigasz és erő lenni családjuk, a társadalom, gyermekeik és térjük életében. Az ő tanításaikban kivilágosodtak előttük a jó és rossz, az igazság és a valótlan, az erkölcs és a romlás fényei és árnyai, hogy legyenek egy életen át a fények szomjas hivei és irtózzanak a rút és romlás árnyaitol. Ezekben az iskolákban megismerkedtek a földi élet legnagyobb ajándékával, a szeretettel! — Azzal a szeretettel, amely minden gyermek lelke mélyén meglátja az Isten képét, érzi tanítványainak Isten gyermekségét, bennök a mennyország örököseit és tudatában van annak a döbbenetes felelősségnek, mely ebből reájuk hárul. Iskoláikat — a fiuk merev, sokszor sivár, a tekintélyelvet túlságosan érvényesítő világával szemben — kedvesség,, közvetlenség, jókedély, a vidám munka melege, s a szeretet levegője töltötte meg. S ebben meszsze előtte voltak koruk pedagógiai felfogásának. Az ő iskoláikban élte meg a magyar gyermek először azt az élményt, amely az iskolaéletnek, talán az egész emberi életnek egyik legnagyobb élménye, s amely egy-egy tanár arcát örökre és eltörölhetetlenül belevési a gyermek lelkébe. Ez az élmény a szeretet élménye, az a nagy felfedezés, hogy szüleinken kívül más is szeret bennünket. — A szülői szeretetet a gyermek magától adottnak, magától értetődőnek találja. Talán nem is tudja, csak ösztönösen érzi, magába szívja és kileheli, mint a levegőt. — Természetes számára, mint a friss levegő, mint a napsugár, mint az egészség. Isteni örökségü ösztönével érzi, hogy ebben benne van az anyag természetes önzése, a sejtek vonzódása, az élet folytatásának szeretete. -— S ekkor az iskolában egy nap megérzi, hogy valaki szereti őt. Valaki, aki számára idegen. Nem tartozik családjába, ismerőseinek, bajtársainak eddigi körébe. — S ez a szeretet valahogy más mint az eddig érzett vonzalmak. Nem az a kényeztető, becéző, gyönyörködő, sokszor játékos érzés, mely eddig sugárzott feléje. — Ennek az idegennek sokszor aggódva függ rajta a szeme. Sokszor szomorúság felhődzik homlokán miatta Valami láthatatlan sugárzik feléje minden mozdulatából, hangjából, tekintetéből valami melegség, fényesség, reménység köszönt feléje. S eb-